- Mellesleg, hol is vagyunk pontosan, Dean? – kérdeztem, miközben az ideiglenes szobámban piszkálgattam a holmikat. Rájöttem, hogy Deanhez tartoznak, de volt egy csomó idegen dolog is, asztali lámpák, ócska vezetékes telefon az asztalon...
- Lebanon, Kansas. Ez a mi „bunkerünk". Mint kiderült, a nagyapánk, Henry egy szekta szerűséghez tartozott, ami az „Egyetemesek" nevet viselte. Ez az ő rejtekhelyük, ami már egy ideje lakatlan, úgyhogy Sammyvel kölcsönvettük. Ha mondhatom így azt, hogy már itt lakunk. Teljesen védett, elég pöpec kis hely.
- Ez elég menő – mondtam, és rámosolyogtam, mire ő hozzám araszolt, hátulról átölelt, és csókot nyomott a tarkómra, amitől ismét megborzongtam. Imádtam, amikor ezt csinálta. Minden gondomat el tudta felejtetni velem.
- Ne merészelj még egyszer itt hagyni minket, kisasszony – súgta a fülembe.
- Eszemben sincs – feleltem, és szembefordultam vele, mire ő az íróasztalnak támasztotta a két kezét, ismét csapdába ejtve engem. – Ostoba voltam, és nagyon sajnálom, Dean. Úgy gondoltam, hogy jobb lesz neked nélkülem, és Samnek is. Úgy gondoltam, nem érdemellek meg téged, ezért inkább leléptem, hogy találhass valaki olyat, aki illik hozzád.
- Ennyi hülyeség hogy fér a fejedbe? Soha többet nem engedlek el, akármit is mondasz.
- Nem megyek sehova – mondtam, Dean nyaka köré fontam a karjaim, és lehúztam magamhoz egy csókra.
A finom ajkai az enyémhez préselődtek, és finoman felfedezték azokat. A kezei a csípőmön pihentek, majd az ing alól kilógó részekre vándoroltak. Az érintése finom volt, a bőre hihetetlenül forró az enyémhez képest, és iszonyúan vágytam rá. Közelebb préseltem magam hozzá, és szorosabban karoltam át a nyakát, mint eddig. Ő a combjaimnál fogva felkapott, és felrakott a kis öltözőszekrényre, ami így tökéletes magasságba emelt engem, nem kellett lábujjhegyre állnom, hogy meg tudjam csókolni. A kezeivel finoman simogatta a combomat, majd beállt közéjük, hogy még közelebb lehessünk egymáshoz. A csókunk egyre forróbb és szenvedélyesebb lett, és amikor megharapta az alsó ajkam, ismét halk nyögés volt a jutalma. Éreztem, hogy megőrülök érte. Minden porcikám arra várt, hogy Deané lehessen. A kezeim maguktól mozogtak, amikor kigombolták az inget, amit viselt. A bordó színű ing volt rajta – a kedvencem. Lassan haladtam a gombokkal, mert nem tudtam rendesen koncentrálni, Dean pedig fülig érő vigyorral jutalmazta a bénaságomat, de nem hagytam, hogy segítsen. Az egyik kezével az arcomat fogta, a másikkal pedig a hátamnál fogva közelebb húzott magához. Amikor végre sikerült az utolsó gombbal is megküzdenem, kicsit lejjebb toltam Dean vállán az inget, és szemügyre vettem. Gyönyörű volt, szebb, mint az emlékeimben, az álmaimban. Végigsimítottam a mellkasát, és éreztem, ahogy a szíve hevesen vert. Majdnem olyan hevesen, mint az enyém. Pár levegővételre elszakadtunk, de utána újabb heves csókba kezdtünk, miközben ő ledobta az ingét, ami némán landolt a padlón.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
