FIRE

24.rész

"Megállítom az időt."

-Miről beszélsz?-ráncoltam értetlenül a szemöldököm. Ezért kellett hangosan felkiáltania?
-Egy ideje csak ezen töröm a fejem, mégis milyen lépés lenne a legjobb. Már csak egy hiányzott. És amikor úgy takartad a szemed, teljesen megvilágosodtam. Mint Buddha, amikor ráesett a fejére az alma. - magyarázott össze- vissza, majd megmutatta a mozdulatot. Nagyon tetszett, és a fiúk is próbálták utánozni.
Nem hazudok, Jungkook überszexin csinálta. Ajkamat beharapva figyeltem őket, majd a végén, amikor már hülyéskedtek, az ápolónő leállította őket.
-Szóvaaal - huppant le mellém Jimin, miután a fiúk kimentek a szobából.
-Szóval?- kérdeztem vissza értelmetlenül.
-Mi van Jungkookkal? Hogy álltok? - húzogatta a szemöldökét, én meg elvörösödve boxoltam a vállába, majd a kezeimen lévő hegeket vizsgáltam. Olyan hívogató volt a penge a műtőasztalon.
-Nincs semmi. Azóta szinte rám sem hederít. Úgy érzem, csak akkor akar... vagyis akkor érzi, hogy szükségem van rá, amikor bajban vagyok... - reménytelenül felsóhajtottam, majd megint a hegeket kezdtem el vizsgálni... annyira vonz.
Befordultam az ablakok felé, így Jiminnek a hátamat mutattam. Ő is felsóhajtott, majd egy "takarósimi" után elment.

Idegesen forgolódtam egész este az ágyban, egyszerűen képtelen voltam elaludni. Egyrészt a rémálmaim miatt, másrészt a hasamon érzett viszketéstől. Legszívesebben az egészet végigkapartam volna, de volt bennem annyi tartás, hogy itt ne rendezzek jelenetet. Majd ha senki nem lát. Felálltam, és kisétáltam a folyósóra.Az ügyeletes ápolónak annyit mondtam, hogy elmegyek sétálni, mert fáj a fejem.
Az alagsorban nincs annyira meleg ilyenkor se, pláne hogy egy hálóing van csak rajtam. Az infúziót magam mellett húzva vonultam végig az üres folyósón. Csak az idegesítő infúziótartónak a hangja hallatszott, ahogy a padlón csúszott végig.

Olyan volt mint egy horrorfilm.

A folyósó végén egy feketébe öltözött embert láttam, ahogy gyorsan jön felém.
Bementem rettentő gyorsan a mosdóba, és magamra zártam az ajtót.
A kapucni alatt az az arc díszelgett, amit reméltem, hogy egy darabig még nem kell látnom. Úgy örökre. A kilincs erőteljes rángásba kezdett, én meg teljes pánikomban a hálóingemben lévő telefont előkapva hívtam azt, akire ilyenkor számítani lehet.
Jungkook.
Nem vette fel többszöri újrahívásra sem, ezért Jimint hívtam.
Idegességemben elkezdett fájni a varrat a hasamon.
-Ha-hallo? -szólt bele álmosan Jimin.
-Ji-Jimin... Jungkook merre van? - kérdeztem remegő hangon.
-Mondtam, hogy visszajövök, ha a barátod az én csajommal játszadozik... nyisd ki!
Dörömbölt az ijesztő fószer a mosdó ajtaján.
-Foglalt - szóltam ki halkan.
-ChaeRin, Chaerin mi a baj? Miért hívtál ilyen későn?
-Hol van Jungkook?- a szemeimbe könny gyűlt. És én még bíztam benne.
-Elment valahova három órája... várj átmegyek hozzá- hallottam, hogy az ágy nyikorog alatta, majd egy hatalmas ásítás. Ajtónyitódás.
-Amúgy miért hívtál?
-Csak add oda Jungkooknak a telefont - sziszegtem halkan. A csávó továbbra sem hagyta abba az ajtó rángatását, már attól féltem, hogy betöri. Szemeimből már megállíthatatlanul folytak a könnyeim és az ajkaimat harapdálva hallgattam, ahogy a másik oldalt miket mond a férfi.
-ChaeRin.. van veled valaki? - kérdezte kétkedve Jimin, majd még egy ajtónyitódás.- itt alszik. Odaadjalak?
-Gyorsan- szisszentem fel a hirtelen erős fájdalomtól a hasamban.
-ChaeRin, minden rendben??!?- szólt erélyesebben Jimin.
-Csak add már oda Jungkooknak- szóltam hangosabban.

