FIRE

RUN 3.rész

"Célt adtál, de az utat kivetted alólam."

-Honnan tudjátok, hogy Chaerinnek hívnak? - döbbentem meg, mintha nem tudnám az igazat. Jimin arca egy pillanatra elködösödött, majd gúnyos mosolyra húzta a száját és közelebb hajolt. 

-Vannak dolgok, amiket nem tudsz megváltoztatni magadon. Például a legszembetűnőbb a remegés. Fél év alatt ennyire elhidegültél tőlünk? 

-Soha életemben nem láttalak titeket- szűrtem a fogaim közt. 

-Akkor miért viseled a Tőlem kapott nyakláncot magadon? Talán elloptad Chaerintől? A személyazonosságát is? - horkant fel komoly tekintettel Tae. Halkan szólt, mégis tisztán hallottam. Vállam feszült tartása elernyedt, majd hátradőltem. 

-Haza szeretnék menni- motyogtam. 

-Hazakísérünk.

-Nem kell.

-De...

-Azt mondtam, nem! Akár ismerjük egymást, akár nem; én nem utazok együtt idegenekkel. 

-Akkor csak Taehyunggal nem utazol? - húzta fel a szemöldökét Yoongi.  V jól megcsapta, majd újra rám nézett. A többiek halkan felnevettek, majd az arcuk, mintha nem is röhögtek volna, egyből komollyá vált.

Mindegyik engem nézett.

-Ez talán poén akart lenni?- húztam fel a szemöldököm és unottan meredtem Yoongira. A szája alig észrevehetően megrándult, mire elégedetten felpattantam, majd a remegésem próbálva eltüntetni, tettem csípőre kezeim. -Örülnék, hogy ha kiengednél- néztem Jungkookra, aki egy kicsit megszeppent arccal bámult vissza rám. Megragadtam In Jun kezét, és felállítottam. 

-Na most már tényleg hazaviszünk. Nincs vita. Ha In Junt is viszed, akkor meg pláne.- tapsolt Hoseok, majd mindenki felállt és elindult kifelé. Gyorsan megittam a maradék kólát, ami még a poharam mélyén lapult, aztán In Jun után eredtem. Átvettem Hoseoktól és Taehyungtól, majd egyedül cipeltem a részeg lányt. 

-Aish, hogy tudsz te ennyire matt részeg lenni? - morogtam, majd a fiúk segítségével- mivel pajzsot alkottak- sikerült úgy az ajtóhoz érni, hogy egyetlen test nem ért hozzám.
Egy pillanatra megszédültem, és a körülöttem lévő emberek is elhomályosodtak, de ahogy jött, úgy el is múlt. Gyorsan megráztam a fejem, majd leindultam az úton, ahonnan In Junnal jöttünk. Majd alszik nálam,mert Isten se tudja, hol lakik. 

-Hova-hova? - kérdezte Jin, majd elém állt. Unott fejet vágva kikerültem, bár belül remegtem, ordítoztam, legszívesebben a barátaimhoz nyúltam volna, de mivel nem egyedül voltam, ráadásul nem is akárkikkel, türtőztettem magam. 

-Haza - morogtam. A nagy cipekedéstől felszakadt az egyik sebem, mire hangosan felszisszentem. 

Talán mégsem vagyok annyira erős.

In Jun egy kicsit lejjebb csúszott, és az Istenért sem akart visszamászni felülre, ezzel megnehezítve a tartását, és továbbfeszítve a sebemet.

Mélyebbre.

Hirtelen teljesen megszédültem, kezeim elgyengültek, elszállt az erőm.  In Jun és én is a földre kerültem.

Mindig ott.

Eléggé bevertem a térdem, bár a szédülésemhez képest semmis volt. Tompán hallottam a hangokat, éreztem az érintéseket.
Leráztam magamról a kezeket, majd megpróbáltam felállni. Lábaim kocsonyásnak éreztem, a kezem ólomsúlyú volt és éreztem a vér csiklandós útját az ujjaim hegyéig.
Valaki rám öntött egy hatalmas hideg folyadékot, amitől az eddig felállásra készen lévő lábaim összecsuklottak.