Teen Wolf Preferences

1. Karácsonyi különkiadás

We wish you a merry christmas, we wish you a merry christmas and a happy new year... Elkészült a legelső karácsonyi különkiadás! cintiiiisz remélem tetszeni fog és boldog karácsonyt! :3

Ajándék

December 23. Egy nappal Szenteste előtt.
Amikor mindent a fagyöngy, a fenyő és a készülő sütemények illata borít be és a mellkasodban ott van az a jólesően izgatott melegség. Amikor tudod, hogy másnap rég nem látott rokonokkal és barátokkal találkozol és lehet egy olyan nap, amikor nem kell gondolnod semmire, nem kell aggódnod semmiért, mert az a nap csakis a tiéd és a szeretteidé. 
Odakint sűrű hópelyhekben hullott a hó, miközben Kylie ajtót nyitott. Elmosolyodott, ahogy meglátta a hidegtől kipirult arcú fiút, ahogy a küszöbön áll, olvadó hópelyhekkel a hajában.
- Szia! - vigyorgott a lány, miközben szíve nagyot dobbant a mellkasában - Gyere be, nehogy megfagyj nekem odakint!
Liam halványan elmosolyodott, majd dideregve belépett a meleg lakásba. Levette a kabátját és a fogasra akasztotta. Kylie pajkos mosollyal figyelte a fiút, miközben nekidőlt a falnak.
- Miért mi lett volna, ha megfagyok? - kérdezte a fiú, felvont szemöldökkel.
- Akkor nekem kellett volna egyedül szenvednem a ház díszítésével - felelte nemes egyszerűséggel a lány, majd felnevetett látva Liam arcát.
- Komolyan kösz, hogy segítesz! - mosolyodott el melegen Kylie - Azt sem tudom, hogy hol kezdjek hozzá - fújtatott tanácstalanul.
- Miből gondolod, hogy segíteni jöttem? - kérdezte Liam - Lehet, hogy csak azért vagyok itt, hogy megigyam az összes forrócsokid - vont vállat közönyösen.
- Honnan veszed, hogy készítek forrócsokit? - nevetett a lány.
- Talán, mert majdnem megfagytam miattad - érvelt Liam, mire Kylie védekezően maga elé emelte a kezeit.
- Hé, nem köteleztelek rá! - mondta a lány tettetett felháborodottsággal.
Liam felvonta a szemöldökét és összefonta karjait a mellkasán, aminek következtében izmai élesen kirajzolódtak a póló alatt, amit viselt.
Kylie egy pár hónapja kezdte észrevenni, hogy egyre gyakrabban felejti rajta a tekintetét a fiún és más szemmel nézi szőkés barna haját, kék szemeit, kedves mosolyát. Kellett egy kis idő, amire saját magának is bevallotta, hogy tetszik neki a legjobb barátja.
Kylie szíve azonnal hevesebben kezdett verni és kényszerítenie kellett magát arra, hogy odafigyeljen a fiú mondanivalójára.
- Idézzem az SMS-ed? - kérdezte a fiú diadalmasan.
- Oké, oké kapsz forrócsokit! - nevetett a lány, miközben a konyha fele lépdelt.
Pár perc múlva, miközben a forró csokit kortyolgatták, Liam érdeklődve megszólalt:
- Amúgy hol vannak a szüleid?
Kylie belekortyolt a gőzölgő folyadékba, majd kinézett az ablakon.
- Még a tegnap elmentek a repülőtérre a nagyi után, de a hóesés miatt hótorlasz alakult ki az autópályán és a nagyi járatát is áttették mára. Elvileg valamikor éjjel érnek haza - magyarázta a lány.
- És rád bízták a díszítést - bólintott Liam.
- Nos, ez nem egészen így van... - motyogta Kylie és újra belekortyolt az italba - Ezt elvileg apa szokta csinálni, miközben anya és én sütit készítünk. Anyát ismerve szupersebességgel elkészít mindent a nagyi segítségével, de apának még lesz egy megbeszélése is délelőtt, szóval nem akarok mindent rá hagyni - fejezte be.
Liam furcsa gyengédséggel figyelte a lányt, majd zavartan megrázta a fejét elmosolyodott és megszólalt:
- Na szóval... Hol is vannak azok a díszek?

