Ahoi, sziszák! :3 A következő novella PotariLili111-nek szól, ne haragudj a megvárakoztatás miatt. :)) Remélem tetszeni fog és jó olvasást! :D
16. Pofa be és csókolj meg. 26. Nem hagyom, hogy megölesd magad! 35. Miért nézel így rám?
All my love, Rydel XxXx
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Összepréselt ajkakkal hallgattam végig a fiú magyarázatát, majd megráztam a fejem. Scott felsóhajtott és csípőre tett kézzel megfordult, háttal nekem, arccal az ablaknak. A fülem mögé simítottam a hajam, majd mellé léptem és kezemet a felkarjára simítottam.
- Nem hagyom, hogy megölesd magad! - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon, mire ő lehajtotta a fejét.
- Nem is öletném meg magam - mormogta.
- Megküzdeni Deucalionnal? - vontam fel a szemöldököm - A fickó Démon Farkasnak hívja magát - próbáltam utalni arra, hogy az erőviszonyok nem éppen egyenlőek.
- Én meg Igaz Alfa vagyok - nézett a szemembe magabiztosan - El tudok bánni vele.
- Biztos vagy benne? - kérdeztem óvatosan, mire összevonta a szemöldökét, hitetlenkedve felhorkant és ellépett mellőlem.
Felsóhajtottam, egy pillanatra lehunytam a szemeim, majd frusztrált mozdulattal végigfuttattam ujjaim hullámos hajzuhatagomon. Figyeltem, ahogy Scott vállai megemelkednek, majd láthatóan leesnek, ahogy mély levegőt vesz, de nem fordult felém, valószínűleg, mert túlságosan dühös volt rám. Én is dühös voltam. Magamra is, de rá is. Nem fért a fejembe, hogy mégis hogyan pattanhatott ki ez a fejéből. Nem most kéne a magányos farkast játszania, amikor egy egész falka áll mögötte, egy olyan falka, aki akár meghalni is képes érte.
És ekkor rájöttem... Azért akar egyedül megküzdeni vele, mert tudja, hogyha a két falka száll szembe egymással, még ha valamilyen csoda folytán mi győznénk, akkor biztosan nem veszteség nélkül tennénk azt. Csak minket akar megóvni, de ezzel magát helyezi a veszélyforrás célkeresztjébe. Miért kell neki mindig ennyire önzetlennek lennie? És ennyire makacsnak.
- Jó tudni, hogy ennyire alábecsülsz - sziszegte halkan, kezeit ökölbe szorítva.
A számon keresztül kifújtam a levegőt, majd óvatosan tettem felé két lépést és amikor láttam, hogy nem hátrál el, kezemet a vállára helyeztem.
- Nem becsüllek alá - mormogtam, miközben ujjaimat megnyugtatólag végigfuttattam a bőrén - Csak aggódom érted.
- De nincs miért - fordult meg, de nem nézett a szemembe, sötét íriszei valahol a vállam fölött állapodtak meg.
