Teen Wolf Preferences

7. Karácsonyi különkiadás

You better watch out, you better not cry, better not pout, I'm telling you why, Santa Claus is coming to town.... Elkészült a hetedik különkiadás is! Boldog karácsonyt AmieSummers és remélem tetszeni fog! :3 

Karácsonyi csoda

Isaac fáradtan túrt bele a hajába, amikor meghallotta a csengőt. Álmosan csoszogott az ajtóhoz, majd nagyokat pislogva nyitotta ki. Egy leheletnyivel jobb kedve lett, amikor meglátta az ajtóban álló lányt.
Elmosolyodott, vagy legalábbis remélte, hogy hasonlít valamennyire egy mosolyhoz az a grimasz, amire futotta. Hátralépett, hogy beengedje a lányt, aki mosolyogva belépett. Amint levette a kabátját és felakasztotta a fogasra, lábujjhegyre állt és megpuszilta a fiú arcát.
- Boldog karácsonyt, édes! - csiripelte, majd betopogott a konyhába.
A fiú kába tekintettel nézett utána, majd megrázta a fejét és arcán halvány mosollyal követte Amandát.
A lány máris a szekrényben keresgélt, majd elővette a kávét és letette az asztalra. Amikor bekapcsolta a kávéfőzőt, mosolyogva fordult a széken ücsörgő fiúhoz. A füle mögé simított egy hajtincset, majd nekidőlt a szekrény peremének és onnan figyelte a barátját.
- Nem fogok hazudni - kezdett bele Amie - Úgy nézel ki, mint a mosott szar. Aludtál te valamit?
Isaac magában felnevetett. Mindig is imádta, hogy mennyire szókimondó a lány, az energiakirobbanásairól nem is beszélve. Ezeken gondolkodott, amikor észre vette, hogy a lány az arca előtt hadonászik.
- Isaac? - kérdezte zavartan - Isaac, figyelsz te rám?
- Hmmm? - tért magához, sűrűn pislogva - Mi? Ja, persze! - bólogatott hevesen.
Amie felsóhajtott, majd homlok ráncolva a falon logó naptárhoz lépett. Egy pár másodpercig a papírt kémlelte, majd elnéző mosollyal megfordult.
- Telihold volt, ugye? - lépett a pittyegő kávéfőzőhöz, majd elővett két bögrét és a cukortartót.
- Az - morogta a fiú, visszaemlékezve az előző estére.
- Miért nem szóltál? - tette le elé az egyik bögrét, majd ő is elvette a sajátját.
- Nem akartalak még ezzel is zaklatni - vont vállat lassan - Úgyis annyi karácsonyi teendőd volt.
- Jézusom, Isaac! - emelte hitetlenkedve a mennyezetnek a tekintetét - Nem zaklattál volna - lépett mögé, majd kezeit a fiú vállára csúsztatta.
Gyengéd mozdulatokkal masszírozni kezdte a fiú vállát, aki erre jólesően felmordult. Lehunyta a szemeit, majd egy leheletnyit hátrahajtotta a fejét.
- Egy angyal vagy - motyogta, mire Amie halkan felkuncogott.
Egy kis idő után a lány lecsúsztatta a kezét a karjára, majd futólag megdörzsölte és egy apró csókot lehelt az ajkaira.
- Mhmm - nyitotta ki a szemeit, majd hálásan a lányra mosolygott - Köszönöm!
- Semmiség! - nevetett, majd elővette a zizegő telefont a farzsebéből.  
A füléhez emelte a készüléket, majd csilingelő hanggal beleszólt:
- Halló! Szia, Lyds!
Egy pár másodpercig hallgatta a vonal túlsó végén levő lány mondanivalóját, majd felnevetett és így szólt:
- Jellemző rá - bólintott - Igen, most itt vagyok.
Amie felsóhajtott, majd a szemét forgatva ellökte magát a pulttól.
- Adj öt percet! És ne engedd a sütő közelébe! - Azzal kinyomta, majd eltette a telefont.
Isaac kíváncsian nézett rá, majd meglepetten pattant fel a székről és követte a lányt az előszobába. Amire odaért már a kabátját gombolta be. Bocsánatkérően rá mosolygott, majd megszólalt:
- Mennem kell. Sajnálom, később mindent megértesz! - elé lépett, majd sietve megcsókolta.
Feltépte az ajtót és egy másodperccel később a fiú hallotta, ahogy letrappol a lépcsőn. Kezeit a zsebébe süllyesztette, majd felvont szemöldökkel, értetlenkedve visszament a konyhába és megitta a kávéját.

