Lovely Nightmares ✘ Lashton ✘

× 25. I Love You, In A Platonic Way ×

LUKE

   - Mi van vele? Mi van Ashtonnal? – egyből aggódni kezdtem azért a gyökérért. Pedig a délutáni miatt még mindig haragszom rá. És hát, Michael a lehető legrosszabbkor hívott fel. Wesley és én épp kiérdemelten habfürdőztünk egy fárasztó szex után. És már nem sok választott el minket a második menettől is. Mikor Mikey hívott hevesen smároltunk Wesszel, én pedig az ölében ültem.
   - Kicsit... - Michael hezitálva szólalt meg, mint aki jóváhagyásra várt. – Megőrült. – elhúzódtam Wesleytől.
   - Hogy mit csinált? – Wes értetlenül nézett rám. – Mike, mi a fene történt vele? Ugye, jól van?
   - Nem, nem igazán.
   - Mondd már el, az istenért! – türelmetlenül csattantam fel. Wes finoman cirógatni kezdte a hátam.
   - Behúzott egy srácnak az edzőteremben. Majd torkon vágta és fojtogatni kezdte. – folytatta Calum. Oh, Cal is ott van? Remélem, ő vigyáz Ashtonra.
   - Jézusom. – szaporábban kezdtem venni a levegőt. – Ez most komoly?
   - A lehető legkomolyabb. – Calum hangja kicsit elhalkult.
   - De... d-de miért? – szó nélkül kimásztam a kádból és ügyetlenkedve vettem fel Wes köntösét. Elindultam a szobája felé. Még hallottam, hogy Wesley halkan motyog valamit, és utánam indult ő is.
   - Azért mert Ash egy segg. – Mike vette át a szót. Épp megakartam szólalni, mikor folytatta. – Nem szedi a kibaszott bogyóit. – lehunytam a szemem és hosszasan kifújtam a levegőt. Aztán összeszedtem pár ruhámat. Nem tudok így itt maradni, hogy Ashton megint bajba keverte magát.
   - Aj, baszki ne már. – azt hittem, hogy csak a múltkor volt egy pici kihagyása, és az elmúlt két napban meg rendesen szedi már. – É-én azt hittem... - vállam és fülem közé szorítottam a telefont, hogy beletudjak bújni a boxerembe és a farmeromba.
   - Igen Luke, mindenki azt hitte, hogy szedi. – sóhajtott Calum. Wes közben halkan kérdezgette, hogy mégis hova megyek. De nem válaszoltam, csak felemeltem az ujjam, hogy elnémítsam. – Kérhetek egy szívességet?
   - Persze, mi az Cal? – felvont szemöldökkel nézett rám kékeszöld szemű pasim.
   - Figyelnél rá, hogy beszedje a kicseszett gyógyszereit?
   - Ühüm, majd elveszem tőle és én fogom adagolni. – magyaráztam, miközben a pólómat húztam fel. – Öh... nem sokára ott vagyok. – felvettem a fekete dorkóm, egy baseball sapkát, majd a kabátom és már indulásra készen fordultam Wesleyhez.
   - Mi? Várj, nyugodtan maradj a pasiddal. Nem kell idejönnöd a seggfej szobatársad miatt. Csak maradj a pa... - Mike próbált lebeszélni a döntésemről.
   - Hát, elkéstél vele. Már úton vagyok. – finoman elnevettem magam.
   - Hallod, bunkókám? – biztos Ashtonhoz szólt. – Jó lenne, ha megköszönnéd neki a kedvességét. Még mindig előtérbe helyez téged a pasijánál, te segg. – vigyorogtam ezen egyet.
   - Jól van, Mikey, fogd vissza magad. Hamarosan ott vagyok. Csá. – ezzel ki is nyomtam a hívást. – Sajnálom, Wes, de... mennem kell.
   - Ashton miatt? – beszívtam a szám és aprót bólintottam.
   - Megint verekedett valakivel, és... - hitetlenkedve nézett rám. – Rettenetesen sajnálom, Wes. – egyik kezemet a derekára tettem, a másikkal az arcát cirógattam. Szemeiben csalódottan csillantak.
   - Oké, elviszlek.
   - Köszönöm, édes vagy. – hosszasan megcsókoltam.

   Ő is felöltözött és máris indultunk. Út közben nem igazán szóltunk egymáshoz. Így volt időm átgondoltam ezt a napot. Hogy megint sikerült összevesznem Ashtonnal. És folyamat ugyanazokat a köröket futjuk. Mindig ugyanoda lyukadunk ki. Inkább leüvöltjük egymás fejét, minthogy bevallanánk egymásnak, hogy mit is érzünk. Tudom, hogy Ashton számára sem vagyok közömbös. Abban ugyan nem vagyok biztos, hogy ugyanúgy szeret engem, mint ahogy én őt. De tuti, hogy másképp kedvel, mint ahogy azt ő gondolja.
   És megint nem fair, amit Wesleyvel művelek. Miután összevesztem Ashtonnal, rögtön idejöttem hozzá, elpanaszolni a gondjaimat neki. Azt ugyan nem vallottam be, hogy belezúgtam Ashbe, csak úgy nagy vonalakban említettem a szitut. Ő pedig egyből megvigasztalt. Meghallgatta a bajaimat, mondott pár megnyugtató dolgot. Aztán összebújva, pizzát rágcsálva néztünk valami filmet. Végül pedig az ágyában kötöttünk ki.
   Erre tessék! Ashton csinál valami őrültséget és én rögtön ugrok is hozzá, mint valami pincsi. Nevetséges, de tényleg. Ha Wesleyvel történne valami, biztos vagyok benne, hogy nem rohannék ennyire buzgón, mint most Ashtonhoz.