Ahoi, sziszák! :3 A mostani novella sophiecoal71-t illeti, amint ígértem, előre hoztalak. :D Remélem tetszeni fog és nem okoztam csalódást. :D Jó olvasást!
19. Ha még egyszer meglátlak a közelében, velem kell megbirkóznod. 25. Mióta állsz ott? 43. Szorítsd meg a kezem, ha valami nincs rendben.
All my love, Rydel XxXx
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Idegesen doboltam a füzetemen, ahogy a tollamat rágcsálva meredtem a távolba. Beletúrtam a hajamba, frusztráltan kifújtam a levegőt, majd felnéztem az üres sorokról.
Az osztályterem ablakain keresztül beszűrődött a nappali fény, figyeltem, ahogy egy madár lusta szárnycsapásokkal elrepül az üveg előtt. Dühösen csuktam be a füzetet, majd dobtam be a táskámba. Nagyot sóhajtottam, felkeltem a székről, amin ültem és halk léptekkel kisétáltam a folyósora.
Az iskola kísérteties csendbe burkolózott, mondjuk nem is számíthattam másra délután fél ötkor.
A fejemben ott voltak a cikk szavai, de ahányszor papírra akartam vetni őket, minden összeomlott és csakis élettelen zagyvaságok keletkeztek. Pedig tényleg sürgősen meg kéne írnom, mert minden egyes elmulasztott nappal egyre közelebb kerülök a határidő napjához, ami azt jelenti, hogy búcsút mondhatok a főszerkesztői posztnak.
Lelépdeltem a lépcsőn és ahogy megláttam a folyóson velem szembe sétaló fiút, hitetlenkedve felsóhajtottam és megráztam a fejem.
Oliver felhúzta a szemöldökét, majd kíváncsian félredöntött fejjel rám mosolygott. Megálltam a szekrényemnél, kivettem belőle a könyvet, ami a cikk alapjául szolgált, majd magamban morgolódva becsuktam az ajtót, csak hogy szembe találjam magam a falnak támaszkodó fiúval.
Erőltetetten rá mosolyogtam, majd leheletnyit felemeltem a szemöldököm, jelezve, hogy bökje ki, amit akar.
Tudhattam volna, hogy itt találom, hiszen a lacrosse meccs holnapután lesz és gőzerővel edzenek rá. Végig mértem sötétszőke, göndör tincseit, csokoládébarna szemeit és nevetőgödröcskéit. Tagadhatatlanul jóképű volt, de mosolyával már nem érte el azt a hatást, amit régebb váltott ki belőlem.
Szórakozottan figyelte az arcomat, beharapta alsó ajkát, mire mozdulatát egy szemforgatással reagáltam le.
- Most mondani is akarsz valamit vagy egész végig ilyen furán fogsz bámulni? - emeltem meg cinikusan a szemöldököm - Ha az utóbbi akkor mennék is, nincs időm egész nap itt állni.
- Megint elakadtál az írásban? - villantott fel egy hófehér mosolyt, én pedig idegesen összepréseltem az ajkaim - Akkor szoktál ilyen harapós lenni.
Nem szeretem, hogy ennyi mindent tud rólam. Ismerem már őt, tudom hogyha a helyzet úgy hozza, akkor mindet felhasználná ellenem vagy ellene.
