FIRE

14.rész

"Tudni jobb, mint nem tudni. Mindig" - Cassandra Clare ; Üvegváros

Éjféltájt értünk haza a sok cuccal, hullafáradtan. Én élből eldőltem a kanapén, és ott is maradtam. Engem onnan senki fel nem rángat.

Arra keltem, hogy valaki rám ül. Nyűgösen kezdtem el ficánkolni mindaddig, míg az illető egy hatalmas jajgatás után földet ért. Kómásan ültem fel, majd egy hatalmas ásítás után megnéztem, ki háborgat. Hosoek.
-Miért nem lehet hagyni aludni?- nyávogtam rekedten, majd felállva a kanapéról egyből a fürdőszobába vezettek lábaim, mert irtózatosan koszos voltam.... és büdös is. A fregoliról levettem a tiszta ruháim, majd beállva a kabinba magamra engedtem a forró vizet.
A tegnapi nap csodálatos volt, ekkora meglepetést nagyon rég nem okozott nekem senki. Minden pillanatban azon járnak az agytekervényeim, hogy Jungkook mit csinált a teraszon. Már a puszta gondolattól elpirultam, ezért a forró vizet jégcsapokra cseréltem.
Gyorsan megfürödtem, felkaptam a ruháim, majd elégedetten sétáltam ki a fürdőből.
A hatalmas dobozhoz lépve, kivettem az összes könyvet, majd megszemléltem őket. Az egyik lapozgatása közben a kezem egy borítékba ütközött. Az elejére semmi ne volt írva, ezért felbontottam.

Kedves ChaeRin!
Ezekkel a könyvekkel szeretnék- szeretnénk nagyon boldog születésnapot kívánni.
Fogalmam sem volt, milyen típusú könyvet szeretnél olvasni, ezért a megérzéseimre hagyatkoztam. Yoongi szerint valami romantikusat is kell olvasnod, ezért a legalján hever kettő. Viszont, szerintem először a Szárnytalanul szárnyalva című könyvvel kezd. Nagyon elgondolkodtató történet, és szerintem egy kis erőt ad neked.
Fighting ChaeRin!! Mi veled vagyunk! MINDIG.
Kim Namjoon xx.

Kíváncsian kerestem a hatalmas oszlopok között a könyvet. Nagyon érdekelt, milyen története lehet.
-Mizu, ChaeR?- huppant le mellém Jimin. Fel sem nézve köszöntem neki, és tovább folytattam a könyv keresését.
Amikor megtaláltam, boldogan kiáltottam fel, majd ránéztem Jiminre. Érdeklődve figyelte az arcomat. Tekintete az öltözékemre vándorolt, majd fintorra húzta a száját.-Most már nem kell hosszú ruhákban flangálnod... már tudjuk milyen a bőröd....
-Már hozzászoktam ehhez az öltözékhez, sajnos nem tudok tenni semmit az ügy érdekében. Attól még, hogy tudjátok, még én szégyellem. Nagyon remélem, hogy ezt tiszteletben tartjátok és nem piszkáltok- morogtam rá, majd felállva a kanapéról, egyenesen a szobám felé igyekeztem.
Ám a lépcsőn megakadályoztak.
-ChaeRin, nem úgy értettem.... ugye most nem haragszol rám?- Jimin elém állva nézett könyörgően a szemeimbe.
-Tudod, hogy rád nem tudok haragudni- megsimogattam a fejét, majd tovább álltam.

Már egy órája a szobámban gubóztam a könyvet falva, amikor kopogtak.
-Gyere- kiabáltam, mire Hoseok lépett be rajta, édesen mosolyogva.
-Szia RinRin- leült mellém, majd elkezdett figyelni. Félretettem a könyvet, majd minden figyelmem Hoseokra irányult.
-Mi a baj?- J-Hope halványan elmosolyodott, majd határozottan a szemembe nézett.
-Eljössz velem sétálni? - meglepetten néztem a fiúra. Vajon miért akar velem sétálni? Egy aprót bólintottam, majd egy szó nélkül elhagytuk a házat.

***

Egy ideje már sétáltunk, mikor megszólalt.
-Emlékszel a sikátoros napra? Amikor megtaláltuk a nyakláncod...? - hirtelen megtorpant egy padnál és szembefordult velem.
-Igen.
-Tudod... nekem az a pillanat, amikor Yoongi kezében láttam azt, nagyon mély sebeket szakított fel. Két éve volt egy gyönyörű barátnőm- az emlékre halvány mosoly suhant át az arcán - egy ideig minden jól ment, majd hirtelen minden nagyon fura lett. Sokkal zárkózottabb lett, alig beszélt.... egy nap boldogan mentem át hozzá, ahol holtan feküdt a földön.- nyelt egy hatalmasat, majd megköszörülte a torkát- szanaszét vágta a kezeit. Menthetetlen volt. Azóta fogalmam sincs, miért csinálta.- keserűen elmosolyodott, majd megfogta az arcomat- Nagyon emlékeztetsz rá. - megfagyva álltam ott, és csak figyeltem a fiút. Akkor ezért volt olyan az arca azon az estén. - Mondd ChaeRin, tudok rajtad segíteni?

