16. Pofa be és csókolj meg. 45. Te jó Ég! Szerelmes vagy belé! 47. Ez a leghülyébb ötlet, amit valaha is hallottam. Persze, hogy benne vagyok.
All my love, Rydel XxXx
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Arcomra mosoly kúszott, ahogy Stiles-t figyeltem. Aprókat bólogatva, csípőre tett kézzel hallgatta a sheriff, vagyis az édesapja mondandóját. Beletúrt a hajába, pár másodpercig gondolkodott, majd megrázta a fejét. Apja válaszára hevesen magyarázni kezdett, egy pillanatra felém nézett, arcára halvány mosoly kúszott és vissza is fordult a sheriffhez.
Felsóhajtottam, szégyenlősen a fülem mögé simítottam a hajam és újra a fiúra néztem.
A nap folyamán már harmadszorra mértem végig magas alakját, sápadt bőrét, sötétbarna, kócos haját és - bár ezúttal nem láttam őket - mogyoróbarna szemeit. Megszokott kockás ingei egyikét viselte, amik már szinte hozzánőttek, amit egy fekete pólóval és sötétkék farmerrel viselt, lábán elnyűtt edzőcipője.
Stiles Stilinski, a sheriff fia, a legviccesebb, legokosabb, legönzetlenebb ember, akit ismerek.
Stiles Stilinski, aki az egyik legjobb barátom, akire az életemet is rábíznám.
Stiles Stilinski, akire már több, mint egy éve nem csak barátként tekintek.
- A halálos ágyadon fogod csak elmondani neki, hogy mit érzel? - harsant a már oly jól ismert hang.
Scott McCall, Stiles legjobb barátja, már-már testvére, a dzsipnek dőlve állt, arcán apró, féloldalas mosoly.
Napbarnított bőre fölött egy kék pulóvert és szürke nadrágot viselt, fekete bakanccsal. Kávébarna haja rövidre vágva, gondosan beállítva fénylett, ahogy ráesett egy őszi napsugár. Olvasztott csokoládébarna szemeivel rám nézett.
Éreztem, ahogy az arcomba szökik a vér, lehajtottam a fejem, hagytam, hogy a hajam az arcomba hulljon, elrejtve annak pirosságát.
- Fogalmam sincs miről beszélsz - motyogtam halkan, idegesen babrálva bordó pulóverem ujját, ami hosszabb volt a kelleténél, így eltakarta a kézfejem felét.
- Shana - nézett rám vigyorogva - Amellett, hogy pocsékul hazudsz érzem is rajtad, ráadásul kezdek aggódni, hogy a szíved egyszer csak kiugrik a mellkasodból, ha legközelebb hozzád ér - nevetett halkan.
- Nem is! - néztem rá, bár arcom vörössége pont az ellenkezőjéről árulkodott - Scott, hagyd abba!
A fiú erre csak megrázta a fejét és összefonta kezeit a mellkasa előtt.
