Teen Wolf Preferences

2. Karácsonyi különkiadás

Jingle bells, jingle bells, jingle all the way... Íme a második karácsonyi novella! itsnotdia remélem tetszeni fog és nem okoztam csalódást! Ó, és boldog karácsonyt! :D 

Családi karácsony

- Komolyan gondoltam, Stiles! - nézett a fiúra Hazel.
Stiles abba hagyta a nevetést, majd helyrerángatta a táskája pántját azzal a tipikus Stiles-os mozdulattal.
- De nem vagyunk együtt még olyan hosszú ideje... Nem korai ez egy kicsit? - vonta össze a szemöldökét a fiú.
Hazel kinyitotta a szekrényét, hogy kivegye a biológia tankönyvét és hogy elrejtse enyhén csalódott arcát Stiles elől. Nem akart vele veszekedni két nappal karácsony előtt.
- Szerintem meg meghitt lenne - felelte a lány - Amúgy is találkoztál már a szüleimmel - csukta be a szekrényajtót.
- Tudom, de az nem ugyanaz - vont vállat a fiú, miközben egymás mellett lépdeltek a karácsonyi égőkkel kidíszített folyóson.
- Kérlek! - nézett rá kiskutya szemekkel Hazel - Fogd fel úgy, mint egy karácsonyi ajándékot számomra!
- Pedig már megvettem az ajándékod - mosolygott cinkosan a lányra, akinek felcsillantak a szemei.
- Tényleg és mi az? - kíváncsiskodott mosolyogva.
- Ugyan már, Hazel! Akkor nem lenne meglepetés - nyúlt a lány keze után.
Hazel tettetett szomorúsággal lebiggyesztette az alsó ajkát, amivel egy halk kuncogást váltott ki a fiúból.
- De ott tartottunk, hogy együtt tölthetnénk a karácsonyt - kezdett bele újra Hazel - Figyelj, elképesztő lenne. Te, apád, én és a szüleim. Áthozhatnátok az ajándékokat hozzánk. Anya a kedvenc sütidet készítené. Tudom, hogy imádod anya sütijeit - mosolygott a lány, látva Stiles csillogó tekintetét.
- Fagyöngy - motyogta a fiú.
- Hogy mondod? - vonta össze a szemöldökét Hazel.
- Fagyöngy - mutatott fel a felettük logó kis növényre - Tudod mit mondanak: fagyöngy alatt szabad a csók - vigyorodott el a fiú.
Stiles egyik kezével végigsimította Hazel arcát, majd gyengéden megcsókolta. Amikor elváltak egymástól a fiú suttogva megszólalt:
- Ezt veheted egy igennek.
Abban a pillanatban Hazel arcáról nem lehetett eltüntetni a mosolyt.

