Teen Wolf Preferences

4. Karácsonyi különkiadás

Jingle bells, jingle bells, jingle all the way... A negyedik különkiadás is itt van! Heni0925 boldog karácsonyt és remélem tetszeni fog! 

Hópelyhek

- Mia! - a hang késként hasított a csendbe - Mia, állj meg! Kérlek!
A lány megszaporázta a lépteit és állkapcsát makacsul összeszorítva lépdelt tovább az enyhén jeges utcán. Ingerült mozdulattal törölte meg a szemét. Nem akart sírni, nem akart érezni semmit.
De érezte a szemét égető könnyeket, a torkát és a mellkasát összepréselő fájdalmat. És érezte a hideget. Égető és csípős volt. A kabátja nélkül rohant ki a teremből, nem törődve semmivel. Ezt most már százszorosan megbánta. Átölelte magát és dermedt ujjaival esetlenül dörzsölni kezdte a karját.
A hirtelen támadt szél az arcába fújta a haját és kiszorította a levegőt a tüdejéből. Egy pillanatra megtorpant, de amikor meghallotta a mögötte felhangzó sietős lépteket, újra elindult.
- Mia, ne csináld! - kérlelte a hang.
- Hagyj békén! - kiáltotta a lány anélkül, hogy visszanézett volna.
Egy pillanatra elcsúszott, de visszanyerte az egyensúlyát és újra lépdelni kezdett. A következő pillanatban megbotlott valamiben, majd a síkos járdán elcsúszva érezte, ahogy kifordul lába alól a talaj.
Keményen csapódott a betonnak, a levegő kipréselődött a tüdejéből és érezte a fejét széthasító fájdalmat. Mielőtt minden elsötétült volna még hallotta, ahogy valaki a nevét kiáltja és a felé szaladó léptek zaját.

Az agya öntudatlanul játszotta vissza a nemrég történt eseményeket. Yvette False karácsonyi buliján voltak, ami az egyik bár raktártermében volt esedékes. A buli kedvéjért otthonosan berendezték és a jó ideje nem használt kandallót is begyújtották.
Mia kézen fogva sétált be Theoval, mire minden szem rájuk szegeződött. Ők voltak a suli leghíresebb párja, pontosan három hónapja. Mia elmosolyodott, majd tekintetével keresni kezdte a barátnőjét. Miközben a tömeget pásztázta kiszúrta a mérgesen elforduló Daise Cleausont, mire mellkasában szétterjedt a diadalmas elégedettség.
A mellette álló fiúra nézett, aki mosolyogva pásztázta a tömeget, majd bizonyára kiszúrta az egyik barátját, mivel felemelte a kezét. Mia végigfuttatta a tekintetét a fiú arcán, a tökéletesen beállított világosbarna hajon, a jóképű vonásokon, a zöldes kék szemein, majd kidolgozott felsőtestén.
Tudta, hogy érdemes volt megküzdenie érte. Elmosolyodott, majd lábujjhegyre állva a fülébe suttogott. Theo felé fordult, majd mosolyogva bólintott. Mielőtt a lány még elindult volna megcsókolta a fiút egy amolyan "Tessék, lássék!" módon.
Megpördült, majd amikor visszanézett elégedetten konstantálta, hogy a fiú még mindig őt figyeli, azzal a féloldalas mosollyal, amit Mia annyira imádott.
Átölelte a barátnőjét, majd ami után beszerzett egy pohár kólát, felszabadultan csevegni kezdett Thaliával.
- Ha láttad volna Daise arcát! - nevetett Thalia, mire Mia halkan felkuncogott.
- Nehezen viseli a csalódást - vont vállat a lány elégedetten. 
- Képzelem - bólintott a barátnője - Na és kaptál ajándékot Theotól?
- Most, hogy mondod - mosolyodott el a lány és kiemelt a pulóvere alól egy már alapjában gyönyörű ezüst nyakláncot.
A nyaklánc végén egy medál lógott, ami kidolgozott, kacskaringós betűkkel egy nevet formált: Mia.
Thalia levegő után kapott, majd óvatosan, mintha egy elképesztően törékeny műtárgyat érintene meg végighúzta rajta az ujját.
- Édesem, bizton állíthatom, hogy te vagy az egyik legszerencsésebb ember a városban - bólintott határozottan a lány, hátradobva szőke haját.
- Az egyik? - vonta fel a szemöldökét pajkosan Mia - Ki a másik?
- Egyértelműen Theo - kuncogott a szőkeség.
Mia nevetve megcsóválta a fejét, majd fáradt sóhajjal figyelte a feléjük közeledő Daise Cleausont. A lány arcán olyan elégedett mosoly ült, ami semmi jót nem jelentett.
- Kicsi csillagom, szerintem mindketten vesztettünk! - motyogta lebiggyesztett alsó ajakkal, majd előre mutatott.
Mia követte az ujját és enyhén meglepődve vette észre Theot, amint egy fekete hajú lánnyal beszélgetett. A lány felnevetett, majd átölelte a fiút. Mia érezte a mellkasában morgó féltékenységet, de nem akart ő lenni az örült, hisztis barátnő. Így hát legjobb műmosolyával megfordult.
- Édesem, én nem te vagyok. Nem tiltom el attól, hogy legyen élete rajtam kívül is.
Daise arcán pillanatnyi harag futott át, majd közönyösen megvonta a vállát és megfordult, de még mielőtt teljesen eltűnt volna, visszanézett.
- A neve Felicity és végzős - mondta halkan - Én vigyáznék vele. Az egy dolog, hogy megkaptad, de az más kérdés, hogy meg is tudod-e tartani. - Azzal eltűnt a tömegben.
Mia próbálta figyelmen kívül hagyni a lány szavait, de egész este azt látta, ahogy Theo és Felicity együtt nevetgélnek. Éppen az unokatestvérével Hunterrel beszélgetett, amikor Theo felbukkant a semmiből és védelmezőn átkarolta a derekát. Műmosollyal biccentett a fiú felé, majd Mia fele fordult.
- Mi lenne, ha csatlakoznál hozzánk? - kérdezte.
- Mi van már nem is beszélgethet velem? - fonta össze kezeit a mellkasán Hunter.
- Hunter, ne... - kezdte a lány, de mintha egyikük sem hallotta volna meg.
- Nem tiltottam meg, csak felajánlottam, hogy csatlakozzon - morogta Theo.
- Amúgy sem tilthatod meg, mert nem a tulajdonod - sziszegte a fiú.
Mia látta, ahogy Theo keze ökölbe szorult és máris tudta, hogy ennek az estének nem lesz jó vége. Mielőtt még meglendíthette volna az öklét, a lány halkan megszólalt.
- Theo, ne csináld...
De késő volt. Pár másodperccel később a két fiú egymásnak esett. Végül Theo maradt felül és ott ütötte a Huntert, ahol csak érte.
- Theo, ne csináld! Hagyd abba! - próbálta leállítani a lány - Állj már le!
Végül két srác választotta szét őket. Mia könnybe lábadt szemmel figyelte a vérző ajkú fiút, aki kérlelően felé lépett, kinyújtva a kezét.
- Ne érj hozzám! - suttogta a lány, majd kiszaladt a teremből.

