Teen Wolf Preferences

3. Karácsonyi különkiadás

Deck the halls with bought of holly, Fa la la la la la la la la... A harmadik különkiadás is itt van, jokerismyhusband remélem nem okoztam csalódást és tetszeni fog! Valamint boldog karácsonyt! :)

Karácsony ketteseben

Rachel lassan sétált le a lépcsőn, szemét le sem vette a feldíszített fáról. Arcára mosoly kúszott, ahogy meghallotta Liam szöszmötölését a konyhából. A helyiség fele vette az irányt, majd vigyorogva figyelte a sütit szeletelő fiút és elmélyült arckifejezését. A fiú egy szürke nadrágot és kék pólót viselt, világos barna haja az arcába hullott, eltakarva tengerkék szemeit.
Csilingelően felnevetett, mire a fiú felé kapta a fejét és elmosolyodott. Kezében egy falat sütivel oda lépett mellé, majd a lány szájához emelte. Miközben Rachel mosolyogva majszolta a finomságot, a fiú kíváncsian figyelte az arcát.
- Mmm - nyelte le a falatot - Te sütötted? - kérdezte, előre tartva a választól.
- Dehogyis! - hökkölt hátra a fiú - Úgy nézek én ki, mint aki hobbiból virágmintás köténykében sertepertél a konyhában?
Rachel nevetve megrázta a fejét, majd cinkosan a fiúra nézett.
- Nem. Inkább szívecskés kötényben tudlak elképzelni - felelte a lány, mire Liam felnevetett és apró puszit nyomott a lány homlokára.
- Anya csinálta - magyarázta, majd kinyitotta a hűtőt - Nem tudom, hogy tejszínhab van-e. Azzal finomabb - dőlt neki az ajtónak, a kezében dobálva a tejszínhabos üveget, majd letette a konyhapultra.
- Anyáék felhívtak - kuncogott Rachel.
- Tényleg? - vonta fel a szemöldökét Liam.
- Aham - bólintott a lány, miközben a füle mögé tűrt egy hajtincset - Tudni akarták, hogy nem raboltál-e el vagy valami.
- Rajta vagyok az ügyön - kapott be egy újabb falatot, arcán pajkos mosollyal - Tényleg nem is mondtad, hogy hogyan fogadták, amikor megmondtad, hogy átjössz Szentestére - rázogatta fel és le a tejszínhabot.
- Az elején jól fogatták, apának voltak fenntartásai, de különösebb győzködés nélkül bele ment - mondta a lány, miközben leült egy székre, így Liammel szemben volt, csak a konyhapult választotta el őket egymástól.
- Az elején? - motyogta Liam.
- Ja. Aztán megmondtam nekik, hogy a szüleid nem lesznek itthon - nevetett a lány, ami a fiú arcára is mosolyt csalt - Anya egy idő után elfogadta, de apa szerintem átmeneti sokkhatás alá került.
- Ja, én és az apád nagyon jól kijövünk egymással - forgatta a szemeit Liam.
- Hé, anya imád téged, apa meg... neki sincs különösebb baja veled - vont vállat a lány.
- Nincs különösebb baja? - csodálkozott a fiú - A múltkor megfenyegetett, hogyha még egyszer későn hozom haza a lányát, kétszer is megbánom - fújtatott morgolódva, a lány pedig nehezen állta meg mosolygás nélkül, de uralkodott a vonásain.
- Nem volt konkrét fenyegetés, hi... - kezdte a lány, de a fiú a szavába vágott.
- Az egyenruhája volt rajta. És a keze egész végig a pisztolyán volt - nézett fel Liam - Hé, ez egyáltalán nem vicces! - fakadt ki tettetett felháborodottsággal, amikor a lányból kitört a nevetés.
-  Apa... Csak nehezen viseli a változásokat - ingatta a fejét halvány mosollyal az arcán Rachel.
- Szóval én egy változás vagyok? - szaladt fel a fiú szemöldöke.
- Határozottan a valaha volt legjobb változás - hajolt közel a lány, majd apró csókot lehelt a fiú ajkára.
- Mmmm - mosolyodott el Liam - Valami azt súgja, hogy ez lesz az eddigi legjobb karácsonyom - motyogta, miközben Rachel felnevetett. 

