Teen Wolf Preferences

2. Novella

A második novellával is elkészültem! Rose-Raven remélem tetszeni fog! És csak, hogy tudd: megszenvedtem a szappanoperáddal. XD

Gondolatok

Néha vannak azok a kínos szituációk, amikor együtt kell töltened az idődet egy olyan személlyel, akit ki nem állhatsz. De meg kell tenned, mert a közös munkátokon fog múlni az év végi osztályzatotok egyharmada.
Raven is egy ilyen helyzetbe került, amikor egy csapatba került Stiles Stilinskivel. Ők enyhén szólva is ki nem állhatják egymást. A szituáció viszont még rosszabb, ha a pasid szintén ki nem állhatja a srácot.

Raven éppen Derekhez igyekezett, akivel mára beszéltek meg egy találkozót. Mostanában a lány végzős éve miatt egyre kevesebb időt tudtak együtt tölteni, de mára valahogy sikerült beszúrniuk egy találkozót.
Ravent már a gondolat is jobb kedvvel töltötte fel, hogy láthatja a férfit. Feltrappolt a lépcsőn, majd mosolyogva lépett be a lakásba. Ami üres volt. A mosoly lassan ráfagyott az arcára, majd teljesen eltűnt, ahogy összehúzott szemöldökkel körbefordult a teremben.
- Derek? - szólalt meg halkan, de tudta, hogyha a férfi a közelben van, akkor biztosan meghallotta.
- Jövök! - hallatszott a szomszéd szobából az ismerős mély, bársonyosan rekedt hang, mire apró mosoly kúszott az arcára.
Ajtó nyitódás hallatszott, a következő pillanatban pedig Derek sétált be a szobába. Éppen akkor vette fel a pólóját, de Raven még elkapott egy kis részletet meztelen felsőtestéből. A lány elmosolyodott, majd közelebb lépett és átkarolta a férfi nyakát.
- Hitelesebb lett volna a fogadtatás, ha ez - rángatta meg gyengéden a póló szegélyét - nincs rajtad - mosolyodott el kacéran, mire a férfi felvonta a szemöldökét.
- Még levehetem - ajánlotta fel halványan mosolyogva.
- Hmm... - motyogta a lány, miközben Derek zöldes szürke szemeibe nézett - Csábító ajánlat, de... - kezdte, de egy élesen sipító hang félbeszakította.
Raven fáradtan lehunyta a szemeit, majd sóhajtva elengedte a férfit és előhalászta csipogó telefonját. Derek karba font kézzel követte a lány mozdulatát, ahogy bosszúsan a füléhez emeli a készüléket és ingerülten beleszól:
- Igen?
Arckifejezése lassan megváltozott, ahogy meghallotta a túloldalon beszélő személy hangját.
- Nem, Stiles nem zavarsz - sziszegte alig hallhatóan, de Derek még így is meglepetten vonta fel a szemöldökét.
Revan leintette és elfordult, ezzel egy elégedetlen morgást váltva ki a férfiből.
- Nem - felelte a lány, majd a következő pillanatban ijedten felsikkantott.
Derek reflexei ösztönösen reagáltak és máris ugrásra készen állt.
- Jézusom, ne haragudj! - pördült meg a lány - Teljesen elfelejtettem! Igen most indulok! - kinyomta a készüléket, majd egy gyors csókot adott Dereknek és kiviharzott a lakásból.
A férfi dermedten nézett utána, majd nagyot sóhajtva megrázta a fejét. Arcán apró, szórakozott mosollyal sétált vissza a másik szobába.

