Ahoi, sziszák! :3 A mostani novella B-Anetta-t illeti. :D Ne feledd: a rotációk figyelnek téged. XD Mint valami béna horror film. Mindegy is, jó olvasást és remélem tetszeni fog. :)
30. Tetszik, amit látsz? 35. Miért nézel így rám? 50. Bárcsak utálnálak.
All my love, Rydel XxXx
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Stiles Stilinski a világ legidegesítőbb embere. Legyünk őszinték... A folytonos okoskodásával, a be nem álló szájával, a hevesen hadonászó kezeivel, ahányszor csak beleéli magát valamibe, az enyhén manószerű arcával, ami mégis annyira jóképű...
Morogva csaptam be a szekrényem ajtaját, mélyet sóhajtottam és megfordultam, szembesülve a diáktömeggel. Nem akartam én így érezni, a képzeletbeli listámon Stiles a "Ki nem állhatom" oszlopban foglalt helyet. Azonban az utóbbi időben ahányszor megpillantottam, ahányszor rám villantotta idegesítően csibészes vigyorát, úgy éreztem, mintha lebegnék, a szívem majd' kiugrott a mellkasomból és a gyomrom görcsbe rándult.
Nem akartam így érezni iránta, a még megmaradt józan eszem sikítva tiltakozott, ahányszor visszamosolyogtam rá vagy ahányszor nevettem egy végtelenül béna viccén. De úgy tűnt az érzéseimet nem érdekelték a józan eszem tiltakozásai.
Fújtatva lépdeltem a lacrosse pálya fele, az öcsémnek ma lesz a válogatója és megígértem neki, hogy megnézem és szurkolok neki. Ennek egyetlen hátulütője volt. Stiles is ott lesz, hiszen ő már a csapatban volt. Elhúztam a szám, ahogy erre gondoltam, bár valahol mélyen örömtáncot jártam, amiért volt egy ürügyem, hogy feltűnés mentesen figyelhessem őt.
Lelépdeltem a lépcsőn és amint felharsant a megszokott nevetés, a szívem kihagyott egy ütemet. A hang irányába fordítottam a fejem, tőlem nem messze Scott és Stiles sétáltak a pálya fele, mindketten lacrosse mezben. Scott mosolyogva magyarázott valamit a fiúnak, aki harsogva felnevetett. Stiles felém pillantott, mosolyogva intett és tekintete rajtam maradt, amíg felvillantottam egy halvány mosolyt.
Figyeltem, ahogy távolodtak, Stiles mezén a huszonnégyes, míg Scottén a tizenegyes szám volt látható. Frusztráltan fújtam ki a levegőt, beletúrtam gesztenyebarna tincseimbe és sietve tovább mentem. A pályán körülbelül húsz játékos állt, tekintetemmel keresni kezdtem az öcsémet. Alex integetni kezdett, amikor megpillantott, ahogy a lelátó harmadik sorában ültem. Vigyorogva integettem vissza, majd felmutattam a hüvelykujjam, jelezve, hogy menni fog, meg tudja csinálni. Aprót bólintott, majd az élesen felhangzó sípszóra elkezdett szaladni a kapu fele.
Öt perc után tekintetem és figyelmem is elkalandozott Alexről és azon kaptam magam, hogy Stiles-t figyeltem, amint megpörgette kezében az ütőjét és lepacsizott Isaac-kel egy különösen szép lövés után. Ajkamat harapdálva megráztam a fejem és tekintetemmel újra megkerestem Alexet, minden lélekjelenlétemet arra irányítva, hogy csakis rá figyeljek.
