Lovely Nightmares ✘ Lashton ✘

× 2. I'm Dreamin' About Ya ×

LUKE

   - Ashton? – bekopogtam szobája nyitott ajtaján. Majd bátortalanul az ajtótoknak támasztottam a vállam. – Mondanom kell valamit.
   - Mit szeretnél, Lukey? – mosolyogva nézett rám a fekete babzsákfotelében ülve, miközben a mobilját nyomkodta. Istenem, még egy ilyen egyszerű helyzetben is kegyetlenül dögösen fest. Fehér pólója szépen kihangsúlyozza izmait. Leblokkolva legeltettem rajta a szemem.
   - Izé... - esetlenül túrtam a hajamba, majd beljebb léptem a szobába.
   - Na, mondjad. – elém állt és megfogta a vállaimat. – Látom, hogy valami bánt. Ki vele! – bíztatóan rám mosolygott.
   - Ashton, én... én nem is tudom. Jézusom, nem is értem, mit akarok. – piercingembe harapva bámultam a szőnyeget.
   - Luke... - állam alá nyúlt, hogy találkozzon a tekintetünk. Zöld szemei mesésen ragyogtak a félhomályban. – Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.
   - Tudom. – motyogtam.
   - Hát akkor? Hol van itt a probléma? – újabb mosolyt kaptam.
   - Öh... ne-nem tudom, h-hol kezdjem? Vagy, hogy egyáltalán, mi-miként mondjam el? – ha ideges vagyok, néha rám jön a dadogás. Közelsége teljesen zavarba ejtett. Nem lesz ez így jó.
   - Miről van szó? Gáz van a sulival? Esetleg le vagy megint égve? Vagy...?
   - Nem. Teljesen másról van szó. – kérdőn felvonta a szemöldökét. – Ró-rólam.
   - Rólad? – félve bólintottam, ő pedig csak nagy szemekkel nézett rám.
   - Ashton én... - mély levegőt vettem, majd hosszasan kifújtam. – Ashton én, azt hiszem...
   - Bökd már ki, Luke. – türelmetlenkedett. Gyomromban, mintha megannyi pillangó kapott volna szárnyra, ahogy bájosan rám nézett. Világosbarna haját hátrafelé fésülte, bár egy tincs a szemébe lógott. Még szexisebbé téve a megjelenését. Szinte elolvadtam a látványától. Szájtátva bámultam egy ideig.
   - Ash... én azt hiszem... - sóhajtottam. – Beléd zúgtam. – szemöldöke a homloka közepére szaladt a meglepettségtől. Bassza meg! Hát persze, mi mást vártam? Miért is gondolhattam, hogy Ash hasonlóan érez irántam?
    Aztán egy másodperctöredéke alatt, Ashton egyik kezét a nyakamra csúsztatta, és így vont közelebb magához. Tekintete ajkam és a szemem közt vándorolt. Szívem őrülten kezdett verni. Majd lassan számra nyomta ajkait. Félve viszonoztam a csókját. Egész testemet jóleső bizsergés futotta át, ahogy ajkaink szinkronba kezdtek mozogni. Dereka köré fontam a karjaim, hogy megszűntessem kettőnk közti távolságot. Isteni érzés volt puha ajkait csókolni. Talán még jobb, mint ahogy képzeltem.

