FIRE

RUN 11.rész

"Néha jobb, ha engedsz. Szívednek és a lelkednek is."

Órákig ülhettünk úgy. Nem nagyon beszélgettünk, de az ölelésből és a könnyekből minden átjött. Hol szorosabban, hol gyengébben öleltük egymást. Annyira kimerültem a sok sírástól, hogy elaludtam. Elaludtam a karjai közt.

***

Olyan kipihentem keltem, mint még életemben soha. Tudtam, hogy még messze nincs minden megoldva, de reménykedtem, hogy sikerül minden akadályt és tényezőt legyűrni.

Kinyitottam a szemem, majd becsuktam. Egy halványan rámvigyorgó Jungkook nézett velem farkasszemet, mire én meglepődtem a közelségétől és attól, hogy mellettem aludt.

Jungkook bársonyos nevetésére újra kinyitottam a szemem és jól megdörzsöltem, hogy tudjam, nem csak képzelődés az egész.

Ami tegnap történt, amit magammal tettem, legszívesebben mindent visszacsinálnék. Mindent.
Nem esnék kísértésbe, nem lenne semmi rossz. Másrészt meg nem csinálnék vissza semmit, mert akkor valószínüleg nem beszéltünk volna Jungkook-kal.
Halványan én is rámosolyogtam.
-Jó reggelt -köszöntött rekedtes hangján. Belefúrtam a fejem a párnába, majd újra ránéztem.

-Neked is. - Jungkook megfogta a kezem, majd a tenyerembe lehelt egy apró csókot.

-Ennél jobb nem is lehetne. -vigyorgott rám. Kimásztam az ágyból, majd előkészítettem a ruhám. - Hova sietsz ennyire? -nyávogta mögöttem.

Hátrafordultam. A hátán feküdt, a kezeit a tarkója alá tette és úgy nézett engem. Mosolyogva.

-Fürdeni.- kezembe fogtam a ruháimat, majd az ajtóból még hátraszóltam:- Amúgy rád is rád félre. -rákacsintottam, majd kinyitottam az ajtót.

-Az a szerencséd, hogy lusta vagyok felkelni- kiáltott utánam.

Halvány mosollyal az arcomon néztem be a nappaliba. Ott aludt egymás hegyén-hátán a hat fiú, ezért lábujjhegyen haladtam tovább a fürdőig.

A tükörben néztem magam.
Még mindig nagyon sovány vagyok, bár már nem vagyok annyira gyenge. Sápadt a bőröm, csupa heg, de ezektől vagyok az, aki. A kezemen lévő friss kötéseket néztem. Talán tényleg beteg vagyok. Talán ez egy olyan út, amiért magamban kellett megküzdenem.
A kötéseket óvatosan leszedtem a kezeimről, majd letusoltam. Boldognak éreztem magam.
Megmostam a hajamat is - eper illatú samponnal-, majd gyorsan meg is szárítottam. Fogat mostam, majd felvettem a ruháim.

A fürdőből kilépve egy olvasó Namjoonal találkoztam, aki amint észrevett, halványan rámmosolygott , majd felállt és elém állt.

-Na, mi a helyzet, Kicsi Lány?

- Semmi érdekes, jobban vagyok.

-Beszélgettetek? - kérdezte komoly arccal. Bólintottam. Gyengéden megölelt, majd a szemeimbe nézett - Chaerin... Szeretném, ha visszaköltöznél hozzánk Szöulba. Nem kell most döntened, van még két hét, míg visszautazunk. Gondold át alaposan. -ezzel bevonult a fürdőbe. Értetlen arccal álltam ugyanott, ahol hagyott a gondolataimmal. Ez a helyzet nagyon furcsa volt. Mintha ezer éve nem látott volna.

Végülis, ezt a részemet én is régen láttam.

Megmelegítettem a tűzhelyen álló maradék teát, miközben a költözésen gondolkodtam.

Annyira elmerengtem, hogy észre sem vettem, hogy sípol a tea.

-Min gondolkodsz ennyire? - állt mellém Jimin, majd kiöntötte a teát nekem és magának is. Megköszöntem, majd ránéztem. Szemei alatt lilás karikák, szeme teljesen bevérezve. Nem sokat aludhatott.