FIRE

RUN 1.rész

"Igazságnak napfény kell, tolvajoknak éj."

-Chaerin ma korábban megyek el, te zársz! - bízta rám a tánctermet In Jun, majd miután a kezembe nyomta a hatalmas kulcscsomót, kisietett a teremből.

Mindig egyedül.

Benyomtam a lejátszón az edzésen használt listámat, majd egy gyors ivás után beálltam a tükör elé.
Nagy levegőt vettem, majd szaggatottan fújtam ki.
-Sikerülni fog, sikerülnie kell.- suttogtam magam elé, majd belekezdtem a nehéz koreográfiába.

Fél éve már, hogy otthagytam Szöult. Azóta nyomon követem a banda minden lépését, és megtanulom az összes táncuk. Vagyis majdnem mindegyiket.

Beteges.

A zene üvöltött, én meg tomboltam. Hatalmas átéléssel és rengeteg fájdalommal táncoltam végig a számot- bokafájdulásig- majd váltott a zene, testem megfagyott, levegőm hirtelen elfogyott. A zene sipákolva jutott el fülemig, végigmarva a hallójáratom.

Azt hittem, jól vagyok, hogy átvészeltem ezt a mély foltot, de ez a dal emlékeztet a kudarcomra, melybe én másztam bele.

De kirugdostak.

Lassan térdre ereszkedtem és hosszú pulcsim ujját felhajtva emlékeztettem magam,

nem változtam.

Négykézláb odasiettem a lejátszóhoz és az ismeretlen csatlakoztatót néztem, amiből a zene szólt.

Ki rakta ide?

Gyorsan körbefuttattam a fejem a kis teremben, de rá kellett jönnöm; rajtam kívül nincs itt senki.

Képzelődés?

Gyorsan kirántottam a pen drive-ot , mire a zene csúnya, elhalt sikolyban némult el.

A zene már elcsendesült és csak az én lihegésem hallatszott- ám én mégis hallottam az album forgását, saját magnómon.

A pulcsi ujját visszahajtottam, az áramot lekapcsoltam, majd az ajtót kulcsra zártam.
Elsiettem a terem elől;

Az érzéseim elől.

Kulcsra zártam az ajtót- háromlakatosra, de véletlenül az ablakot tárva nyitva hagytam.

A portásnak odaadtam a kulcsot, aminek súlya már égette a kezem.

Vagy az érzéseim súlya.

-Szép estét Kisasszony! -mosolygott boldogan az idős úr, tőlem viszont csak valami vicsorra hasonlító szájferdítést kapott.

A hűvös szél úgy csípte az arcom, ahogy a könnyek a szemeim. Már késő volt, lassan éjfél, én mégis egy vékony pulcsiban sétálok az otthonommá vált motel felé. Május van, mégis ugyanúgy csíp az idő, mint tavasz elején.

Hozzám igazodik.

A nap se sütött azóta, szinte semennyit a városban, én meg csak az ígéretre tudok gondolni.

Ha az ég újra kék lesz, mi újra találkozunk.

Hazugság, mint minden más amit ők ígértek.
A dalok amiket nekik hagytam, februárban megjelentek az előző album folytatásaként. Van ott rengeteg saját alkotmány is, ami fájdalomról, bódultságról árulkodik.Hatalmas sikert arattak, nagyobbat mint az előzőnél. Boldogok- legalábbis a videók és a képek alapján. Az, hogy ebből mi a valóság, nem érdekel.

Hazugság.

Jin két hónapja bemutatta a nagyvilágnak Henie-t, és a rajongók nagyon jól fogadták a kapcsolatukat. A lánynak vörös, rövid haja volt és zöld nagy szemei. Kiválóan beszélte a nyelvet, amin rengetegen fennakadtak.
Elvileg a fiúkkal él egy házban, múltkor Namjoon beszélt erről: