FIRE

28.rész

" Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki? -Shakespeare"

Jungkook POV:

-Nem vagyok benne biztos, hogy beengednek ide minket - húzta el a száját Namjoon, amikor a kórház bejárata elé értünk. Pesszimizmusát egy szemforgatással jeleztem, majd belökve a nehéz ajtót, indultam hátra.
-Uram, oda nem mehet be...- rohant utánam egy újonc, fiatal ápoló. Unottan felé fordultam és felmutattam a VIP kártyámat, majd gúnyosan elmosolyodtam.
-Úgy látom, Ön új itt...
-Jungkook oppa- virult fel az arca a lánynak. Az 'oppa' szó hallatán megint megforgattam a szemem, majd meg is fordultam. Már épp indulam volna a kórterembe, amikor is megállított- Oppa... miért vagy itt? Talán beteg vagy? Vagy az egyik rokonod az? Oppa, válaszolj! - már ingerülten fordultam volna meg, hogy kiosszam ezt az őrült rajongót, amikor is Jimin hangja hasított a levegőbe.
-Nem gondolom, hogy egy ápolónak van ehhez bármi köze, és amúgy meg, valószínűleg nagyon jól tudod, hogy Jungkookie utálja, ha ismeretlen lányok leoppázzák, meg úgy unblock... gyere Kookie, dolgunk van - rántotta meg a kezem, majd elosont mellettem. A többiek is bejöttek, így én is megindultam lefele.
Éreztem, hogy fényképeznek, meg a vakuk égették a hátamat, de mit is várok egy koreai sosaeng-től? Sokat nem.
Beléptem az üres szobába, ami így rikítóan fehérnek és idegennek tűnt...

Akár az érzéseim.

Leültem az ágyra és magamba szippantottam a lány illatát. Levendula.
A többiek is szétszéledtek a kórteremben és a különböző tárgyakat fogdosták.
Eldőltem az ágyon, de a fejem valami keménynek ütközött. Hangosan szitkozódva fogtam a fájó pontot, majd a nagy párna alá benyúlva kihúztam egy keményborítasú mappát.
Chaerin cucca.

-Mit találtál Maknae? - csoszogott oda SeokJin. Óvatosan kinyitottam, majd kiszedegettem a benne lapuló lapokat. Időközben mindenki idegyűlt és egy-egy lapot felvéve olvasták a rajta lévő szöveget.
A mappa baloldalán egy zöld post-it virított, amire Chaerin szokásos kézírásával volt rávésve ez a pár mondat:

"Ezeket a dalokat a comeback-etekre terveztem, de mivel nem tudtam szellemileg jelen lenni, nem tudtam átadni. Remélem, egyszer felhasználjátok."

Megforgattam a lapot, hátha van még valami jel, vagy hasonló, de annál valami sokkal érdekesebbet vettem észre, ami félelemmel töltött el.

A lap véres volt.

Ijedten forgattam a lapot, hátha rájövók, mitől lett olyan, de - mint gondolni lehetett- semmi válasz nem áradt belőle. - Mi az, Jungkook? - kihúzta a kezeim közül a lapot Taehyung, majd egyből eltátotta a száját- jesszus atyaúristen....

Chaerin POV:

Elaludtam a buszon, ezért nem volt meglepő fordulat, hogy lefejeltem az előttem lévő széket. A fejemet masszírozva néztem fáradtan körbe a buszban. Egyedül voltam.
Már hajnalodott, lehetett látni a nap első, halovány sugarait a fák mellett felbukkanni. Tudtam, hogy nemsokára megérkezünk, mivel kiskoromban rengeteget jártunk ide.

Amikor még volt mi.

Megigazítottam a pulcsit a kezemen, majd lassan készülődni kezdtem. Nincs sok holmim.

Ennyi érzésem is van.

Egy hatalmasat ásítva szálltam le a buszról, majd elköszönve a sofőrtől indultam egy motelt keresni. Fagalmam sem volt, mégis merre lehet, ezért elindultam a pályaudvartól jobbra. Végülis a nevében is benne van; ez a jobb út.