   Zihálva riadtam fel az álomból. Ülő helyzetben rémülten néztem körbe a szobában. Mintha csak Asht kerestem volna. Csak álmodtad Luke. Ez csak egy kicseszett álom volt. Nem csókoltad meg Asht. Nem-nem. Próbáltam nyugtatni magam, ahogy mélyeket lélegeztem. Jézusom. Hajamba túrtam, majd tenyereimbe temettem az arcom. El se hiszem, hogy ezt álmodtam! Szer... szerelmet vallottam Ashnek? Baszki Luke, te nem vagy normális! Miért álmodok ilyeneket? De... hogy őszinte legyek... Tegnap is irtó furát éreztem Ash közelében. Mi a fene lehet velem?
Megdörzsöltem az arcom, és kikászálódtam az ágyból. Egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. Nem is törődve a környezetemmel.
   - Jó reggelt, Lukey! – kissé meg is rázkódtam a szobatársam váratlan hangjától. Majd kuncogni kezdett.
   - Volt már jobb reggelem is. – motyogtam, miközben szemeimből kidörgöltem az álmot.
   - Látom, érdekes álmod volt. – kuncogása nevetésbe ment át, ahogy szájához emelte a bögréjét.
   - Mi? – végignéztem magamon. Még csak most tűnt fel, hogy pólóban és egy szál boxerben caplattam át a nappalin. Francba... nem könnyűek a fiúk reggeljei. – Nagyon vicces, Irwin. – morogva léptem be a fürdőbe.
   A tükör elé állva egy nyúzott, karikás szemű, kócos és borostás srác nézett vissza rám. Kegyetlenül szarul festesz, Lucas. Megmostam az arcom, és beletúrtam a hajamba. Nem érdekel, hogy vizes lett.
Ezután visszamentem a szobámba, Asht teljesen ignoráltam. Gyorsan magamra kaptam egyik szakadt térdű fekete csőfarmerem. A padlóra dobtam a pólómat és helyette egy kék izompólót vettem fel. Majd a konyhába sétáltam. Megtorpantam a küszöbön, mikor megláttam Ashtont. Háttal állt nekem, és a kávéfőzővel babrált. Izmos hátán feszült a piros pólója. Fekete farmerje szépen simult a formás hátsójára és a combjaira. Te jó ég! Hogy a faszba lehetsz ennyire szexi?
   - Hahó, Luke, itt vagy? – csettintett párat.
   - Öh, mi?
   - Kérdeztem, hogy kérsz-e kávét? De magamtól is rájöttem, hogy eléggé zombi vagy még. – nevetett. Imádom ezt a göndör kacaját.
   - Bocsi, nem aludtam valami jól. – mellé léptem, hogy elvegyem a bögrét.
   - Feltűnt. – végigmért, amitől automatikusan zavarban éreztem magam. – Amúgy tudtad, hogy két órádat ellógtad?
   - Mi van? – a mikrón levő órára néztem, ami fél tizenkettőt mutatott.
   - Ühhüm, szépen bealudtál, Csipkerózsika. – nevetett.
   - Jól van, na. Nem lehet mindenki ilyen fitt, mint te. – fintorogtam, ő meg csak féloldalas mosolyt villantott. – De te hogy is vagy akkor itthon?
   - Mert épp lyukasom van? – felvonta a szemöldökét.
   - Ah, baszki, tényleg. – homlokomhoz kaptam. Majd kortyoltam a gőzölgő kávéból. Fura, van ilyen kis kávékapszulánk, amit a gép szépen megfőz. De Ash kávéja mindig finomabbra sikerül, mint mikor én indítom el a gépet. Még ebben is tökéletes.
   - Össze tudod szedni magad, hogy a következő órára együtt menjünk?
   - Az mikor is van?
   - Cirka húsz perc múlva.
   - Aha, menni fog. – elnyomtam egy bágyadt mosolyt. Ahogy összeakadt a tekintetünk, felélénkült az álmom, amint épp smárolni kezdünk. Baszki. Majd a hűtőnek döntöttem a fejem és lehunytam a szemem. Nem gondolhatok úgy rá... Nem lenne helyes. Muszáj már most kivernem a fejemből ezt az egész marhaságot!
   - Olyan gondterheltnek tűnsz. – csak az egyik szememmel néztem barátomra, a másikat csukva hagytam. Aggódva vizslatott. – Meg kurva sápadt is. Jól vagy?
   - Mmm... nem tudom. – ellöktem magam a hűtőtől. – Valószínűleg tényleg nem aludtam ki magam. – megvontam a vállam.
   - Az is meglehet. – ahogy kiittam a bögrém tartalmát, a mosogatóba tettem azt. Végig magamon éreztem a tekintetét. Nagyot nyelve néztem rá.
   - Öh, akár mehetünk is. Ha gondolod. – csak bólintott, és mutatta, hogy induljak el.