- Biztos, hogy ez ide megy?
Kylie felsóhajtott, majd hunyorítva felnézett a létrán álló fiúra.
- Igen, Liam és ha még megkérdezed háromszor, akkor is igen lesz a válasz - forgatta a szemét a lány és felnyújtott egy szöget, figyelmen kívül hagyva a bizsergető érzést, ahol a fiú keze egy pillanat erejéig hozzáért az övéhez.
- Jó, te könnyen beszélsz - vette ki a farzsebéből a kalapácsot - Ha nekem kéne ott lent állnom és nem attól félnem, hogy bármikor leeshetek, akkor én is ilyen magabiztos lennék - erősítette fel az égőket a fiú.
- Hé, tudod, hogy tériszonyom van! - méltatlankodott a lány, miközben a kezében tartott dobozban kutakodott tovább.
- Oké Mss. Félek A Magasban - mászott le Liam, majd hátra lépve szemügyre vette a munkáját - Egész jó lett.
- Aha, de szikszalaggal egyszerűbb lett volna - jegyezte meg a lány halkan.
- Higgy nekem a szikszalag sem megoldás mindenre - morogta a fiú, majd bekukkantott a dobozba - Maradt még valami?
- Van még a koszorú, ami az ajtóra megy, de azt megoldom én is, akkor ezek az égők az ablakra, de nem tudom, hogy hogyan kell összekötni őket a vezetékkel, szóval ezt apára hagyom, erre még lesz ideje és... Ó, egy fagyöngy! - emelte ki a kis növénydíszt a dobozból.  
- Akkor megleszel nélkülem? Csak mert anya írt, hogy otthon is elkélne a segítség - mentegetőzött Liam.
- Ó, persze, menj csak! Útközben felakasztanád ezt a kapura? - nyomta a kezébe a fagyöngyöt - Köszi a segítséget!
Kylie egy hirtelen ötlettől vezérelve lábujjhegyre állt és puszit nyomott a fiú arcára. Gyorsan elfordult, hogy elrejtse arca pirosságát, majd úgy tett, mintha a koszorút akarná feltenni az ajtóra, miközben gondolatban a fekete földig átkozta magát a meggondolatlansága miatt. 

- Nagyi, te etted meg az utolsó csokis sütit? - kérdezte Kylie.
- Én ugyan nem! - méltatlankodott a nő - Biztosan apád volt az. Frederick! Megmondtam, hogy ne zabálj annyit, így is jó öt kilóval több vagy, mint amióta utoljára láttalak! - kiáltott át az étkezőbe, ahonnan a lány édesapja lépett ki kezében a csokis sütivel.
- Hogy mondtad, mama? - kérdezte a férfi zavartan.
- Nem érdekes, kedves - legyintett az asszony reményvesztetten, az unokája kuncogásával kísérve.
A nagymamája mindig határozott és szókimondó nő volt, aki jobban bízott az eszében, mint bármi másban és a szája hamarabb járt, mint a gondolatai. Ebben tökéletesen hasonlított Kylie-ra. 
Ebben a pillanatban felhangzott a kapucsengő. Kylie kíváncsian lépdelt le a lépcsőn, majd nyitotta ki a kaput. Meglepetten figyelte az előtte álló mosolygó Liamet.
- Liam! Mit csinálsz itt? - kérdezte a lány.
- Gondoltam, hogy megnézem a mesterművem kivilágítva és átadom az ajándékom - felelte, miközben óvatosan közelebb lépett, lopva a fölöttük logó fagyöngyre pillantva, amiről Kylie teljesen megfeledkezett.
- Az aján... - kezdte a lány, de nem volt ideje befejezni a mondatot, mert Liam megragadta a csípőjét és magához húzta.
Mikor ajkuk összeért Kylie úgy érezte, mintha több millió csillagszóró szikrázna a mellkasában. Soha nem gondolta volna, hogy ez a nap eljön. Soha nem gondolta volna, hogy Liam nem csak barátként tekint rá. De úgy látszik karácsonykor tényleg csodák történnek.
Egy örökkévalóság után szétváltak, mire Liam halványan elmosolyodott és így szólt:
- Boldog karácsonyt, Kylie!
A lány fülig érő vigyorral ölelte át a fiút és ha tőle függött volna, soha nem is engedte volna el.  
- Mi lenne, ha csatlakoznál hozzánk? - kérdezte halkan a lány.
- Remekül hangzik - egyezett bele a fiú, egy fél pillanatnyi hezitálás után. 
- Szuper! - kulcsolta össze a kezeiket - Csak ne lepődj meg, ha a nagyi egy picit túlpörög. Néha hajlamos rá. Vagyis mindig hajlamos rá - nevetett a lány.
- Mint te? - vonta fel a szemöldökét játékosan a fiú, mire Kylie egy újabb nevetéssel válaszolt. 
Mielőtt beléptek volna az ajtón, Kylie megtorpant, majd pajkos mosollyal Liam fele fordult.
- Ó, és ezután bármikor megcsókolhatsz. Nincs szükség a fagyöngyre - mondta, majd csilingelő nevetéssel elhajolt a felé közeledő fiú elől.
- Hé, azt mondtad bármikor! 

Vége