Teen Wolf Preferences

6. Akire féltékeny

**Ártatlan mosollyal betipeg*

*A részt csak úgy itt hagyja és nem törődik a zavart tekintetekkel, amik az egyéves szünet miatt vannak, annak ellenére, hogy már nem is szünetel *

*Azért reméli, hogy az extra hosszú rész kárpótolja őket* 

*Egy csöppnyi lelkiismeret furdalással kicsoszog, hagyja hadd olvassanak*

*Később kíváncsian visszasunnyog, jó visszajelzéseket remélve*

Scott: Stiles. Bármennyire fura, de féltékeny a legjobb barátjára, ugyanis ti ketten nagyon jól kijöttök egymással. Ő korrepetál matekból, aminek köszönhetően rengeteg vicces sztoritok van, és ő olyankor kívülállónak érzi magát. Egyszer a motorjának dőlve figyeli, ahogy te és Stiles kisétáltok a suliból, miközben épp nevettek valamin. Egy öleléssel búcsúztok egymástól, minek következében akaratlanul is felmordul. Azután a fekete földig átkozza magát, amiért rámorgott a legjobb barátjára, még ha ő nem is hallotta. Mosolyogva sétálsz oda hozzá és adsz egy puszit az arcára, majd mögé lépsz és a fejedbe csapod a sisakot. A házatok előtt áll meg és a búcsúcsók után már lépdelsz is felfelé a lépcsőn, amikor meghallod a hangját, ahogy kérdez tőled valamit. És nem akarsz hinni a fülednek, ugyanis azt kérdezte, hogy mi van közted és Stiles között. Hitetlenkedve fordulsz meg, öles léptekkel megállsz előtte és jól tarkón vágod, amiért képes volt ilyenekre gondolni, majd felsóhajtasz és lágy hangon magyarázni kezdesz, miközben megfogod a kezét. Hosszan elmagyarázod neki, hogy bár Stiles nagyon kedves, okos és vicces fiú, téged nem érdekel ÚGY, és ezeken a korrepetálások sem változtatnak. Scott bocsánatkérően mosolyog rád, mire felnevetsz és leszögezed magadban, hogy elképesztően cuki, amikor féltékeny. Végül egy cuki ölelés után, megegyeztek, hogy lemondod a szombati korrepet és megnéztek egy filmet. Félve kérdezi meg, hogy lehetne-e szó arról, hogy Stiles nem tudja meg ezt a kis incidenst, mire te ravasz mosollyal az arcodon egy talánnal felelsz.

Stiles: Derek. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy hogyan tudsz Derek közelében maradni, hiszen a pasi úgy sugározza magából a pesszimítást, mint ha radioaktív sugárzás lenne. Az meg végképp nem fér a fejébe, hogy hogyan tudsz órákat beszélgetni vele és közös programokat szervezni. Egy nap, amikor épp hazafelé tartasz Derektől, észreveszed a dzsipet nem messze tőled parkolni. Összehúzott szemöldökkel sétálsz oda és kukkantsz be az ablakon, meglátva a kínosan vigyorgó Stilest és akkor esik le neked, hogy bizonyára követett.  Hitetlenkedve sóhajtottál fel és fordultál meg. Stiles kivágta a jármű ajtaját és utánad szaladt, de te nem voltál hajlandó meghallgatni. Egyszerűen nem akartad elhinni, hogy ennyire nem bízik benned. Megragadta a karod és magához szorított, mert tudta, hogy így nem fogsz ellenkezni, ugyanis imádod, ha megölel. Halkan vallotta be, hogy féltékeny volt Derekre, azért követett téged. Ernyedten mosolyodtál el és pusziltad meg a nyakát, mire ő megkönnyebbülten sóhajtott fel, konstantálva, hogy már nem haragszol rá. Végül ő vitt haza és ott maradt nálatok egész éjszaka. (nem rosszra gondolni)