Mindjárt ott vagyok.
Csók, A.    
Isaac mosolyogva olvasta el az üzenetet, majd felnevetett, amikor megszólalt az ajtócsengő. Zsebre dugott kézzel sétált oda, majd engedte be a lányt. 
Amie mosolyogva lépett be, majd levette a kabátját. Isaac tágra nyílt szemekkel vette szemügyre a lányt. Az a smaragdzöld ruha volt rajta, amit a születésnapjára kapott tőle. 
Amie nevetve körbefordult, hogy a fiú minden szögből szemügyre vehesse. Isaac intett a lánynak, hogy lépjen közelebb, aztán így szólt:
- Eszméletlenül nézel ki!
Érezte, ahogy a lány egyik keze a tarkójára simul, míg másik a felkarján pihent. Ösztönösen karolta át a derekát, majd húzta magához.
- Még egyszer boldog karácsonyt! - nézett rá mosolyogva, ami után  elváltak egymástól.
- Neked is, A.! - ölelte át szorosan a lányt.
Ebben a pillanatban újra megszólalt a csengő. Isaac homlok ráncolva nézett a lányra, aki rejtélyesen elmosolyodott és intett a fejével, hogy nyissa ki.
- Boldog karácsonyt! - hangzott fel Lydia hangja, amit egy szoros ölelés követett.
- Lyds? - vonta fel a szemöldökét a fiú, miközben becsukta az ajtót.
- Hali! - intett Amanadának, majd vissza fordult a fiúhoz - Gondoltam beköszönök és átnézek! - vont vállat.
- O-ké - motyogta Isaac, majd újra meglepetten kapta az ajtó felé a fejét.
Amikor kinyitotta az ajtót szembetalálta magát Kirával, Stiles-szal, Scottal, Derekkel és Maliával. Meglepetten lépett hátra, majd engedte be őket. Amint mindenki beért, szétszóródtak a nappaliban és beszélgetni kezdtek.
- Ez a te műved? - lépett Amie elé a fiú, aki meleg mosollyal figyelte a barátait, de most felé fordult.
- Talán - döntötte oldalra a fejét játékosan, majd felnevetett látva Isaac arcát - Karácsonyi meglepetés!
- Mire fel? - tudakolta a fiú, miközben megfogta a lány kezét.
- Csak nem akartam, hogy egyedül legyél Szenteste - nézett mélyen a kék íriszekbe a lány.
A fiú lágyan elmosolyodott és a kezeibe fogta Amie arcát.
- Azóta nem vagyok egyedül, amióta te velem vagy - suttogta halkan.
Amie érezte, ahogy arcát elönti a pír, majd szemeit szégyenlősen lesütötte. Mielőtt újra megcsókolhatták volna egymást, Stiles hangja félbe szakította őket:
- Lahey! - kiáltotta, valószínűleg a konyhából - Hol tartod a poharakat?
- Jobboldali szekrény, felső polc! - kiáltott vissza, majd nevetve megrázta a fejét.
- Menj! - intett a lány kuncogva - Stiles-ról beszélünk, a végén még poharak nélkül maradsz!
A lány szavait igazolván csörömpölés hallatszott a másik helyiségből, amit Lydia méltatlankodó sikkantása követett. Isaac egy pillanatra lehunyta a szemét, majd mélyen felsóhajtott és beletúrt göndör, világos barna hajába.
- Stilinski! - kiáltotta a fiú fáradtan - Hány poharat sikerült eltörni?
- Csak kettőt! - kiáltott vissza a fiú, hangjában egy csöppnyi gúnnyal.
- Csak?! - hallatszott az eper szőke lány felháborodott hangja.
- Én... Jobb, ha megyek - intett a fiú, mire a lány sűrűn bólogatva jelezte egyetértését.
Amie lassan fordult meg, majd boldog sóhajjal csatlakozott Kirához és Maliához.
Tizenöt perccel később, mindannyian egy-egy pohár vörösbort kortyolgattak és jóízűen beszélgettek. Derek a kályha peremének dőlve figyelte a hevesen artikuláló Stiles-t, aki a kanapén ült, mellette Lydia. Az eper szőke hajú lány csillogó szemekkel figyelte a fiút, miközben a mellette ülő Scott éppen nevetett a díványon ülő Malia mondanivalóján. Kira éppen Amie-vel beszélgetett, aki Isaac kezét szorongatta. A fiú csillogó szemekkel, mosolyogva nézett körbe, majd ellazulva csatlakozott Malia és Scott beszélgetéséhez.
Amie nevetve fordult Isaac-hez, aki rá nézett, majd közel hajolva egy szót suttogott a lány fülébe: "Szeretlek".
Amanda apró puszit lehelt a fiú arcára, majd fülig érő szájjal visszafordult Kira felé, miközben Isaac átkarolta a vállát.
Abban az egy dologban azonban teljesen biztos volt: márpedig karácsonyi csodák igenis léteznek.

Vége