Ahoi, sziszák! :3 Ezt a novellát manduladirection-nek írtam remélem, hogy tetszeni fog ez is és a következő is, amit szintén megpróbálok még ma hozni. :) Mielőtt megkérdeznétek, igen, ő kettőt kért és igen, megírom. Mert sehol sem említettem, hogy nem lehet kettőt kérni, nemdebár? :D Várom még azt az öt embert, aki szeretne novellát. :3
2.Tudom, hogy hajnali három van, de nem tudtam aludni. 9.Szükségem van rád.
All my love, Rydel XxXx
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Alex fáradtan dörzsölte meg a szemeit, ahogy az elsötétült mennyezetre meredt. Háromnegyed három volt, az éjszakai fény alig észrevehető lágysággal szökött be a szoba ablakán.
Nem tudott aludni. A gondolatai folyton visszatértek a fiú köré, és a dolgokhoz, amiket a fejéhez vágott.
Dühösen mordult fel, és temette arcát a párnába. A fiú nem érdemelte meg mindazt, amit rázúdított és most már bármit megtett volna azért, hogy visszamenjen az időben, meggátolva a vita kialakulását. Visszagondolva, már arra sem emlékezett, hogy konkrétan miért is vitatkoztak.
Felrémlett előtte Isaac mosolygó arca, vidámságtól szikrázó kék szemei, amit aztán felváltott a tegnap délutáni csalódott ábrázat és a szemeiben megcsillanó könnyek fénye.
Alex beharapta az alsó ajkát és sűrűn pislogva fújta ki a levegőt. A mellkasában levő szorító érzés erősödni kezdett, ahogy visszanyelte a feltörni készülő könnyeket.
Nem akart sírni, attól mindig annyira sebezhetőnek érezte magát. Annyira... Gyengének.
Nem szeretett a fiú nélkül aludni. Ha ez egy átlagos éjszaka lett volna, akkor most Isaac szorosan mögé simulva aludna, karjaival átölelve a derekát. Ha ez egy átlagos éjszaka lett volna, akkor érezte volna a fiú meleg leheletét a nyakán, megnyugtató szuszogását. Ha ez egy átlagos éjszaka lett volna, akkor most boldogabb lenne, mint valaha és hozzábújna a fiú biztonságot nyújtó mellkasához.
Csakhogy ez az éjszaka nem volt átlagos és a lány még soha nem érezte magát ennyire egyedül.
Mélyet sóhajtott, amikor a szeme sarkából sötét villanást látott az erkély ajtónál. Összehúzott szemöldökkel ült fel az ágyban. Egy magas alak körvonala rajzolódott ki a holdfényben.
Alex torkában dobogó szívvel lépett közelebb az erkélyhez és rántotta félre a függönyt. Meglepetten kapott levegő után, amikor megpillantotta a fiút.
Világosbarna, göndör fürtjei kócosan omlottak a homlokába, kék szemei alatt sötét, félhold alakú karikák húzódtak, vonásai fáradtságról árulkodtak.
Alex egy pillanatra elfelejtette, hogy hogyan is kell levegőt venni, dermedten bámulta a fiút, akinek ajkai lassan fáradt mosollyá görbültek.
