FIRE

RUN 13. rész

"Megtalálni a fényt az alagút végén, nehéz, és olykor csak segítséggel sikerül. De ha megtaláltad a fényt, soha ne ereszd el."

Egy héttel később elhívtam Jimint csavarogni, mert rosszul érintett, hogy nem beszélünk annyit, mint régen.

-Jimin, készen vagy? -kiáltottam ki a szobámból, miközben a zoknimat húztam fel. Jungkook mögöttem ült az ágyon, de amikor kikiáltottam, ráhajtotta a fejét a vállamra. Halványan elmosolyodtam a tettén, majd feléfordultam.

-Muszáj elmenned? -kérdezte kiskutya szemekkel, én meg halványan elmosolyodtam.

-Nem, de ő a legjobb barátom. El szeretnék vele menni.- nyomatékosítottam, mire bólintott.

-De ugye azt tudod, hogy nagyon kedvel téged? -Kérdezte felvont szemöldökkel. Lassan bólintottam.

-Igen, már egy ideje észrevettem. -Sóhajtottam. - Nagyon szeretem és nem akarom, hogy tönkretegye ez, ezért muszáj vele ezt az egészet elrendeznem.

Jungkook mélyen a szemembe nézett, majd adott egy gyengéd csókot a homlokomra.

-Nagyon-nagy szíved van. Vigyázz magadra! - Bólintottam, majd még mindig bizsergő homlokkal kisétáltam a szobából. Jimin is épp akkor lépett ki a fürdőből. Széles mosoly terült szét az arcán. A többi fiú valahova elment, mivel nem fetrengtek a kanapénál és zaj se hallatszott sehonnan.

-Hova megyünk? - kérdezte Jimin, miközben kiléptünk a zűrös utcára. Így délelőtt is ugyanolyan taszító az utca, mint este. Jimin teljesen mellémpaszírozta magát, és a hátamra fektette meleg tenyerét, hogy támogasson- és persze védjen.

-Hát úgy gondoltam, hogy elmehetnénk egy kávézóba, majd utána a közeli parkba. Meg szeretnék mutatni valamit. - Jimin végig engem nézett, miközben beszéltem. A szeme alatt még mindig karikák hevertek, de legalább már mosolygott.

-Remek! Nagyon messze van a kávézó? Éhen halok - megfogta a hasát, hogy bizonyítsa igazát. Felnevettem, majd az utca végén lévő boltra mutattam.

-Ott van az utca végén. Addig csak kibírod. - rámosolyogtam, ő meg csak nézett engem. Nem mosolygott, nem is volt szomorú, semleges volt.
Értetlenül összevontam a szemöldököm, de azért mosolyogva ecseteltem neki a környék szép részeit. Kevés olyan hely van, de ami van, az szebb mint ezer másik.

Csengő jelezte, hogy betértünk a kis takaros kávézóba. Csilingelő hangon üdvözölt minket az eladó,  mi meg egy hátrébb lévő asztalnál helyezkedtünk el.

-Mit szeretnél reggelizni? -kérdezte mosolyogva a kiszolgálónkra, miközben a reggelik sokaságát olvastam a kis lapon, ami az asztal közepén hevert.

-Rozskenyeret vajjal megkenve, mellé egy fél avokádót és egy zöld teát. - mosolyogtam állandó kiszolgálómra, Ninára.

-Szóval csak a szokásost, rendben és mit adhatok Neked? - fordult Jimin felé Nina, mire mosolyogva letette az étlapot. 

-Ugyanazt szeretném, amit a kishölgy, csak én egy hatalmas kávéval - mutatta a kezével, hogy mekkorára gondolt. Nina felnevetett, majd megismételte a rendelést és elsietett. Jimin felém fordult, miközben az ujjaival a faasztalon dobolt. - Tényleg nagyon barátságos hely. Milyen sűrűn jársz ide? 

-Egy időben naponta jártam ide, de sajnos nem tehettem meg, hogy ebből rendszert csináljak, ezért mostanság csak heti egy-két alkalommal járok. Mondjuk most volt egy hosszabb kihagyásom... - felmosolyogtam Jiminre, majd közelebb hajoltam. Ő is így tett. - Ígérd meg, hogy ezt a napot velem töltöd. - suttogtam kettőnk közé. Jimin értetlen fejjel nézett rám, mire még közelebb hajoltam. - Ígérd meg. - Mélyen a szemeimbe nézett, majd bólintott egyet.