FIRE

23.rész

"Csak adj egy okot."

Jimin szemszöge

-Ezt nem hiszem el. Ez nem igaz. Ez csak valami összetévesztés. Valami névrokonság - hebegett- habogott a mi SWAG Sugánk, majd a hajába túrva indult el a folyósón- én keresek egy ápolót. Ez nem lehet igaz. Akkor értesítettek volna minket. És Namjoon is azt mondta, hogy ezt álatalában túlélik, szóval Chaerin is túléli. Ő erős. Túlélte.

A többiekkel követtük, még Jungkook is felállt és vonszolta magát utánunk.
-Hölgyem, hölgyem! - kiáltottam egy nő után, aki épp egy mellék folyósón sétált. Utolértem. Érdeklődve figyelte, valószínűleg meggyötört arcomat.- Kéne nekünk segítség - lihegtem.

***

-Ez nem ő.
-Neki szőke a haja. A mi ChaeRinünknek fekete haja van.
-ChaeRin sokkal vékonyabb.
-Ez nem a mi ChaeRinünk- kiáltottunk fel egyszerre. Jungkook mérgesen ment oda az ápolónőhöz, aki megszeppenve bámult rá.
-Tudja, miért mondta az egyik kollégája, hogy ide lett rakva? Volt egy műtétje és a fizetett, VIP szobából ki lett paterolva. Tudja, mennyit fizetünk, mi azért a szobáért? - a szemöldökét felhúzva figyelte a nő, mit reagál. Jungkook kezd bepöccenni. Az ápoló óvatosan megrázta a fejét, mire Jungkook elmosolyodott - Az évi keresete kevés lenne arra, hogy egy napot kifizessen. - megnyalta az ajkait, mjd távolabb lépett a nőtől. Keresztbefonta a karjait maga előtt, és úgy nézett a nő szemébe - Szóval, miért történt ez a félreértés? Az alagsorba csak a hullák kerülnek, nem?
-Ez nem teljesen így van, Uram. - megköszörülte a torkát, majd folytatta - Ide kerülnek azok a VIP betegeink, akiknek szükségük van a pihenésre. Ugyanazt a kényelmet kapják meg itt, mint fent. Nincs oka aggódni. - óvatosan rámosolygott Jungkookra. A fiúkkal mind egy kicsit boldogabban láttuk a világot, már Jungkook sem akart megverni senkit sem. - Segítsek megkeresni?- heves bólogatásunkat egy apró kuncogás kisérte, majd végigmentünk a folyósón, de Chaerin neve sehol sem virított az ajtok mellett feltűntetve, ezért kétségbeesetten kapaszkodtam a mellettem haladó Jinbe.
-Jin Hyung- suttogtam. Felém fordult, és halkan hümmögött egyet.- merre van?
-Fogalmam sincs- szomorúan megrázta a fejét, majd elfordította azt.
-Mi van akkor, ha az adatokat összecserélték? - szólalt fel hirtelen Taehyung. - Mert a hullaházban lévő halott, nem ChaeRin, szóval akkor a hulla, aki nem ChaeRin, az az, aki most Chaerin. Értitek?- töltődött fel teljesen Taehyung.
-He? - szólaltunk fel egyszerre.
-Várjanak, én azt hiszem értem - mosolyodott el, majd egy géphez indult.
-Valaki minket is beavathatna - morgott Yoongi, majd beállt az ápolónő mögé. Mi is követtük példáját, és hülledezve néztük, hogy milyen gyorsan kiderítette az igazságot.
-Tehát, a barátotok azt mondta leegyszerűsítve, hogy a hullaházban fekvő hölgy nem Chaerin, hanem valaki más, az ő adataival. Azt mondta, hogy Chaerin meg valószínűleg megkapta az elhunyt adatait.- összecsapta a tenyerét. Egyszerre értettük meg, és néztünk sebesen a kijelzőre.

Dyong Ruenheo 007-es szoba

-Chaerin lett James Bond - vonyított fel Hoseok. Elmosolyodtam a hülyeségén, majd Jungkookot követve bementem utána a szobába. Itt nem voltak fények, ablak sem volt. Az ápoló gyér fényre kapcsolta a világítást, majd észrevettük az ágyon fekvő lányt. Arca meggyötört volt, hasából több cső lógott ki, mint legutóljára. De legalább él.

Jungkook szemszöge

Amint feloltották a villanyt, hatalmas kő esett le a szívemről.

Él.

