Hurricane

6. fejezet - Béke

Másnap reggel a nap erőszakosan, számomra túl korán világította be a szobát. Morcosan kinyitottam a szemem, de amikor megláttam a mellettem alvó Deant, minden mérgem elszállt. Annyira békés volt, az arca teljesen kisimult, és ahogy a nap rásütött a bőrére, halvány fény ragyogta be az arcát. Mint egy álomban. Egy jó álomban. Rápillantottam az ajkaira, és halványan elpirultam. Azt hiszem, szerelmes vagyok – gondoltam, de rögtön el is hessegettem a gondolatot. - Én? Szerelmes? Aki mindenkit csak tönkretesz maga körül? Nem lehetek szerelmes. Ahogy ezen morfondíroztam, észre sem vettem, hogy Dean már ébren volt.

- Egy kicsit zavarbaejtő, ha arra ébredek, hogy nézel álmomban – mondta és álmosan mosolygott.

- Nem tudom, miről beszélsz – feleltem, és viszonoztam a gesztust. Dean lehajolt hozzám, és álmos csókot nyomott az ajkaimra, ami az új kedvenc dolgom volt a világon.

- Hát persze – felelte, majd lehámozott magáról, és felült az ágyban. Nyújtózkodott egyet, és ismét rám nézett az észveszejtő mosolyával. – Reggeli?

- Benne vagyok – feleltem, és én is felkeltem az ágyból a pizsamaként szolgáló felsőmben és rövidnadrágomban. Lesimítottam a kócos hajamat, és miközben így tettem észrevettem, hogy Dean tekintete éppen rajtam pásztáz. – Khm – adtam hangot a nemtetszésemnek, mire ő felállt az ágyról, odalépett hozzám, a csípőmre tette a kezeit, és finoman megcsókolt.

- Most mi van? – kérdezte, miközben az ajka csak leheletnyire távolodott el az enyémtől – Gyönyörű vagy.

Magához ölelt, puszit nyomott a homlokomra, én pedig nyakig pirultam. Ezután elvonultam a kis fürdőszobába és felöltöztem, majd Deannel együtt indultunk ki az ideiglenes szobámból reggeliért. Kinyitotta nekem az ajtót, én pedig kiléptem rajta, és a folyosón Sammybe ütköztünk, aki a bátyjára nézett, aztán rám, aztán elmosolyodott és halkan kuncogott, mire én teljesen zavarba jöttem, Dean átkarolta a vállam és elindultunk lefelé a lépcsőn.

- Azt hiszi, hogy lefeküdtünk, igaz? – kérdeztem halkan és Deanre néztem.

- Valószínűleg – felelte vigyorogva. – Zavar?

- Szerinted? – kérdeztem vissza szúrósan. – Nem akarom, hogy azt higgye, hogy olyan vagyok, aki összefekszik mindenkivel, akivel megismerkedik.

- Szerintem ezt senki nem hiszi rólad.

Amikor leértünk az alsó szintre, az ablakon keresztül láttam, hogy Bobby Tragacsot bütyköli, és ez valamiért furcsa elégedettséggel töltött el. Sam és Dean leültek az étkezőasztalhoz, én pedig az engedélyükkel elkezdtem valami reggeli alapanyag után kutatni. Itt minden olyan békés volt. Mintha egy normális életet élő nagy család lettünk volna. Előszedtem néhány tojást a hűtőből és találtam egy kis szalonnát is, úgyhogy rántottát csináltam és sült szalonnát. Nem voltam nagy szakácsnő, de az ember kénytelen megtanulni ezt-azt. Kerestem egy serpenyőt, beletörtem a tojást és mellé raktam a szalonnát, és így sütögettem őket, amikor arra lettem figyelmes, hogy két kéz telepedik le a csípőm két oldalán.

Dean volt az, háttal álltam neki, de felismertem az érintését, az illatát, ahogy halkan szuszogott a fülem mellett. Az arcát beletemette a hajamba, aztán félretűrte, és lágy csókot nyomott a tarkómra, amitől teljesen libabőrös lettem, és le kellett hunynom a szemem, hogy összeszedjem a gondolataim.

- Oda fog égni a reggelid – mondtam halkan.

- Nos, annyi baj legyen – felelte mély, elbűvölő hangján.