Hazel energikusan tipegett le a lépcsőn. Óvatosan végigsimította a korlátra feltűzött díszeket, majd mosolyogva besétált a konyhába. A csokis sütemény illata lengte körbe az egész lakást, ahogy az édesanyja kivette a sütőből. Stiles kedvence. A lány elmosolyodott, majd felnyúlt a polcon lévő bögrék egyikéért és kiválasztott egy "Merry Christmas!" feliratút. Forró csokoládét töltött bele, amikor meghallotta maga mögül az édesapja hangját.
- Nem gondolod, hogy ez a ruha egy picit túl rád tapad?
Hazel végignézett magán. Egy vörös térdig érő ruhát választott, amit fehér csipke borított, mellé egy bézs balerinacipőt. Nem volt kirívó, a dekoltázsa is az elfogadható szinten maradt, éppen ezért nem értette édesapja megjegyzését.  
- Nem gondolod, hogy Szentestére való tekintettel, nem kéne megjegyzéseket tenned? - vonta fel a szemöldökét, angyalian mosolyogva.
- Igaza van, drágám - mosolyodott el Lyanna - Ahelyett, hogy kritizálnád hozhatnál még be tűzifát. Kezdd kialudni a tűz! 
A férfi nagyot sóhajtott, majd megfordult és fejcsóválva kisétált a lakásból.
- Ne is hallgass rá kicsim! Gyönyörű vagy! - simított egy hajtincset a lánya füle mögé - Biztos vagyok benne, hogy Stiles le sem fogja tudni venni rólad a szemét.
- Kösz, anya! - nézett hálásan Hazel.
- Leszel olyan kedves és kiviszed ezt a nappaliba? - nyomott a lány kezébe egy tálca mézeskalácsot - Én addig felvágom a sütit.
Hazel óvatosan egyensúlyozva letette a tálcát a kis asztalra, amikor kinyílt a bejárati ajtó és az édesapja lépett be rajta, kezében fahasábokkal. A férfi haján és pulóverén apró hópelyhek virítottak.
- Havazik? - nézett tágra nyílt szemekkel Hazel.
A férfi óvatosan lerakta a hasábokat, majd leporolta a pulóverét, végül bólintott. A lány az ablakhoz szaladt, majd elhúzta a függönyt és fülig érő vigyorral kezdte el figyelni a szállingózó kis fehér pelyheket.
- Boldog karácsonyt, hercegnő! - motyogta az édesapja, aki időközben mögé lépett.
A lány szorosan átölelte a férfit, miközben ezt suttogta:
- Neked is, apa!
A felharsanó dudaszóra Hazel hirtelen elengedte a férfit, majd apró sikkantással kinézett az ablakon.
- Megjöttek! - pördült meg tágra nyílt szemekkel.
- Hallom, Hazel, hallom - morogta a férfi.
A csengő hangjával kísérve Hazel az ajtóhoz lépett, végigsimított a ruháján, mély levegőt vett és mosolyogva lenyomta a kilincset. Stiles szeme azonnal felcsillant, amikor meglátta a lányt és mosolyogva mérte végig. A fiú egy egyszerű fekete nadrágot viselt, fehér inggel és zakóval. Hazel szíve akaratlanul is nagyot dobbant, ahogy szemügyre vette. A sheriff szólalt meg először.
- Jó újra látni, Hazel! - mosolyodott el.
- Önt is Mr. Stilinski! - felelte a lány, majd udvariasan beinvitálta őket.
Stiles rá mosolygott, majd odasétált az édesapjához.
- Jó estét, uram! - fogott kezet a férfival - Én és az apám ezzel a kis aprósággal szeretnénk boldog karácsonyt kívánni önnek és a családjának - nyújtott át egy szalaggal átkötött pezsgőt.
- Ejha, ez aztán az évjárat! - vette szemügyre az üveget a férfi - Nagyon figyelmes, köszönjük szépen! - biccentett mosolyogva.
- Nem is kínálód hellyel a vendégeinket, Richard? - lépett ki a konyhából Mrs. Larsen.
A sheriff felnevetett, majd üdvözölte a nőt. Stiles, kezében egy gyönyörű Mikulás-virággal a nő elé lépett.
- Elragadóan fest Mrs. Larsen, mint mindig - bókolt a fiú - Egy kis apróság - nyújtotta át a virágot.
- Köszönöm, Stiles! - ölelte át fél kézzel a nő.
Hazel elégedetten konstantálta, hogy a sheriff és az édesapja elmélyülten beszélgetnek valamiről és az édesanyja éppen nevet valamin, amit Stiles mondott. Miközben átmentek az étkezőbe, Stiles megfogta a kezét és a fülébe suttogott:
- Elképesztően nézel ki!
A lány mosolyogva elpirult, majd helyet foglalt az édesanyjával szemben. Vacsora közben kellemesen beszélgettek, a hangulat könnyed és otthonos volt. Amikor azonban Hazel édesapja elővette a hivatalos hangját, a lány meredten kezdte bámulni a tányérján levő krumplit.
- Na és, Stiles gondolkoztál már, hogy milyen egyetemre szeretnél menni? - kérdezte a férfi.
Stiles halványan elmosolyodott, majd lassan lenyelte a falatot és végül bólintott.
- Igen, uram - kortyolt bele az italába.
- Nagyszerű - bólogatott helyeslően a férfi - És mivel szeretnél foglalkozni az egyetem után?
- Rendőr szeretnék lenni - mosolyodott el a fiú.
- Mint az apád? - vonta fel a szemöldökét a férfi.
- Mint az apám - nézett az említett személyre Stiles, aki arcán apró mosollyal hallgatta a beszélgetést.
- És mik a terveid a lányommal kapcsolatban? - hangzott fel a következő kérdés.
- Apa!
- Richard!
- Nem tudom pontosan uram, de remélem, hogy hosszú ideig mellettem marad - nevetett halkan Stiles, miközben Hazel-re nézett, aki erre elpirult.
- Richard, hagyd békén szegény fiút! - szólt rá a férfira Lyanna.

- Ajándékbontás! - pattant fel a díványról Mrs. Larsen, majd lelkesen összeütötte a kezeit.
A dobozok a karácsonyfa alatt sorakoztak. Stiles lépett oda először és egy kis téglalap alakú dobozt emelt el, majd Hazel felé nyújtotta mosolyogva.
- Boldog karácsonyt, kicsim!
A lány elmosolyodott, majd feltépte a csomagolást és kibontotta a dobozt. Egy nyaklánc. Ezüst volt, egy kör alakú csillogó medállal. Amint Hazel hozzáért a medál teteje felpattant, felfedve a belsejét. Az a kép volt benne, amelyiket Hazel annyira imádta. Scott készítette egy pár hónappal ezelőtt. A dzsip tetején ültek, összekulcsolt kézzel. Hazel éppen nevetett valamin, Stiles pedig csillogó szemekkel, mosolyogva figyelte a lányt. A másik felében a monogramjuk: S.S. és H.L.
A lány meghatódva, könnyektől csillogó szemekkel ölelte magához a fiút.
- Annyira gyönyörű! - lehelte a medált nézegetve - Köszönöm! - állt lábujjhegyre és puszit nyomott a fiú ajkaira.
Csak akkor jutott eszébe, hogy nem egyedül vannak, amikor meghallotta a torokköszörülést. Kínosan mosolyogva fordult meg, hogy szembesüljön apja megrovó tekintetével, ami azonnal eltűnt, ami után megkapta a sakk készletet.
Pár perccel később a kandallóban pattogó tűz mellett Hazel a kanapén ülve figyelte, ahogy Stiles és az édesapja elmélyülten sakkoztak, miközben az édesanyja és a sheriff halkan beszélgettek a karácsonyfa mellett.
A lány keze ösztönösen a nyakában pihenő medálra vándorolt, majd mellkasában ismeretlen melegséggel mosolyodott el a hóesést figyelve.

Vége