Teen Wolf Preferences

4. Novella

És a negyedik is elkészült! cintiiiisz remélem tetszeni fog! :D ;)
U.i.: Remélem nem baj, ha egy picit rövid lett. :) 

Emlékek

Liam idegesen járkált fel és le. Ahányszor az ágyon békésen fekvő lányra nézett mellkasában nyíló rózsaként terjedt szét a mardosó bűntudat. Felsóhajtott, majd idegesen beletúrt a hajába és megdörzsölte az arcát. A lelke mélyén tudta, hogy nem az ő hibája és, hogy senki sem hibáztatja őt a történtek miatt, de a bűntudat továbbra is ott maradt. Egy egyszerű mindennapi baleset volt, semmi köze nem volt a természetfelettihez. 
Randit beszéltek meg szombat estére. Tisztán emlékezett minden pillanatra. Amikor leparkolt az újonnan kapott autóval a lány háza előtt, felkapta a virág csokrot és feltrappolt a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőn. Udvariasan csöngetett, majd kedvesen mosolyogva átadta a virágot Cynthia édesanyjának. Kedélyesen beszélgettek az iskoláról, majd a lacrosse-ról, amikor meghallották a sietős lépteket. Cynthia jelent meg a lépcső tetején, majd amint két lépést tett, valahogy elbotlott és máris gurult lefelé a lépcsőn, fejét keményen beverve a lépcsőforduló korlátjába.
Most vasárnap este volt és a lány még mindig nem ébredt fel. Fáradtan rogyott le az ágy melletti fotelre és tovább figyelte a lányt. Hallotta, ahogy kinyílik az ajtó, de nem akarta elszakítani tekintetét Cynthiáról. Egy kezet érzett meg a vállán, mire felnézett és szembe találta magát Melissával. A nő kedvesen mosolygott rá, majd lehajolt, hogy arcuk egy vonalban legyen.
- Megértem, hogy aggódsz érte - kezdte lágy hangsúllyal - De azzal egyikőtöknek sem lesz jobb, ha te is kórházba kerülsz végkimerültség miatt.
- Nem akarok elmenni - motyogta a fiú alig hallhatóan.
- Tudom - szorította meg a kezét - De nem is muszáj. Menj szívj egy kis friss levegőt, egyél és igyál valamit, addig én keresek egy üres kórteremet, ahol lepihenhetsz.
- Köszönöm! - mosolygott hálásan Liam - Ha esetleg...
- Ha felébred, azonnal szólok neked - bólintott elnézően a nő, majd gondoskodó tekintettel figyelte, ahogy a fiú kisétál a szobából.  
Liam zsebre dugott kézzel sétált a folyóson, majd belökte a mosdó ajtaját. A kagyló fölé hajolt és hideg vizet fröcskölt az arcára, amitől máris éberebbnek és frissebbnek érezte magát. A tükörképe azonnal teljesen megcáfolta ezt. Szemei alatt sötétlila félhold alakú karikák éktelenkedtek, arca nyúzott és fáradt volt, haja a szélrózsa minden irányába meredt. Felsóhajtott, majd kisétált a mosdóból.
Miközben a büfé fele lépdelt, összetalálkozott Stiles-szal és Scottal. Scott vette észre hamarabb. A fiú megütögette Stiles karját, aki erre megpördült és felvont szemöldökkel figyelte a feléjük közeledő  Liamet.
- Úgy nézel ki, mint a mosott szar - mérte végig fintorogva a fiút, ügyet sem vetve Scott jelentőségteljes pillantására.
Liam egy fáradt grimasszal válaszolt, majd megdörzsölte az arcát.
- Magamtól is rájöttem - motyogta a fiú.
- Aludtál valamit? - tudakolta Scott aggódva méregetve fiatal bétáját.
Liam pár másodpercig a hazugságon törte a fejét, de aztán rájött, hogy Scott amúgy is megérezné, ha így tenne. Lassan megrázta a fejét. A két idősebb fiú sokat sejtően összenézett.
Lépések hangja törte meg a köztük beállt csendet, majd a következő pillanatban Melissa fordult be a folyóson. Liam feszülten figyelte a közeledő nőt, de amint meglátta az arcán ülő boldog mosolyt, reménykedni kezdett.
- Felébredt - bólintott a nő - És látni akar.
Liam arcára mosoly kúszott, ahogy elindult a kórterem felé. Lassan nyitott be, de amikor meglátta az ágyon törökülésben ülő lányt, úgy érezte, mintha a világ súlyát vették volna le a vállairól. Cynthia fáradtan rá mosolygott, mire a fiú öles léptekkel átszelte a közöttük lévő távolságot, lehuppant az ágy szélére és a karjaiba zárta a lányt.
Érezte, ahogy Cynthia egyik keze megnyugtatóan a tarkóját simogatja, míg másik a hátán pihent. Hallotta a lány halk és nyugodt szívverését, ami mint mindig most is megnyugtatta. Percek telhettek el, amire elengedte a lányt. Haját kisöpörte az arcából, majd mélyen a szemébe nézett és felsóhajtott. A lány zavartan ráncolta a szemöldökét, ahogy megszólalt:
- Jézusom, Liam borzalmasan nézel ki! - hangja lágy volt és kedves, de ott bujkált benne az aggódás is.
- Nekem is hiányoztál - bólintott a fiú.
Cynthia halkan felkuncogott, majd megfogta a kezét.
- Mióta vagyok eszméletlen? - tudakolta kíváncsian.
- Egy napja - motyogta Liam.
- És te azóta itt vagy? El sem mozdultál? - kérdezte a lány bujkáló mosollyal.
- Honnan tudod? - sóhajtott a fiú.
- Melissa mondta - helyezte füle mögé egyik hajtincsét - Igaz?
Liam bólintott, mire a lány arcán fülig érő vigyor jelent meg és a fiú karjaiba vetette magát, majd megcsókolta. A fiú a lány lendületétől imbolyogva, de lelkesen visszacsókolt. Mosolyogva váltak el egymástól.
- Annyira aggódtam érted - suttogta a fiú, mire Cynthia felsóhajtott.
- Tudom - lehelte alig hallhatóan.
- Soha, de soha többé ne ijessz meg ennyire - mondta komolyan Liam.  
- Sajnálom - hallatszott a halk felelet.
Pár perc múlva az ágyon feküdtek, Cynthia feje Liam mellkasán volt, a fiú pedig csendesen szuszogva, szorosan magához ölelte a lányt.
Melissa így talált rájuk, amikor benyitott a kórterembe. Arcán gondoskodó mosollyal kapcsolta le a villanyt és lassan kihátrált a helyiségből, becsukva maga után az ajtót.