"-Hallottam, már jobban vagy.
-He?
-Hallottam, hogy nevettél. És őszinte volt- mondta és rám nézett- Mi ez a haj?-kérdezte halkan nevetve. Aranyos volt.
-Jimin be akarta fonni a hajam. Én azt hittem, hogy tud hajat fonni, ezért engedtem Neki, de amint Te is látod, ez a küldetés kudarcba vallott.-nevettem fel én is. Oldalra billentett fejjel nézett rám.-Mi az?- kérdeztem zavartan. Megrázta a fejét és elmosolyolyodott.
-Semmi- mondta halkan és lement az emeletről. Bevonultam a szobámba és bebújtam a pihe-puha ágyikómba. Anyám halála ellenére, boldog voltam."Reggel halk kopogásra keltem. Óvatosan felültem, mert még egy kicsit fájt a mellkasom - és megdörzsölgettem a szemeim. Kiáltottam egy szabadot és lejjebb húztam a felhajtódott melegítőnadrágom és pulcsim. Jungkook dugta be a fejét egy perverz mosollyal az arcán. Még mindig a szemeim dörzsölgettem, amikor beljebb lépett. Megláttam a kezében egy kosarat. Mit keres nála egy kosár?
-Jin küldött, hogy adjam oda a szennyeseid.- vigyorgott. Minden álmosság kiment a szememből. Felemelt egy fekete melltartót és nézegette.- Tudtam, hogy unalmas vagy, de hogy ennyire. Minden ruhád fekete, szürke vagy fehér- rám nézett. Élvezte. Lángvörös arccal felálltam és kitéptem a kezéből a kosarat és a melltartóm. Csak nevetett.
-A saját épségedben mondom, hogy azonnal húzz ki a szobámból.- halál nyugodtan mondtam. Még mindig nevetve, elindult az ajtó felé. Megfogta a kilincset, majd megfordult.
-A pulcsim nyugodtan megtarthatod, látom mennyire tetszik- kacsintott egyet, majd végleg elhagyta a szobám. Ez a gyerek megőrült. A fejemet rázva kipakoltam a tiszta ruháim és behajtogattam a szekrénybe. Kivettem egy szürke mindenhol hosszú, elálló ruhát, amit anyám halálának évfordulóján szoktam felvenni, de mivel későn jutott eszembe, ezért mára terveztem. Miután felvettem, szépen kifésültem a hajam, és felvettem a nyakláncot, amit még kiskoromban Tőle kaptam. Lementem a konyhába és ittam egy pohár vizet. Senki nem volt a földszinten, de hangokat hallottam. Kimentem a hátsó udvarra, ahol megtaláltam a srácokat. Épp terítették a kerti asztalt. Valahonnan halk zene szólt. Az idő nagyszerű volt, arcomat a nap sugarai simogatták. Amikor megláttak, tátott szájjal néztek rám. Ennyire szokatlan engem ruhában látni? Odavonultam a tányérokat pakoló Yoongi -hoz és elvettem tőle őket. Elkezdtem szétrakni őket, mire a többiek is észbe kaptak és ők is folytatták a dolgukat. Éreztem, hogy mindegyikük bámul, ezért rájuk néztem.-Mi az?-kérdeztem egy picit flegmábban, mint ahogy akartam.
-Szimplán fura téged így látni- mondta V és halványan rám mosolygott.
-Hogy így?
-Lányosan- mondta Jungkook. Á, értem, szóval nem vagyok lányos? Nem tart... csinosnak?
-Kösz- szűrtem ki a fogaim közt. Egy kicsit szarul esett, de nem éri meg rajta rágódni. Ma nem. Ma csak Anya számít. Bement a konyhába és segítettem Jinnek az ételek kihordásában.
-Na, és mi ez a ruha? Tán mész valahova? Randid lesz?-kérdezte mosolyogva. Levette a főzőlapról az ételt és elindultunk kifelé.
-Nem, nem lesz randim. Csak egy fontos megemlékezésem van. Vagyis volt. Tegnap. Csak későn jutott eszembe.- daráltam le neki gyorsan.
-Talán azért voltál a temetőben?-kérdezte halkan és rám nézett. Bólintottam. Letettem az asztalra az ételt, mire J-Hope egy nagyot füttyentett.
-De jó a kilátás- mondta mögülem és hátradőlt a széken. Tüzelő arccal mentem el onnan és ültem le az egyetlen üres helyre. Jungkookkal szembe. Még mindig.
-Srácok, ma elmegyünk vásárolni? Kérlek- mondtam evés közben. RapMonster rám nézett.-Persze, mit szeretnél venni?
-Hát, először is hozzávalókat az ebédhez és a vacsihoz, mert ÉN fogok főzni, valamint egyéb dolgokat a házba.Fizetek mindent- emeltem fel a kezem- Nem akarok rajtatok élni.
-Rendben srácok, reggeli után bemegyünk a városba- csapta össze a kezét Jin- Ellenkezés?.. Nincs, rendben. Akkor, aki befejezte az evést, az induljon készülődni.- felálltam és elmentem bepakolni egy kistáskába. Beledobáltam sok zsepit, valamint az összes pénzem. Kivettem egy szürke cipőt és lementem a nappaliba. Már majdnem mindenki ott volt. Felvettem a cipőm és bementem a konyhába egy korty vizet inni, majd elmentem a mosdóba. Miután újra visszamentem, már mindenki ott volt és épp a cipőjüket húzták.
YOU ARE READING
FIRE
Fanfiction~Az életem nem átlagos és elég durva. Még a legnagyobb rossz akaróimnak sem kívánok Ennyire szar sorsot. Mert az enyém az. Egy kibaszott nagy szívás. Apám egy alkoholista vadállat, nem kegyelmez soha... Az elmúlt két évben többet voltam kórházban, m...