Derek sohasem volt türelmes típus, de ha Ravenről volt szó megpróbált az lenni. Ő tényleg megpróbálta, de elbukott. Az első pár napban még elnéző volt, nem is igen foglalkoztatta a dolog különösebben. De aztán egy délután, amikor a lány egy újabb találkozót mondott le, bekattant neki valami.
Méghozzá az, hogy a lány egyre több előre megbeszélt találkozót mondd le, Stiles Stilinski miatt. Eddig sem rajongott a srácért, de akkor legszívesebben behúzott volna neki egyet.
Sohasem értette, hogy Raven miért pont őt választotta, amikor megkaphatott volna egy csomó korabeli srácot. Miért pont őt, aki nyolc évvel idősebb nála és a múltja miatt néha nem éppen a legjobb társaság?
De a lány megértette őt, nem kérdezősködött a múltja felől, tudta, hogyha elakarja neki mondani, akkor elfogja. Tolerálta őt a sötétebb napjain és ott volt neki, ha szüksége volt rá. Éppen ezért volt olyan fontos számára.
Az elmúlt napokban, mit napokban, hetekben azonban olyan érzése támadt, mintha fokozatosan elvesztené a lányt. Mintha Raven napról-napra felébredne. Ettől tartott a legjobban, hogy a lány egyszer csak ráébred, hogy jobb lenne neki valaki más mellett. Név szerint Stiles Stilinski mellett. Tudta, hogy a lemondott találkozók mind egy célt szolgálnak, méghozzá időt arra, hogy elmondja: Stiles mellett döntött.
Így hát beletörődött és elhatározta megkönnyíti a lány dolgát. Amikor a legközelebbi alkalomkor megcsörrent a telefonja és a képernyőn megjelent a lány mosolygós képe, nagyot sóhajtva nyomott rá a kis zöld gombra.
- Szia, Derek! - hallatszott a vonal túlsó végéről a lány energiával teli hangja - Mit szólnál, ha átugranék, mondjuk úgy... félóra múlva?  
A férfi nagyot sóhajtott, majd a hajába túrva elhúzta a száját.
- Most éppen nem alkalmas - morogta halkan akadozva.
- Ó - a lány hangján hallatszott a hirtelen hangulatváltozás - Oké, akkor majd máskor - motyogta, majd hezitálva hozzátette -  Szeretlek. 
Derek nem volt erre felkészülve, a szó övön aluli ütésként érte, amivel szemben fegyvertelen volt. Szó nélkül bontotta a hívást. 
Ezt folytatta a rá következő napokban is. Ahányszor megcsörrent a telefonja tudta, hogy a lány az. Olykor felvette és újból elutasította a próbálkozásokat. Néha egyenesen fel sem vette. 
De a lány makacs volt és már-már idegesítően kitartó. Nem hagyta annyiban, majdnem minden nap felhívta volt amikor kétszer is. De a férfi tudta, hogy mindez csak az időt hosszabbítja.
Hangosan a világért sem mondta volna ki, de hiányzott neki a lány. Nagy volt a kísértés, hogy egyszer felvegye és igent mondjon egy találkozóra. De nem tette.
Azon ritka alkalmakkor, amikor találkoztak Derek elkerülte őt, amennyire csak lehetett. Egészen egy bizonyos délutánig...

Raven nyugodtan ült a kanapén. Tudta, hogy nemsokára meg kell érkeznie. És igen az ajtó kinyílt.
A lány szíve akaratlanul is nagyot dobbant, ahogy megpillantotta a meglepetten rámeredő férfit. Raven uralkodott magán és nem ugrott azonnal a karjaiba, mert tudta, hogy vannak dolgok, amiket meg kell beszélniük. Közömbösen elmosolyodott, majd felállt és zsebre tett kézzel előre sétált. Fájdalmas pofoncsapásként érte, hogy ahány lépést tett előre, Derek ugyanannyit lépett hátra. Úgy tett, mintha nem vette volna észre.
- Raven? - a férfi hangja melegséggel töltötte el - Mit keresel itt?
- Gondoltam meglátogatóm a pasim - hintázott előre hátra a lány - Legalábbis, amikor utoljára itt voltam, még az volt.
A szavak megtették hatásukat: a férfi keze ökölbe szorult és fájdalmasan felszisszent. 
- Ne csináld ezt - motyogta halkan.
- Nem tudom miért, de a viselkedésedből az jött le, hogy nem vágysz tovább a társaságomra - direkt használta a hivatalos hangnemét, érzékeltetve, hogy mennyire komolyan veszi a dolgot.
- Ne csinálj úgy, mintha minden az én hibám lenne! - fakadt ki Derek - Te választottál, nem én!
- Mi van? - értetlenkedett a lány - Derek, fogalmam sincs miről beszélsz - rázta meg a fejét.
- Nem kell tovább megjátszanod magad. Őt választottad, oké, felfogtam - bólintott tetetett közönyőséggel.
- Mégis ki a fenéről beszélsz? - húzta össze a szemöldökét Raven.
- Stiles-ról, ki másról?! - fakadt ki a férfi.
Raven arca értetlenséget tükrözött, majd átsuhant felette a felismerés homálya, végül elképedt nevetésben tört ki. Derek zavarodottan, de mégis türelmesen várta, amíg a lány elhallgat. Ami egy pár perc múlva be is következett, de Raven arcán továbbra is ott maradt egy idegesítő mosoly.
- Ha jól értelmezem, akkor egész végig azt hitted, hogy Stiles mellett döntöttem helyetted? - kuncogott a lány.
Derek értetlenül lépett előre.
- Azt hittem? - motyogta tanácstalanul.
- Jézusom, Hale! - sóhajtott fel a lány - Egy iskolai projekten dolgoztunk. Nem mondtam el, mert tudtam, hogy amúgy sem érdekelne. Honnan kellett volna tudnom, hogy ilyen hülye gondolatokkal van tele a fejed?
- Egy iskolai... - kerekedett el a férfi szeme, majd hitetlenkedve, bűntudatosan lesütötte a szemét.
Pár percig feszült csend uralkodott, majd a férfi lassan felemelte a fejét és a még mindig mosolygó Ravenre nézett.
- Haragszol? - kérdezte halkan.
- Nem, te idióta! - rázta meg a fejét.
Derek lassan elmosolyodott, majd lendületes léptekkel átszelte a szobát és a karjaiba zárta a hangosan nevető lányt.