A kandallóban csendesen pattogott a tűz, odakint apró pelyhekben hullott a hó.
Rachel a kanapén ült, ölében a fiú fejével, miközben a TV-ben a "Reszkessetek betörők!" ment.
A lány arcán halvány mosollyal nézett le a behunyt szemmel fekvő fiúra. Mellkasában szétterjedt a jól ismert melegség, amit általában a fiú közelében érzett, amihez a hevesen dobogó szív is társult és az ökölnyire szoruló gyomor érzése.
Nem tudta elégszer megköszönni Kirának, amiért összehozta őket. Biztos volt benne, hogy ha ő nem lett volna még mindig csak távolról figyelné a fiút, nem pedig vele töltené a karácsonyt.
Gyengéden végigsimított a fiú haján, mire ő morogva mocorogni kezdett és lassan kinyitotta csillogó kék szemeit, majd álmos mosoly kúszott az arcára.
- Hé, mi lenne ha odaadnám az ajándékod? - kérdezte Rachel.
- Benne vagyok - ült fel álmosan a fiú és beletúrt a hajába.
Rachel energikusan felpattant, majd felvette a fa alatt pihenő dobozok egyikét.
- Előbb te nézd meg - nyújtotta át az ő ajándékát Liam.
- Oké - vette el izgatottan a lány, majd óvatosan lehámozta róla a csomagolást.
Felemelve a doboz tetejét, a lány szemei tágra nyíltak és meglepetésében aprót sikkantott, majd szája elé kapott kézzel ugrándozni kezdett, le sem véve tekintetét a tárgyról, amit a doboz rejtett.
Liam felnevetett, majd játékosan így szólt:
- Láttam, hogy naponta megnézed, amikor elhaladunk előtte a suliba menet és gondoltam, hogy... - kezdett magyarázkodni, de nem tudta befejezni, mivel a lány a nyakába ugrott és megcsókolta.
- Gondolom ez azt jelenti, hogy tetszik - kuncogott a fiú, mire a lány hevesen bólogatni kezdett.
- Imádom! - tette le a díványra a dobozt és óvatosan kiemelte belőle a ruhát.
Egy kis butikban látta meg először, de az ára a megengedett keretein kívül volt, így beérte annyival is, hogy mindennap szánt egy pár percet arra, hogy sóvárogva nézegesse. Erre most itt tartja a kezében, köszönhetően a világ legfigyelmesebb és legaranyosabb fiújának.
A ruha krémszínű volt, körülbelül térdig ért és enyhén testhezálló volt. A nyakánál fekete gallérral és a csípőjén egy vékony fekete szalaggal. A ruha ujjrésze fekete csipkéből készült, ami még éteribbé tette a látványt.
- Szeretném, ha felpróbálnád - mosolygott Liam.
Rachel gyorsan felszaladt az emeletre, majd benyitott a fiú szobájába. Meglepetésére az ágy előtt egy pár fekete balerinacipő várta. Hitetlenkedve elmosolyodott, majd gyorsan kibújt eddig viselt ruháiból és felvette az újat. Belebújt a cipőbe, majd a tükör előtt állva, párszor beleszántott a hajába és mély levegőt véve kilépett a szobából.
Liam a kanapé mögött állt, zsebre tett kézzel és TV-t figyelte. A lány megköszörülte a torkát, mire a fiú felé kapta a fejét. Szemei tágra nyíltak, arcvonásai ellágyultak. Amire Rachel leért a lépcsőn ajkai mosolyra húzódtak, miközben tetőtől-talpig végigmérte a lányt.
- Gondoltam, hogy jól fog állni na, dehogy ennyire... - motyogta a fiú elképedve, miközben közelebb lépett.
A csípőjétől fogva magához húzta a lányt, majd kisimított egy szemébe logó hajtincset.
- Gyönyörű vagy! - suttogta a fiú.
A lány szorosan hozzásimult, fejét a mellkasára fektette és mosolyogva hallgatta megnyugtató szívverését. Érezte, hogy a fiú gyengéd puszit lehelt a hajára, majd karjait még szorosabban köré fonta.
- Boldog karácsonyt, kicsim! - motyogta Liam, miközben tekintete a karácsonyfa melletti ablakra vándorolt és csendben figyelni kezdte a hóesést. 

Vége