A fiú arca elmosódva rajzolódott ki előtte. Amint kinyitotta a szemeit, Theo megkönnyebbülten kifújta a levegőt és halványan elmosolyodott.
- Hála az égnek! - motyogta.
Mia ekkor érzékelte, hogy a feje a fiú ölében van, mire villámgyorsan felült. A világ forogni kezdett körülötte, majd egy másodperccel később érezte a fiú kezét a hátán. Összerezzent, majd elhúzódott és lassan felült. Szembefordult a fiúval, aki kérdő tekintettel figyelte.
- Menj csak vissza, flörtölj tovább Felicity-vel! - vetette oda a lány, mire a fiú arcára kiült a hitetlenkedés.
- Én... Én nem flörtölgettem Felicity-vel! - védekezett a fiú - Csak megköszöntem a segítségét! - A segítségét? - kérdezte kétkedve a lány.
- Igen, a segítségét! - válaszolta nagyot sóhajtva Theo - Ő segített kiválasztani a nyakláncot!
- Ó, hogy ezt! - kapott a medálhoz a lány, majd hátranyúlt és kikapcsolta a láncot - Cseszd meg! - dobta a fiú mellkasának, mire ő összerezzent, de még elkapta mielőtt leesett volna.
- Szóval én nem beszélgethetek senkivel, de te nyugodtan leállhatsz csevegni Hunterrel! - ejtette ki határtalan gúnnyal a fiú nevét.
- Ó, te jó ég! - kapott a fejéhez hitetlenkedve, a hidegtől remegő kézzel - Hunter az unokatestvérem, te idióta! - emelte fel a hangját Mia.
Theo meglepetten hátra lépett, majd beharapta alsó ajkát és bocsánatkérő tekintettel nézett a lányra, amikor észrevette a lány remegését.
- Hiszen te reszketsz - motyogta és mielőtt Mia bármit is szólhatott volna, levette a kabátját, előrelépett és a lány vállára terítette.
- Kösz - motyogta a lány, majd felkapta a fejét - De akkor így te...
- Nem számít - legyintett a fiú - Egyedül csakis te számítasz.
Mia szemei megteltek könnyel és halkan zokogva hozzábújt a fiú meleg mellkasához. Theo szorosan átölelte, majd fáradtan felsóhajtott.
- Sajnálom, hogy egy seggfej idióta voltam! - motyogta, mire a lány hevesen megrázta a fejét, jelezve, hogy semmi baj.
Pár percig állhattak úgy, amikor Theo elhúzódott és a lány mögé lépett, majd újra feltette a nyakláncot. Mia csendesen szipogva megszorította a medált.
- Havazik - jelentette ki Theo.
Mia felnézett és sűrűn pislogva elmosolyodott. Érezte, hogy a fiú a keze után tapogatózik, mire ő megfogta a kezét.
Ott álltak egymás mellett a kihalt utcán és a hóesést figyelték.
- Boldog karácsonyt, M.! - suttogta csendesen Theo.   

Vége