Teen Wolf Preferences

4. Novella

Ezzel is kész lettem! Jó olvasást és remélem tetszeni fog!

Újdonság

Nancy utálta az évnyitó ünnepségeket. Egyáltalán nem látta értelmét annak, hogy behívják őket, amikor az egyetlen érdekesség kimerül annyiban, hogy hányszor rontotta el az igazgató a beszédét. Ez után következett két osztályfőnöki óra, az ebéd és a változatosság kedvéért újabb két osztályfőnöki óra. Csodás volt, meg kell hagyni...
Nem, mintha különösebb baja lett volna a gimivel. Igaz, hogy csak két éve költöztek ide, és meg kell hagyni nem semmi két év volt. Vérfarkas lett, de talált barátokat, akik megértik, sőt még hasonlóak is hozzá. Talált egy Alfát, aki szinte már a bátyja lett, barátnőket, akik bármikor vevők voltak egy-egy csajos megbeszélésre, vagy bevásárlókörútra. Rühellte a gimit, amiért minden más vele egykorú: mert a gimi a gimi volt.
Egyszerűen hozzákapcsolódott ez a negatív érzelem hullám, ha szóba került, ami ritkán fordult elő, vagy ha mégis egy-egy cseppet sem szalonképes kifejezéssel társult.
Mégis, ahogy a dög melegben, a tömegben nyomorogva állt és bámult ki a fejéből, miközben az igazgató hangja tompán hallatszott a tudatán kívül, úgy érezte kivételesen van egy dolog, amiért várta ezt a napot.
- Tizenhárom - hallotta, ahogy Stiles felmordul mellette, mire a fiú fele kapta fejét - Tizenharmadszorra rontotta el ezt a hülye beszédet. Minden évben ezt mondja, hogyan képes még elrontani? - nézett az igazgatóra.
Nancy hitetlenkedve felkuncogott, majd összehúzta magát, amikor a közelben álló edző szúrósan rá nézett. Várt egy pár másodpercet, majd óvatosan odahajolt a fiúhoz és suttogva megkérdezte:
- Te számolod? - vonta fel a szemöldökét, mire Stiles felhorkant.
- Ha nem tenném, már aludnék - jelent meg apró mosoly az arcán.
Nancy tett egy újabb próbát és nyak tekergetve körbefordult a tömeget pásztázva.
- Ha Liamet keresed, nincs itt - mormolta a fiú - Írt, hogy később jön. Nem kell aggódnod a fiúd jól van - kuncogott Stiles, mire megtapasztalhatta, azt hogy milyen érzés az, ha egy bosszús vérfarkas a bordái közé döfi a könyökét. Nem tartozott a kedvenc élményei közé.
- Nem a fiúm - sziszegte a lány tűzvörös arccal - Csak egész nyáron nem láttam és...
- Hiányzott, mert tetszik neked és szeretnéd, ha a fiúd lenne - hallott meg egy szórakozott hangot a háta mögül, mire hátra fordult és szembetalálta magát eper szőke barátnőjével.
Lydia kedélyesen mosolygott, zöld szeme pajkosan csillogott, ahogy magabiztosan Nancy szemébe nézett. Egyszerű fehér inget viselt, bézsszínű nadrággal és krémszínű balerinacipővel. Haja lágy hullámokban omlott a vállára, keretbe foglalva sápadt arcát. 
- Kösz, Lyds, én is szeretlek - vigyorgott erőltetetten a lány, mire Lydia felnevetett.
- Gyertek, befejezte! - intett a fejével Stiles, amikor a tömeg oszlani kezdett - Keressük meg a többieket!
- Arra lesznek! - intett Nancy a parkoló és a padok irányába, majd barátai értetlenkedő tekintetét látva megvonta a vállát - Érzem Scott szagát - magyarázta.
- Amúgy hol van Liam? - kérdezte Lydia és Nancy hálás volt, amiért feltette ezt a kérdést, mert már nagyon fúrta az oldalát, de nem akart újabb okot adni Stilesnak a szurkálódásra azzal, hogy még erre is rákérdez. 
- Nem tudom. Annyit írt, hogy később jön - vont vállat közönyösen Stiles.
- Miért pont neked írt? - kíváncsiskodott tovább Nancy.
- Honnan tudjam én azt - horkant fel a fiú, majd sunyi mosoly kúszott az arcára. Nancy ismerte ezt a mosolyt és semmi jót nem jelentett. A szeme sarkából a lányra nézett és megszólalt:
- Csak nem vagy féltékeny, Nancy?
A lánynak feltűnt, hogy a teljes nevén szólította, ami furcsa, mert általában ostoba beceneveket talált ki neki. Némelyiket nem tudta hova tenni, de a legtöbb tetszett neki, persze ezt soha nem ismerte volna be a fiúnak. Hozzá tartóztak pont, mint a szarkazmus.  Égő arccal gondolkodott valami frappáns visszavágáson, amikor valaki megszólalt mögöttük:
- Nincs oka rá. Bocs, haver, de nincs esélyed!
Liam lépkedett feléjük arcán pajkos mosollyal. Nancy szíve össze-vissza kezdett dobogni, amikor a fiú igéző kék szeme rá meredt és rá villantotta hófehér mosolyát.
- Csak egy valakinek van esélye - nézett mélyen a lány szemébe, mire Stiles fütyülni kezdett.
A lány zavartan elkapta a tekintetét, a gondolatok Flash sebességével száguldottak a fejében. Fogalma sem volt arról, hogy miért most mondta ezt, vagy egyáltalán miért mondta ezt. Azt sem tudta, hogy melyik világrészen van. 
A nap további része összemosódott számára és a következő pillanatban a kihalt folyóson találta magát. Már becsöngettek, de ő dermedten állt a szekrénye előtt. Lépteket hallott és nagyon jól tudta, hogy ki az, de nem akart megfordulni.
- Miért nem vagy órán? - hallotta meg Liam hangját, mire összepréselte az ajkait.
- Te miért nem vagy órán? - kérdezett vissza makacsul a lány. 

