FIRE

RUN 9.rész

"Élj úgy, mint egy kaktusz."

-Kijöttem a mosdóba... - Mondtam félig suttogva. Ég a torkom.
-És miért nincs rajtad papucs? -húzta fel a szemöldökét Jungkook,miközben felállt.
-Mert nincs papucsom? - húztam fel én is a szemöldököm.
Amióta ideköltöztem, nem vettem magamnak, mert nem éreztem szükségét.
-Mi az, hogy nincs papucsod? -  horkant fel Yoongi. Megforgattam a szemeim, majd becsoszogtam a konyhába.
-Most mit csinálsz? - Jött utánam valamelyik.
-Közöd? -  köhögve szúrtam oda neki.
-Én kérek elnézést- emelte fel védekezően kezeit Jimin. A homlokomra fektettem a tenyerem és bánatosan néztem fel rá.
-Sajnálom, csak... Csak elszoktam ettől az egésztől. A kezeim remegnek, pedig ismerlek titeket-már amennyire. Meg hát, nem éppen gondolok rátok szívesen...vagyis rá.- motyogtam érthetetlenül a végét, bár Chimchim biztos meghallotta,mert szemei nagyra tágultak, majd csak bámult rám. Az említett belépett a konyhába-mezítláb, zokni nélkül, és leült a székre. Elfordultam, amíg a hűtőben kerestem valami fejfájás csíllapítót.
-Rajtad még zokni sincs - szólaltam meg férfias hangon, még mindig háttal állva neki. Sehol sem találtam azt a fránya gyógyszert.
-Mert a cipőmet levettem az ajtóban, illedelmesen. - Szólt vissza némi habozás után.
-És a cipőd alatt nem hordasz zoknit?
-Ehhez a cipőhöz nem illik.
-És mi van a titokzoknikkal?
-Nem szeretem, mert mindig lecsúszik a sarkamról és felgyöngyörödik.

-Hűha srácok, ezt a vitát! - Kurjantott be Hoseok, majd vigyorogva leült Jungkook mellé.
-Ez nem vita volt- szólaltunk meg egyszerre Jungkookkal.

- Chaerin, mássz ki a hűtőből, jön rád a hideg. -sóhajtott fel Jeonguk.
-De nem találom a fájdalom csillapítót. - nyávogtam. Óvatosan arrébb tolt,majd becsukta a fridzsidert.
-Még régebben kivettük, mert kellett.-mutatott a kredencre, ahol ott hevert a gyógyszer. Puffogva elvettem, majd bevettem belőle kettőt. Kivánszorogtam, a többiekkel a nyomomban a nappaliba, majd egyszerre vágódtunk le a kanapéra.
Mindenki ott ült- ki a kanapén, ki a földön és senki nem szólt. Csendben ültünk egy darabig, csak én zavartam meg állandóan szipogásommal, köhögésemmel, tüsszentésemmel.
-Amúgy te ezt a lakást bérled?- kérdezett rá Jin, megtörve a csendet.

*2 nappal ezelőtt*
Seokjin szemszöge
Amikor befordultam az utcába, elállt a lélegzetem. Chaerin... Tényleg itt lakik? Az utca tele volt mindenféle huligánnal, iszogattak a fiatalok... Ez valami gettó rész. És a motel... Arról jobb, ha nem is beszélek...
Chaerin egy intés után besietett az elhanyagolt motelbe, és két furcsa kinézetű srác követte. Idegesen néztem egy darabig még a lány után, miután eltűnt, még akkor is. 
Sokáig állhattam ott a kocsival, mert kétszer jöttek oda drogot árulni és háromszor ajánlottak fel ágytornát.

Kösz, de nem.

Elindultam lefelé a főúthoz, lassan,mert minden idióta kiállt az útra.

