FIRE

RUN 14. rész

"A helyzet nem mindig rózsás. De ha Te vagy a rózsa, akkor minden helyzet lehet rózsás."

A srácok a nappaliban gyülekeztek már, indulásra készen. Hazaugrottak a cuccaikért, majd visszajöttek, hogy el tudjanak búcsúzni tőlem. Jimin nem volt köztük, felesleges volt keresnem. Hoseok mondta, hogy a kocsiban vár. Örömöm még az eddigieknél is lejjebb csúszott, de próbáltam boldogan elköszönni tőlük.
-CheChe -rohan felém Taehyung, én meg felhúzott szemmel néztem az őrült barátomra, hogy mégis mi a fene ütött belé és hogy mi a faszom ez a becenév. Rámvetődött, mint ahogy az oroszlánok a prédára, hátraestünk, egyenesen a kanapéra. Szerencsére a kezét a fejemre tette, mert különben alaposan bevertem volna a kanapé karfájába.
A többi fiú felszisszent, mire elnevettem magam. Szorosan megöleltem Tae-t, majd a fülébe kuncogtam.

-Hülye vagy- segített felállni, majd még egyszer megölelt. -És mi ez a becenév?! Mintha valami kaja vagy procelán baba lennék. -kuncogtam felhúzott szemöldökkel még mindig.

-Biztos nem verted be a fejed? - nézett rám nagyranyílt szemekkel Yoongi.

-Nem, puhára érkeztem- mosolyogtam rá, majd Taehyungra mutattam - inkább az ő kezéért kéne aggódni. Be fog dagadni neki.

-Érted bármit - ölelt át újra Tae. Tágranyílt szemekkel nevettem, Jungkook meg hangosan köszörülte a torkát. Rávigyorogtam, majd elengedtem Taehyungot.

Megöleltem Jin-t, majd Heniet is.
-Örülök, hogy megismerhettelek- mosolyogtan Heniere, majd Jinre néztem és jelentőségteljesen rámosolyogtam. Jin bólintott egy aprót, majd még egyszer megölelt.
-Nagyon jól választottál. Ne ereszd el soha. -suttogtam a fülébe, mire egy pillanatra erősebben szorított, majd visszahátráltak.

Hoseok lépett oda hozzám, majd hatalmas vigyorral megölelt.
-Hjah Chaerin, annyira nagyoon fogsz hiányozni - ölelés közben rázogatott, mintha partra vetett halak lennénk. Halkan nevetve megpaskoltam a hátát, hogy mostmár elég, mert szédülök. - Bocsánat - motyogta úgy, mint akit nagyon bánt, de a szája sarkában láttam, hogy nem épp így érzi.

-Én nem vagyok a nyálasság és a csöpögős elköszönések kedvelője, - lépett ki a sorból vagy egy elcseszett félkörből Yoongi, hátratett kezekkel. Úgy nézett ki, mint egy idős, mesélő nagypapa. - de nagyon megkedveltelek, és már csak annak a gondolata, hogy nem jössz most velünk, bizonytalansággal tölt el. Nehezen hagylak itt. - erre a monológra elég megoszló reakciók jöttek: én elvörösödtem, Hoseok, Taehyung és Henie elolvadtak, Jin és Nam meglepődtek, és Jungkook... Nos ő nagyon csúnyán nézett Sugára.

-Öhm... -Kezdtem bele zavartan- nagyon aranyos volt a monológod, kedves vagy. Nem kell bizonytalannak lenned, minden rendben lesz. - Halványan rámosolyogtam, mire Yoongi megölelt. Meglepve álltam ott és néztem Jungkookot, ki már szinte felrobbant. Idegesen rágcsálta a száját és az ökölbe szorított kezét a combjához verdeste, gondolom, nyugtatásképp.
Féltékeny!
Miattam még soha senki nem volt féltékeny.
Egyszerre felemelő és kiváltsagos érzés, másrészről viszont szörnyű.

Jungkook hangosan köhintett egyet, mire Yoongi vigyorogva elvált tőlem, majd megveregette Mr. Féltékenység vállát.

Rap Monster lassan lépett oda elém, megfogta a két kezem és egy-egy apró csókot hintett rájuk.
Olyan halkan beszélt, hogy nekem is fülelnem kellett, hogy megértsem szavait.

- Te voltál az első olyan ember, aki megtanított olyan dolgokra, mint senki más. Nem lehetek eléggé hálás neked, és én is hasonló dolgokat tudnék mondani, mint Yoongi - elemelte a szájat a kezemről, kihúzta magát és hangosan folytatta - Olyan vagy nekem, mint a húgom. Már most várom, hogy utánunk gyere, nem győzöm kivárni - rámmosolygott, majd megölelt.