Teen Wolf Preferences

5. Novella

És elkészült az ötödik, egyben utolsó novella! Köszönöm mindenkinek, aki rendelt egy élmény volt megírni az összeset! Jó olvasást és remélem tetszeni fog!

Erőtlen

Rose zsebre dugott kézzel és felhúzott kapucnival védekezett az eső elől, ahogy átszaladt az utca túl oldalára. Amint a vele szemben álló épülte fedezékébe ért, megborzongott, majd hátralökte a kapucniját és kisöpörte az arcába hulló hullámos tincseket, amik a meleg pára miatt voltak ilyenek. Belökte a nehéz ajtót, majd halkan felsétált a lakáshoz. Megállt az ajtó előtt és mély sóhajjal, nagy nehezen ellökte a fémajtót. A kis lakás fényárban úszott, ahogy lelépdelt a lépcsőn, tekintetét le sem véve a kanapén ücsörgő férfiról. 

Egy könyvet tartott a kezében, azt olvasta elmélyülten. Fekete nadrágot és szürke pólót viselt, markáns állcsontjai megfeszültek, ahogy a lány leült mellé. Fekete haja kócosan meredt szerte szét, szürkés zöld szeme már nem követte a sorokat, meredten bámulta a lapot. Amint Rose kényelembe helyezte magát, Derek összecsukta a könyvet, majd a lány fele fordult és magához húzta. 

Rose halkan felkuncogott, ahogy átkarolta a férfi nyakát. Mohón csókolt vissza, majd elmosolyodva döntötte a homlokát a férfiének. Felsóhajtott és megcirógatta a haját.

- Mit csinálsz ma este? - kérdezte kacér mosollyal az arcán a lány, mire a férfi arca kőkemény lett, de Rose úgy tett, mintha nem vette volna észre,  zavartalanul fojtatta - Gondoltam átjöhetnék, megnézünk egy filmet, aztán meg ki tudja... - vont vállat vigyorogva.

Derek tekintete felcsillant az "aztán meg ki tudja" kifejezésre, de uralkodott arcvonásain. Elhúzódott, mire Rose hitetlenkedve rázta meg a fejét.

- Ez az este sem alkalmas, mi? - horkant fel idegesen a lány - Majdnem minden hónapban egyszer lepattintasz. Fogalmam sincs miért.

- Rosie... - kezdte, de a lány ingerülten közbevágott és felpattant, majd fel-alá kezdett járkálni.

- Te csak ne becézgess engem! - fordult felé villámló tekintettel - Mindent tudsz rólam Derek, de én jóformán nem tudok rólad semmit. Olyan, mintha falakat húztál volna magad köré. Az elején még azt hittem le tudom rombolni ezeket a falakat, de most már látom, hogy semmi esélyem.

- Azért jöttél ide, hogy veszekedj? - állt fel Derek, hangja elfojtott dühtől remegett.

- Na, nehogy még neked álljon feljebb! - meresztette elképedten a tekintetét a lány - Igen, Derek, azért jöttem ide, hiszen ez a hobbim! - rázta meg a fejét zavartan.

- Rose, nem úgy értettem - motyogta Derek a földet nézve.

- Persze, hogy nem úgy értetted! - horkant fel a lány - Te soha nem úgy érted! Kezd elegem lenni abból, hogy te soha nem úgy érted.

- Mégis mit akarsz mit tegyek? - mordult fel dühösen a férfi.

- Legyél velem őszinte! - lépett felé kérlelően Rose - Mondd el miért van ez az egész! Bennem megbízhatsz!

- Én... - sóhajtott a férfi szomorúan - Én nem tehetem.

- Ilyen nincs! - kapott levegő után Rose és elhátrált - Megint ez! Elegem van! Majd szólj, ha úgy érzed tudnom kell róla! - fordult meg, de a férfi következő mondata megdermesztette.

- Miért kéne tudnod róla? - hangozott a csípős kérdés - Nem kell tudnod minden mozzanatomról. Van saját életem is és vannak olyan dolgok, amikről nem kell tudnod, mert nem vagy az... - elharapta a mondatot, amikor ráeszmélt mit is mondott. Félve méregette a neki háttal álló, feszülten dermedt lányt.

- Hogy tehetted?! - suttogta Rose, de hangja kiáltásként töltötte be a termet, a hirtelen keletkezett csendben  - Hogy beszélhettél így velem? - pördült meg, tekintetében gyöngyházfényű könnyekkel. Derek torka elszorult, majd megbánóan lépett előre, de elkésett.

Rose elé trappolt, egy pillanatig megállt előtte, majd keze lendült és óriási csattanással találkozott a férfi arcával. Derek elképedten meredt a lányra, figyelmen kívül hagyva a sajgó pontot.

- Követtem el hibákat, beismerem! Vannak hibáim! - tárta szét a karjait tehetetlenül - De van annyi önbizalmam, hogy megvédjem magam, mert tudom bármit is követtem el, nem ezt érdemlem. Azért a büszkeségem még meg van - rázta meg a fejét idegesen.

- Nem úgy értettem... - kezdte Derek, de azonnal ráébredt mekkora hibát követett el, amikor kiejtette ezt a mondatot. 

Ezúttal figyelte a lányt, várta a reakcióját és, amikor a keze újból lendült, villámgyorsan elkapta a csuklóját, majd megpörgette, saját kezét a hasához szorítva, így teljesen hozzá préselődött. Rose fészkelődött, úgy tűnt nem akart ilyen közel lenni a férfihoz, amikor ennyire dühös rá. Addig ficánkolt, ameddig ki nem szabadult és szaladni nem kezdett, sajnos a rossz irányba. A kanapé felé, nem az ajtó felé. Derek elkapta a karját, mire Rose bosszúsan kirántotta a szorításából, majd újra szaladni kezdett. 

Elbotlott, majd már esett is és a kanapén kötött ki. A hátára tornázta magát, kifújta az arcába hulló tincseket és piros arccal, mérgesen nézett a fölé tornyosuló férfire, aki egész testével nekidőlt, így egy kanapé+Rose+Derek szendvicset alkotva. A lány zihálva nézett Derek zöld szemébe, mire a férfi ajkai győztes mosolyra húzódtak. 

- Ha meg mered tenni én soha, de soha nem bocsátok meg neked, érted? - sziszegte a lány, megnedvesítve az alsó ajkát, mire Derek felkuncogott.

- Azt kétlem - mormolta, ahogy kisimította a lány haját az arcából, végig simítva az arcát, mire Rose megpróbálta elrántani a fejét. Sikertelenül.

Derek lassan csókolta meg, nem törődve azzal, hogy a lány makacsul összeszorítja a száját és olyan merev,  mint egy deszka. Tudta, hogy ő győzött. Ezt a csatát már akkor megnyerte, amikor Rose keze a második pofonra lendült. Érezte a nyaka köré fonódó kezeket, mire nem tudta megállni, de halkan felkuncogott. 

Rose szemei tágra nyíltak, ahogy ráeszmélt arra, hogy pontosan mit is csinál. Neki haragudnia kell Derekre, nem enyelegni vele a kanapén. Mocorogni kezdett, szabadulni akart a neki préselődő test fogságából és egy jó ideig nem akarta látni azokat a játékosan csillogó szemeket és azt a pajkos mosolyt, amit egyedül a lánynak tartogatott, amikor csak ők ketten voltak. Elkapta a fejét, mire Derek felsóhajtott és megtámaszkodott a kezén, mélyen a lány szemébe nézve.

- Haragszol? - vonta össze a szemöldökét kérdőn, mire Rose felsóhajtott.

Ahogy végig futtatta a tekintetét a férfi haján, markáns állcsontjain, mosolygó ajkain, élesen kirajzolódó kulcscsontján és kidolgozott bicepszén, minden gondolata összekuszálódott és egy reménytelenül csavaros fonal formájában darabokra szakadt. 

Zöld szemeibe nézett és félre tette makacs és büszke énjét, majd felnyúlt és összeborzolta a férfi amúgy is kócos, fekete haját, aki morogva tiltakozott ellene, de nem szólt egy szót sem. Rose elmosolyodott és átkarolta Derek nyakát, mire a férfi felhúzta a szemöldökét.  

- Nem haragszom, te hülye! - húzta közel magához, hogy újra megcsókolja - Nem tudnék haragudni rád!