Teen Wolf Preferences

3. Novella

A harmadik is elkészült! Jó olvasást és remélem tetszeni fog! 

Megoldatlan

Sarah halvány mosollyal az arcán trappolt fel a rendőrőrs lépcsőin, majd gondtalanul belökte az ajtót. Mindenkinek biccentett, miközben végig haladt a folyóson, apja irodája felé haladva. Bekopogott az ajtón, majd meg sem várva a választ, benyitott a helyiségbe.

- Szia, apa! – lépett be mosolyogva, majd meglóbálta a kezében tartott zacskót – Hoztam ebédet!

Miközben az asztalra tette a zacskót, levágta magát a székbe és vigyorogva szemlélte az előtte ülő férfit. Édesapja szeme alatt sötét karikák húzódtak, ahogy végigsimított az arcán és fújtatva ledobta a tollat, majd tekintetét elszakította az előtte heverő papírról. Belekukkantott a barna zacskóba, majd elmosolyodott és fáradtan hátradőlt.

- Köszönöm, kicsim! – vette kezébe a tollat, majd azzal kezdett el játszadozni – Milyen volt a suli?

- Elment – rántotta meg a vállát közönyösen a lány és a papír fölé hajolt – Min dolgozol? – nyúlt a papír után, de az apja gyorsan rácsapott a kezére, mire villámgyorsan visszahúzta.

- Semmi olyasmin, ami rád tartozna – mordult fel frusztráltan és megmasszírozta az orrnyergét.

- Ó, ugyan már apa! – grimaszolt a lány – Tudod, hogy segíthetek neked. Mi ez? – vonta föl a szemöldökét a papír kötegre bökve – Rablás, nemi erőszak, gyilkosság? – kezdte sorolni, majd győzedelmesen elmosolyodott, amikor az utolsó szónál apja lopva a kupacra pillantott.

- Szóval gyilkosság – bólintott fülig érő vigyorral – Hogy történt? Kit öltek meg? Férfi, nő? – fürkészte a férfi arcát, majd hátradőlt és bólintott – Nő.

- Hagyd abba, Sarah! – dőlt előre az apja, lánya szemébe nézve, mire az felsóhajtott – Tudod, hogy utálom, amikor ezt csinálod! Kiráz tőle a hideg! Olyan, mintha a gondolataimban olvasnál.

- Csak ismerlek és leolvasom a jeleket az arcodról – mosolygott sejtelmesen, miközben vállat vont.

- Mindig is mondtam, hogy tökéletes rendőr lenne belőled – jelent meg apró mosoly a szája sarkában.

- Tudom – bólintott szórakozottan a lány – Na, mesélj mi ez! – hajolt előre.

- Senkinek nem beszélsz róla – kezdte fenyegetően – Ígérd meg!

- Oké, megígérem! – emelte fel védekezően a kezeit Sarah.

- Camelia Reeves, 36 éves, a Kreek's and Leaves sarkán élt, egyedül. Szőke haj, mocsárbarna szemek, 168 centi magas, viszonylag normális testsúly. Alkoholista és alkalmi dohányos, tüdőrákkal. Négy macskája van, megszállottan szereti a Bonus Plus csokikat és a szerencsejátékokat. Adósság-adósság hátán, a szomszédja öt nappal ezelőtt látta utoljára, amikor gyanakodni kezdett és felhívta a rendőrséget. A nőt holtan találták, a padlás egyik tartógerendájára felkötve. A megtakarított pénze eltűnt. 2500 dollár.

- Elég hamar elcseszte az életét – húzta el a száját Sarah – Öngyilkosság? – vetette fel, mire apja megrázta a fejét.

- Zúzódás található a csuklóján és nyomás nehezedett a nyakszirtre – magyarázta lassan a férfi.

- Vagyis megpróbálta megmenteni magát – vonta le a következtetést Sarah – Valaki, akinek tartózik? Ő vehette el a pénzt is.

- Csak kettőt nem értünk még el, de rajta vagyunk – bólintott, majd homlokráncolva a lányára nézett – Várj meg odakint, S.! Elpakolok és elmegyünk valahova enni! Adj tizenöt percet!