Ahoi, sziszák! :3 Ez a novella senkisekerdezte-nek készült, remélem te sem haragszol, az óriási szünet miatt (igen, most mindenkitől egyenként bocsánatot fogok kérni, mert megérdemlitek), remélem azért tetszeni fog. :D És mint mindig: jó olvasást! :)))
2. Tudom, hogy hajnali három van, de nem tudtam aludni. 23. A szerelem hülyeség. 49. Miért löksz el magadtól?
All my love, Rydel XxXx
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hezitálva meredtem a kijelzőre. Két óra, harmincnyolc perc. Beharaptam az alsó ajkam és halkan kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Az ablakon beszűrődő fénysugárra meredtem, majd újra a kijelzőre és lassan bólogatva felkaptam a dzsekim, majd kisétálva a szobából letrappoltam a lépcsőn és kiléptem az éjszakai levegőre. Kezeimet a hideg elől védelmezve a zsebeimbe csúsztattam és megszaporázva lépteim, befordultam a sarkon.
Minden egyes levegővételnél a számból előgomolygó párát figyeltem, jóformán nem is néztem, hogy merre megyek, csak hagytam, hogy az ösztöneim vezéreljenek. Csak akkor torpantam meg, amikor már az óriási vasajtó előtt álltam. Torkomban dobogó szívvel meredtem előre, majd minden bátorságom összeszedve felemeltem ökölbe szorított kezem és párszor megkopogtattam a fémet.
Összerezzentem a hang hallatán, mert annak ellenére, hogy ujjaim alig értek az ajtóhoz a csendes lépcsőházban minden apró hang kísérteties visszhangot vert. Ott tébláboltam pár percet, amíg a visszhang lassan elhalt, majd az ajtó szinte hang nélkül feltárult. Tágra nyílt szemmel meredtem a velem szemben álló férfire, aki kócos hajjal, félmeztelenül hunyorgott rám.
Éreztem, ahogy elvörösödöm és minden igyekezetem ellenére is, de alaposan megbámultam kidolgozott izmait. Zavartan nézett rám, ezért arra következtettem, hogy nem vette észre, ahogy kistányér méretű szemekkel meredtem a felsőtestére. Sűrűn pislogva fordítottam el a fejem, hirtelen azt sem tudtam, hogy mit keresek itt.
- Johanna? - a hangja rekedtes és száraz volt az alvás miatt, de még így sem zavartatta magát amiatt, hogy póló nélkül áll előttem.
- Öhm... - köszörültem meg a torkom, hirtelen olyan száraznak éreztem, mintha csak a Szaharát fogadtam volna be - Tudom, hogy hajnali három van, de nem tudtam aludni.
Legszívesebben fejbe csaptam volna magam egy serpenyővel, amiért ezzel a szánalmas kifogással hozakodtam elő. Mint egy három éves, aki rosszat álmodott az ágya alatt bujkáló szörnyek miatt és a kedvenc maciját fogva bekérőzik a szülei szobájába. Istenem, és még csodálkozol, hogy nem néz rád úgy!
Félve pillantottam rá és már vártam azt a tipikus mogorva tekintetet, a szemforgatást, majd azt, hogy kioktasson és haza küldjön. Ehelyett azonban (legnagyobb meglepetésemre), sóhajtva beletúrt a hajába, majd felvonta a szemöldökét.