***

Nevetve nyitunk be a házba késő délután. Hoseok a beszélgetés után elvitt egy étterembe, majd leültünk a parkba beszélgetni. Kiderült, hogy J-Hope udvarol egy lánynak, aki elmondása szerint nagyon szép, csinos és okos.
A fiúk a tv előtt ültek, és merevem bámulták a képernyőt. Leültem Namjoon és Jimin közé és értetlenül meredtem az erősen gesztikuláló riporternőre, aki valamit a BTS-ről mondott.
"...val, egy hónapja röppent ez a hír, Jimin már egyszer nyilatkozott is róla. Ki ez a titokzatos lány? Tényleg csak baráti a kapcsolatuk? Remé..."
A többire már nem tudtam figyelni, mivel a csatorna benyomott pár képet, amikor a fiúkkal vagyok valami külső helyszínen. Még az alig pár órája megesett sétáról is vannak elég kitekert pozícióban elkapott képek is.
Hát a pofám leszakad! Ekkora hazugságokra épült dumákat és képeket komolyan mondom soha életemben nem láttam.
Dühösen a szám szélét rágcsálva próbáltam rájönni, mégis mit kéne csinálni, amikor Jimin rászorított a kezemre. Meglepetten néztem fel. El is felejtettem, hogy itt vannak.
- Ne tedd tönkre a szádat, még szükséged lesz rá- közelebb hajolt és úgy suttogta a fülembe a szavakat. -Tudjuk ki, elég mérges volt, amikor elmentél Hoseokkal. Most meg ezek a képek.- ciccegett- itt kialakulóban van valami.- a fülembe nevetett, majd elhúzódott. Egyből becsatlakozott a a fiúk beszélgetésébe- vagyis vitájukba, mert az lett belőle.

-Fiúk- szólaltam fel, amikor már Taehyung olyan ötletekkel állt elő, hogy én az ikertestvére vagyok... - nem lenne egyszerűbb, ha egyszerűen elmondanátok nekik, hogy segítek a dalszerzésben? Valószínűleg a rajongóitok nem azon tőrnék a fejüket, mikor és hogy tudnának lelökni a Taigetosz-ról.

A fiúk elnémultan néztek rám, majd Jin elkezdett bólogatni.
-Ez logikus.
-Ja.
-Miért nem gondoltunk erre legelőször?
-ChaeRin, te egy észlény vagy!
Csak mosolyogva hallgattam, ahogy erről tárgyalnak, majd elnézést kérve felmásztam az emeletre. A szemem megakadt a képen, amit még Jimintől kaptam. Halványan mosolyogva simítottam végig rajta, majd beléptem a szobámba.
Ugyanazt csináltam, amit már egy ideje mindig: dalokat írtam és festettem. Valamint rengeteg képet készítettem róluk, amikor nem látták. Jungkookról és Jiminről csináltam a legtöbbet... talán ők fognak a legjobban hiányozni. Mert tudom, egyszer el kell hagynom ezt a házat. Csak nem élősködhetek rajtuk örökké.

A képeket nézve gondolkodtam, amikor valaki kopogás nélkül benyitott. Szegfű illat. A képeket elrejtettem, majd felnéztem Jungkookra. Szívem hevesebben kezdett verni, kirázott a hideg, és majd megsültem. Egyszerre.
Őszintén kijelenthetem, hogy tényleg beleestem. Visszavonhatatlanul, örökké.
-ChaeRin.... van közted és Jimin között valami? - ábrándozásomat azonnal szertefoszlatta ezzel a kérdéssel, mivel dühösen méregetett.
-E-ezt h-hogy érted? - dadogtam zavartan. Hogy a frászba tudott összeboronálni Jiminnel??
-Jaj, ne játszd itt az ártatlant!! Tudod te nagyon jól, hogy miről beszélek! - indult meg felém. Felpattantam és úgy meredtünk egymás szemébe.
- Mi közöd az én életemhez? HA? Rengetegszer kérdeztem tőled dolgokat, egyikre sem válaszoltál! Akkor mit vársz tőlem, boruljak eléd??? - kiabáltam rá. - Kezdjük először is azzal, hogy hova járkáltál esténként? He??! Csak nem valami ribanchoz?? Saemi, ha jól emlékszem - a név kiejtésénél már suttogtam- tudod, miattad maradtam fenn állandóan. Kíváncsi voltam, hogy haza jössz-e egyáltalán - keserűen felnevettem - de tudod, mit? Szarok rá. - Jungkook megilletődve nézett rám, majd egy lépést közelebb jött.
-Honnan tudod, hogy hogy hívják?- kérdezte halkan, kimérten.
-Egyik este elmentem sétálni, és belétek akadtam- vonogattam a vállam, mintha annyira nem érdekelne. Pedig belül forrtam. - Elég szánalmas, hogy a sikátorban akartál eleget tenni a vágyaidnak.- köptem a szavakat, mire elégedetten elmosolyodott.
-Te féltékeny vagy- mosolygott továbbá is önelégülten. Elkezdtem hisztérikusan nevetni, majd a szemeibe néztem.
-Hogy lehetnék féltékeny egy bunkó, arrogáns, skizofrén, nagyszájú, egoista baromra, akinek fogalma sincs mi a kedvesség??! Tudod mit Jungkook, baszódj meg! - halkultam el ismét- Baszódj meg, hogy néha mennyire figyelmes vagy, baszódj meg, hogy néha mennyire kedves , baszódj meg a mosolyodért és kurvára baszódj meg a szemeidért. - hadonásztam össze- vissza a kezeimmel, mint egy fóka.
Jungkook meglepetten figyelt, majd egy pillanat alatt átszelte a távolságot.

---------
Holaa!!
Na bocsika, hogy csúsztam egy kicsit, nincs is rá mentségem, de remélem ez a rész kárpótol benneteket! =)
Vasárnap, legkésőbb hétfőn hozom az új részt! Addig is FIGHTING!
Csóközön