FIRE

10.rész

"Tettem amit tettem, hittem amit hittem ha nem volt aki vigyen, hát magamat vittem. Szanaszét szedtek mint egy fügét az ember hogy ha lát néha becsukja a fülét; vannak akik félnek, ha nem ismernek valamit, Benned van az ördög, akit Al Pacino alakít. Nulláról kezdtem de egy helyre érkezünk, valami felépül ha darabokra szétesünk.Szóltam, hogy a lelkünk ólom, a pisztoly, a szív hát ne legyél szótlan. Az ajtó a test, ami nyikorog, ha régi; az ablak ,a szempár a jövődet nézi,ha becsukod kinyitom, hogy hallja a szél, hogy itt voltam, itt jártam valakiért,
aki ismer úgy, ahogy más még nem, vedd el a magadét de másét nem."~HalottPénz

Dermedten néztem a fiúra és végig csak az utolsó mondata járt a fejemben.

ChaeRin... tudom mit rejtegetsz.

Tudod a fenéket!

-Mire gondolsz?- kérdeztem rekedtes hangon. A koffein még mindig pezsgett az ereimben. Megmostam az arcom, majd megint ránéztem.
-Jaj, ne játszd a hülyét! Annyira átlátszó voltál már az első nap, hogy az valami hihetetlen. Na vetkőzz- parancsolt rám. Kidülledt szemekkel néztem rá.
-Már megbocsájts, de ki vagy te nekem, hogy itt parancsolgass? Ha?!!- sziszegtem, mert nem akartam, hogy a többiek feleljenek. Csoda, hogy a bögretörésre senki nem ébredt fel. Jungkook fújtatott egyet, majd mélyen a szemembe nézett.
-Csak segíteni szeretnék.

OHOHO!! Most már segíteni akar? Nem késett evvel el egy picit? De.

-Már késő.- vontam vállat, majd a törülközőt ráraktam a fejemre, és leültem a hideg kőre. Még a melegítőnadrágon keresztül is éreztem a kő fagyos ellenállását. Lehunytam a szemeim és vártam, hogy a sok kis hangya eltáncoljon. Mert táncoltak. És gúnyosan néztek rám. JoengGuk egy hatalmas sóhajtás kíséretében leült mellém, majd fejét ő is hátravetette- a hangos koppanásból következtetek erre.

A hatalmas csendet ő törte meg.

-Engem vártál?- a hirtelen kérdése annyira váratlanul ért, hogy ugrottam egyet ijedtemben. Ő csak halványan elmosolyodott, de arca egy pillanat alatt visszaváltozott komorrá. A törülközőt visszahelyeztem a a fejemre, evvel is takarva a zavarodottságot az arcomon.
-Csak nem bírtam elaludni, ennyi- vontam meg a vállam, és próbáltam a leghihetőbben kiejteni a szavakat. Jungkook elemelte a fejemről a törülközőket, és áthatóan végignézett rajtam. Arcom, akár egy szikla: kemény és kiolvashatatlan. Addig szemeztünk, míg meg nem untam- és a kemény kövem kezdett elpuhulni. Felálltam és elindultam a konyhába összetakarítani. Gyorsan felsepertem és felmostam a félig már odaszáradt finom kávét, majd visszamentem a fürdőbe. - Akkor, hogy is van ez a törülközősdi?- leültem a kád szélére és onnan néztem, ahogy áztatja a törülközőket.
-Hát, ehhez le kell vetkőzni. Csak a fehérneműk maradhatnak, maximum egy rövid nadrág és egy vékony póló. A fejedre, a kezeidre, a hasadra, a combodra és a vádlidra kell tenni egyet-egyet, hideg-meleg átmenetben váltakozva. Ez elméletben csillapítja a koffein túlbuzgóságát.- elutasító arcomat látva felsóhajtott. Megint- Mondtam már, hogy nincs mit titkolnod ellőttem.

-De sokan mondtátok már ezt nekem- idegesen beletúrtam a hajamba.
-Figyelj, ha nagyon zavar, hogy ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülsz, akkor nem leszek ott. Csak így nem biztos, hogy fogsz aludni.- a keze megállt a törülközők átmosása közben. Ajkaim beharaptam. Semmi kedvem nem volt ehhez.
-Nem lehet ruhán keresztül csinálni?-kérdeztem behunyt szemekkel. Kezdek elég szarul lenni, szóval erre mindenképp szükségem van, ha hat, ha nem.
-Nem.
-Akkor nem- horkantottam, majd széttártam a kezeimet. Hát nehogy már azt higgye , hogy én majd levetkőzöm előtte. - Inkább meghalok koffein túladagolásban, vagy miben, de biztos lehetsz abban, hogy én soha nem fogok előtted levetkőzni. Értetted?- sipítottam, majd hangosan feltrappoltam az emeletre.