FIRE

RUN 2.rész

"Az érintése elég, hogy elvigye minden fájdalmam."

-Chaerin, ráérsz ma este?- szólt bele a telefonba In Jun. Idegesen csócsáltam a számat, miközben azon törtem a fejem, mégis hogyan bújhatnék ki a dologból. - Na Rin, gyere már el. Egyik régi barátom látogat vissza és nem szeretnék egyedül találkozni vele.- ecsetelte - Na, kérlek, ígérem, nem bánod meg.
-Jó, beleegyezek, de semmiképp nem megyek ruhába! Marad a farmer és pulcsi kombó! És pont leszarom, hogy nyár van.- nyomatékosítottam benne pár dolgot.
-Juhéé, rendben. Akkor hétre odamegyek a motelhez.- csapta rám a telefont.

Egyedül.

Gyorsan felöltöztem, majd útnak indultam a napi futásomnak. Ez az az elfoglaltságom a táncon kívül, ahol teljesen ki tudom engedni a gőzt. Ilyenkor képes vagyok úgy végiggondolni dolgokat, hogy nem akarok a barátaimhoz

Pengéimhez

rohanni, hanem az adrenalinnal kivezetem magamból a feszültséget.

Már amelyiket.

Futás után beszóltam munkahelyemre, hogy ma nem megyek dolgozni, mert nem érzem jól magam- mert lelkileg nem voltam a toppon - és egy hétre kivettem a szabadságot.

A főnök nem örült, de belement, mert azt mondta, ismer.

Hazugság.

Átöltöztem egy barátságos, utcai ruhába, felvettem a myakláncot, amit még Taehyung adott, majd elmentem a szupermárketbe.

-Jó napot! - köszöntem halkan a biztonsági őrnek. Még mindig rettegek a fiúktól, úgy mint régen. Próbáltam senkinek sem nekimenni, hogy ne kerüljek rossz helyzetbe, de ez egy zsúfolt szupermárketben lehetetlen.
Épp egy nagy fiúcsapatot akartam kikerülni, amikor valamelyik hátra araszolva nekem jött. Bennem rekedt a levegő, és lehajtott fejjel álltam, megmerevedve.

Az illat.

-Sajnálom- morogtam, majd gyorsan elmentem onnan. Megvettem a szükséges dolgaim, de az a átkozott fiútömeg olyan volt, mintha követne.

Paranoia.

Elkezdtem gyorsan lesétálni az utcán, hogy minél hamarabb hazakerüljek, de tudtam, hogy egy kocsi követ.
Az idióták lassan haladtak mögöttem, majd amikor hátrafordultam, megálltak és a ház felé mutogattak, hogy ők igazából csak azért álltak meg.
Lesétáltam egy sétáló utcába, majd amint eltűntek a színről, a motelig rohantam.
Amint hazaértem, kezeimből kiestek a zacskók, annyira remegtem. Gyorsan eloldalogtam a gyógyszeremig, majd kettőt bekapva vettem egy mély levegőt.

Kik voltak ezek?

****

Valamikor arra ébredtem, higy erősen verik az ócska motelajtót. Morogva adtam az ajtóálló tudtára, hogy marhára nem tetszik, amit csinál, majd kinyitottam.
-Mi az istenért nézel ki ilyem ramatyul? Ugye nem ebben akarsz jönni? - sipákolt In Jun széttárt karokkal. Unottan rácsaptam az ajtót, majd gyorsan átöltöztem egy fekete hosszú ujjú pólóba, egy fekete nadrágba és egy mélyvörös bőrdzsekibe. A telefont, meg némi pénzt belecsúsztattam a hátsó zsebembe,a gázspray-ket a zsebeimbe tettem, majd kinyitottam a még mindig rázkódó ajtót. - Hogy merted rámcsapni az ajtót??!
-Hogy mered csapkodni az ajtóm?- kérdeztem vissza, miközben gyorsan körbenéztem a kis helyiségben.

Valamire szükségem van még. Egy gyors vállvonás után, bezártam az ajtót, majd megigazítottam magamon a sok karkötőt, meg a nyakláncom. Rövid hajam gyorsan megfésültem a kezemmel, a szörnyű arcomról meg ne is beszéljünk.