***
Morcosan léptem be a házba, magam után becsapva az ajtót.
-Jin...! Mi a baj?- sietett ki a konyhából Henie. Egy apró csókot hintettem a homlokára, majd megöleltem.
-Mindjárt mesélek-susogtam hajába.
-Jungkook sír... Teljesen le van az életről. - bólintottam, majd bementem a nappaliba, ahol az egész csapat volt. Leültem Jungkookkal szemben, és csak hallgattam. Érdekelt az ő szemszöge, az ő szempontjai, az értetlensége... Könnyei megállíthatatlanul folytak, ugyanúgy, mint Chaerinnek is.

-De haver, benne volt a pakliban, higy ez lesz. Végre, hosszú idők után megbízott valakiben és te meg, már bocsánat, de a lehető legundorítóbb módon és szavakkal ejtetted. Én értem, hogy te ezt jóból csináltad, meg akartad óvni, de evvel nagyobbat ártottál neki és magadnak is. Meg persze nekünk is.... -motyogta a végére már Jimin. Kicsit ferdén néztem felé, valami zavart a mondandójában, de nem tudtam volna az Istenért sem rájönni.
-Én ezt nagyon jól tudom!-kiáltott fel Jungkook. -De az sem lett volna jobb, hogyha kiteszem a rajongóknak. Nem biztos, hogy kezelni tudta volna a gyűlölködést.
-Hidd el, hogy ha egy olyan ember mellett vagy, akit szeretsz, teljesen lényegtelen, mit mondanak mások - szólalt meg Szerelmem a konyhából. Halványan elmosolyodtam és Jungkookra néztem.
-Érted?- mosolyogtam halványan felé. Bólintott egyet, majd miután kifújta az orrát és megtörölgette az arcát, elszánt tekintettel nézett körbe.
-Igen. Mindenképpen azon leszek, hogy visszaszerezzem a bizalmát és a szívét.
-Nem lesz egyszerű. -szólalt meg a száját rágcsálva, karbatett kezekkel Suga.
-Az a baj, hogy piszkosul szeretem a kihívásokat.- görbült végre felfelé a szája. Taehyung büszke arccal-kicsit túljátsza- lepacsizott a hősszerelmessel.
-Ez a beszéd - kiáltott fel Henie, majd gyorsan, kis köténykében kirohant hozzánk, és lepacsizott, lisztes kézzel szomorú társunkkal. Jungkook nevetett, mert mindenhova szállt a liszt, én meg felálltam és Henie mögé sétáltam, majd jó szorosan megöleltem.
-Édes vagy - motyogtam nyakhajlatába. Henie megfordult az ölelésben, majd egy apró csókot hintett ajkaimra.
-A nyalakodás helyett inkább elmondhatnád, milyen helyen lakik Chaerin-  harsongta Namjoon halvány mosollyal az arcán. Arcomról lehervadt a mosoly, majd ránéztem Jungkookra, aki mintha egyből tudta volna, rákerdezett:
-Nagyon rossz helyen lakik?
-Nagyon-nagyon rossz helyen. -Kontráztam rá- a motel, amiben megszállt teljesen elhagyatott, be van egy csomó helyen tőrve az ablak, az utca csupa hajléktalan , és utcalány....
-Miért lakik olyan helyen, ami ennyire szar? - Meredt előre Taehyung.
-Mert másra nincs pénze, ezt is épphogy fizeti, azt mondta.  - lehajtottam a fejem és úgy folytattam - egy csomó ideig ott maradtam nehogy valami baja essen. Teljesen szét volt esve szegény, az arca el volt torzulva a sok sírástól, féltettem. - Arcom szomorúan fordult Jungkook felé. Az arcán megannyi érzelem futott át, végül valahol a maga iránt érzett düh és aggódás között állt meg.  -Felhívom- vette is elő egyből a telefonját.
-NE! -kiáltottunk rá mindnyájan. Ijedtében-és idegességében elejtette a telefont.
-Miért ne?!
-Mert ne te hívd fel. Jimin, felhívod?
-Már ki is csöng.