Egy megkönnyebbült sóhaj után mentem csak oda hozzá. Arca fájdalmat tükrözött, de még nem ébredt fel.
- Lassan egy órája, hogy kijött a műtőből. Nemsokára fel fog ébredni. - mosolygott a nő, majd elhagyta a szobát. A fiúkból egyszerre tőrt fel a megkönnyebbült sóhaj, majd mind Chaerin köré gyűltek.
-Annyira jó, hogy él.
-Tudtam, hogy valami nagyon nem stimmel evvel.
-Tudtam, hogy ChaeRin él, éreztem.
-Olyan csúnya volt az a halott lány.
-Mert halott volt?!
Yoongi, Taehyung és Hoseok beszélgettek nagyban és kissé fellazultan .
Namjoon épp nagyon törte valamin a fejét, Jimin engem vizslatott, én meg kétségbeesetten figyeltem ChaeRin minden apró rezdülését.

Tagadhatatlanul szerelmes vagyok Chaerinbe.

Chaerin szemszöge

A nap úgy vakított a szemembe, hogy még a lezárt pupilláimon is áthatolt fénye. Bal kezemmel letakartam, mire valaki felkiáltott, hogy heuréka.
Ijedten nyitottam ki a szemem, mire szembesültem a lámpával, ami kiakarta szívni a szememen keresztül a lelkemet.
Párat pislogtam, mire az idegesító piros foltocskák eltűntek a szemem elől.
A hasamba tompa fájdalom nyilalt, ami, akár a villámcsapás, úgy emlékeztetett rá, mik történtek. A műtét. Az érzéstelenítő. Hogy a fiúk nem jöttek el.
Körbe néztem a szobában. Hét aggódó szempár nézett rám. Mérgesen méregettem őket, majd a szemem a milliónyi lufira és virágokra emeltem. Megható volt látmi, hogy ennyire vártak engem, de nem jöttek a műtét előtt. Mi lett volna, ha meghalok? Nem mintha bárkinek is feltűnt volna.
Fel akartam ülni, hogy jobban lássam őket, amikor is egyszerre kiabáltak rám, hogy ne.
Késő volt.
A varrat felszakadt, és a gennyelszívó, meg minden hülyeség kipattant a helyéről. A vérem meg követte őket. Gyorsan megnyomtam a nővérgombot. A fiúk próbáltak segíteni, de ide csak az orvos tud értékelhető művet csinálni. Az orvos berobbant, mögötte Yoongi és egy sápadt Hoseok.

Kaptam egy adag érzéstelenítőt, majd összevarrta a sebet. Bágyadtan néztem fel a felém tornyosuló fiúkra, akik aggódva kérdezgettek hülyeséget.
Jelenleg mindent kékben láttam, mindenkinek túl nagy volt a feje és a tenyere. Össze-vissza vihogtam mint egy idióta, majd a következő pillanatban bőgtem.
-Annyira elegem van ebből az egészből - sírtam ki bánatom.
-Miből, Kicsi lány?
-Elegem van a szenvedésből és a kerülgetésből. Szánalmas. -Miről beszélsz Rinrin?
-Tudja az ember, akiről beszélek. Elegem van, értitek? Nekem ez így nem megy. Teljesen tönkreteszem az életetek.- Jungkook megfogta a két vállamat, majd mélyen a szemembe nézett.
-Akkor tennéd tönkre az életünket, hs nem lennél itt. Tudod, mi azt hittük... azt hittük, hogy meghaltál. Összekeverték az adatlapjaidat egy lányéval. - egy könnycsepp gördült végig gyönyörű arcán -érted? Azt hittük, elveszítettünk. Szóval nyugodj meg. - a végén gyengéden végigsimított az arcomon. Halvány mosolyra húzva a száját ölelt meg lassan. - bocsánat, hogy késtünk. Be kellett menni a menedzserhez - suttogta a fülembe. Visszaöleltem és a nyakába szipogva valahogy sikerült lenyugodnom.
-Most már mi is szeretnénk Chaerinezni. Nem csak te aggódtál érte - nyávogott Chimchim, majd kitúrva Jungkookot ölelt meg - ha tudnád, milyen hisztit rendezett Jungkook..- sóhajtott a fülembe. Halkan felkuncogtam, ügyelve a varratokra.
-Igazán?
-Fel kellett volna venni.

-Na , most én jövök- nyújtotta kezeit Hoseok, mint egy óvódás.
Kézségesen ölelgettem végig mindenkit. Nem haragudtam rájuk. Nem tudtam.
-Ki kiáltott fel amúgy, hogy heuréka?- néztem körbe érdeklődve. Hoseok felcsapta a mancsait, majd molyosogva rámnézett.
-Meg van a tánc.

---------------
Sziasztok! :)
Ez a rész nem lett olyan, mint amilyet szerettem volna, de hát... ez van=D
Azért remélem kommenteltek, meg csillagoztok, meg ilyenek:)
Nemsokára eléri a történet az 1000 csillagozást, amit nagyooon köszönök <3
Valamint köszönöm a 6K+ megtekintést:)
Saranghae
Csóközön