- A mosdóban voltam - felelte a fiú.

- Hazudsz - jelentette ki Nancy.
- Oké, lebuktam, téged kerestelek - ismerte be Liam.
- Hogy értetted azt, amit ma mondtál? - vágott a közepébe a lány.
- Úgy értettem, ahogy mondtam - felelte határozottan a fiú, mire Nancy megpördült és a fiú szemébe nézett.
Liam elmosolyodott, majd egy határozott mozdulattal magához húzta a lányt és megcsókolta. Nancy egy pár pillanatig meglepetten állt, majd észbe kapva a fiú nyaka köré kulcsolta a kezeit és visszacsókolt. Mosolyogva váltak el egymástól, majd Nancy összekulcsolta a kezeiket és halkan felnevetett.

- Elég élethűen elmagyaráztad - kuncogott halkan. 

Úgy érezte, minden tekintet összekulcsolt kezükre mered, amikor végig haladtak az ebédlőn. Vigyorogva ültek le az asztalukhoz, mire Stiles felvont szemöldökkel nézett rájuk, míg mindenki más mosolyogva figyelte őket. Scott egy amolyan "Ne bántsd meg!" tekintettel figyelte Liamet, mire a fiú komolyan bólintott. Stiles hangja törte meg a beállt néma csendet: 
- Nézz rájuk, Lyds, hát nem aranyosak -  pislogott nagyokat a fiú - Az első szerelem!
- Stiles! - sziszegte Nancy, mire Lydia felnevetett - Jó, mit szólnátok, ha hanyagolnánk a párkapcsolati életemet - dőlt előre ördögi mosollyal az arcán - Beszéljünk valami érdekesebbről: mi van veletek?
Stiles és Lydia szemei tágra nyíltak, majd egyszerre sápadtak el. Nancy felnevetett látva szavai hatását és élvezte a gyerekes bosszú ízét, miközben egész végig Liam kezét szorongatta. Egy valamiben biztos volt: ez az év sem kezdődhetett volna ennél jobban. A barátaival van, senki nem próbálja őket megölni és boldogok. Ez az egyetlen ami számít.