FIRE

5.rész

"-AZONNAL ERESSZ EL!-kiabáltam , amennyire csak tudtam. Azonnal elengedett, és ijedten nézett rám. Körbeöleltem magam. Fájt mindenem.-Hagyjatok békén. Nem érdekel ez az idióta játék.- széttúrtam a zsetonaim, majd felrohantam a szobámba. Párszor megbotlottam, de mentem tovább. Muszáj volt. Egyáltalán nem kaptam levegőt. Zokogtam. Remegtem. Összeestem a szobámban elhelyezkedő szőnyegen."

****

Egy hétig szinte ki sem mozdultam a szobámból. Csak ha WC-re kellett mennem. Azt is általában olyankor végeztem, amikor nem voltak itthon. Jin- legalábbis gondolom, hogy ő- minden egyes étkezés után lerakott az ajtóm elé egy adagot, hátha eszek. Hozzá sem nyúltam. Továbbá Jimin és V folyton hívogattak ide-oda, de még csak nem is válaszolok. Nem érdekel. Na jó, érdekel, nagyon is. Csak én így vezetem le a feszültséget. Egyszer csak abbahagyom. Épp a kezeimen lévő hegeket néztem, amikor valaki erőteljesen elkezdte csapkodni az ajtóm. Még jó, hogy nem szakadt ki. Ijedtemben összekuporodtam az ágyon, és úgy néztem az ajtóra. A pulcsim ujjait visszahajtottam.

-ChaeRin ez így nem mehet tovább. Ha nem nyitod ki öt másodpercen belül az ajtót, esküszöm, hogy betöröm- kiabált Jungkook mérgesen. Belé meg mi ütött? Már négynél járt, amikor elfordítottam a zárat az ajtóban és visszavonultam eddigi helyemre. Jungkook meglepetten tárta ki az ajtót és rám nézett. Unottan meredtem vissza rá.

- Mit akarsz?-kérdeztem halkan, mert a mellkasom még mindig fáj. Jungkook becsukta maga után az ajtót, majd letelepedett az ágyam végébe. Ráemeltem a tekintetem. Fürkészően nézett.

-Először is, hogy gyere le, már mindenki aggódik. Másodszor pedig, hogy kérlek fogadd el bocsánatom. Nem tudom mit gondoltam akkor.-megvakarta a tarkóját és úgy nézett rám.

-Nem haragszom-mondtam továbbá is unottan. Nincs kedvem semmihez. Jungkook egy pillanat alatt lerövidítette a távolságot és húsz centiről bámult a képembe. Meg se rezzentem. Nem éreztem semmit. Csak ürességet.

-Akkor miért vagy ilyen? Ha?-kérdezte halkan. Lehelete csiklandozta az orrom.

-Milyen?

-Ilyen... ilyen nem törődöm. Egy hete még remegve elhúzódtál volna.-gesztikulált a kezeivel és hátrébb csúszott. Szomorúan rám nézett.

-Nincs kedvem semmihez- folytattam a halk beszédet. Még mindig Jungkook pulcsija van rajtam. Felemeltem és az orromhoz tettem. Finom illata van.

-Mi az, hogy nincs kedved semmihez?- horkant fel.- Na ne szórakozz velem. Ne játssz ki. -mondta és az ujját rázogatta előttem.

-Nem csalok- mondtam halkan és elfordítottam a fejem. Igazándiból nagyon is bántott, hogy ennyire álszent embernek néz.Meglepetten rám mutatott és halványan elmosolyodott.

-HA!- mondta boldogan- Mondtam, hogy haragszol.

-Talán egy picit- mutattam az ujjammal, hogy mennyire.Halkan felnevetett, majd közelebb jött. Elővett a zsebéből egy kicsi plüssmacit és átnyújtotta. Gyanúsan vettem el, majd megnézegettem.

-Ez bocsánatom jelképe-mutatott a macira.- Szagold meg- mondta mosolyogva. Elmosolyodtam. Jungkook illata volt.-Így, ha megbántalak, vagy valami hasonló, csak szagolj bele. Tuti elillantja minden haragod.-kacsintott, majd felállt. Kezét nyújtotta, amit készségesen elfogadtam. Óvatosan felhúzott az ágyamról és kicipelt a szobából, le a nappaliba. Mindenki abbahagyta azt, amit eddig csinált. Elengedtem Jungkook kezét és mélyen meghajoltam.

-Elnézést, hogy ennyi időre bezárkóztam és nem adtam jelet magamról. Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem, tudjátok az apám...- mondtam zavartan. Mindenki hevesen bólogatni kezdett, mire halványan elmosolyodtam.Nem volt igaz mosoly, de nem kell tudniuk.