-Háló?- szólt bele rekedtes hangon Jungkook. Elsírtam magam, majd válaszoltam neki.
-A te kanosságod és megbízhatatlanságod miatt fognak megkínozni - szipogtam.- Látom, nem bírtad sokáig...
-Rin-ah ... mi a baj, miért sírsz?- kiáltott fel Jungkook. Jimin a háttérben hangosan kérdezgette Jungkookot, de ő csak gyorsan öltózködni kezdett. Egalábbis a hangok erre utaltak.
-Tudod... azt hittem bízhatok benned... erre egy pszihopata állat fog megkínozni, esetleg még meg is öl! Bezárkóztam a mosdóba, érted? Itt rángatja az ajtót, és mindezt azért, mert megint a barátnőjével enyelegtél! Ha már nem is bírsz engem, de az Isten szerelmére , ne játssz az életemmel!!
-Ott van a könyvtáras csávó?!!!? - kiáltott fel Jungkook - Én nem csináltam semmit a nőjével.-Jin indítsd a kocsit, azonnal menjünk a kórházba. Közben valaki értesítse a rendőröket. Chaerin, itt vagy még?

Szipogva belehümmögtem.

-Valószínűleg nem ok nélkül van itt ez az állat. - morogtam. Az ajtó rángatása alábbhagyott. Óvatosan közelítettem meg, vigyázva nehogy zajt csapjak - nem hallok semmit- suttogtam a telefonba. A hasamon már feszült a  varrás, de halkan nekidöntöttem a fejem az ajtónak, hátha meghallok valamit. Ekkor hirtelen valaki izomból nekiment az ajtónak, mire én hangosan felsikkantva estem a földre.
-CHAERIN! MI TÖRTÉNT?-kiáltott az elejtett telefonból Jungkook. Odakúsztam a telefonért, könnyes szemmel, fájó testtel és lélekkel vettem fel a földről. Miért nem hallja senki, mi folyik itt??!
-Be fog törni- reszkettem. - hangosítsd ki és tedd kamerára- kértem egy nagyot nyelve. Jungkook egy nagy sóhajtás után kihangosította, és kamerára tette. Mindegyik fiú aggódva nézett bele a telefonba. Halványan elmosolyodtam.
-Namjoon most hívta a nővérszobát. A rendőrség pár pillanat és ott van. Mi most parkolunk! Tarts ki! - kiáltott SeokJin. A kamerán csak Jungkook arcát láttam, ahogy fut.
-Rin-ah... lihegett - én... én tényleg nem feküdtem le avval a lánnyal... tarts ki... mindjárt ott vagyok.
Megfogtam a hasam, mert nedvességet éreztem ott. Keserűen belemosolyogtam a kamerába, majd felmutattam a kezem. -Már mindegy.
-Úristen - kiáltott fel, majd még gyorsabb futásba kezdett. A kamerában megláttam a rendőröket és a nővéreket is, ahogy rohannak.

Az ajtó hirtelen megreccsent, majd belépett rajta. Belépett rajta az az ember, aki a halálomat kívánta. Kívánta, mert valamit mondtak neki. Valamit, amit el se követtek.

Hajamnál fogva felrángatott, majd belemosolygott a kamerába.
-Jungkookie, máskor nem mászol rá más tulajdonára- vigyorodott el, majd egy hatalmasat vert az így is vérző hasamba. Jungkook artikulálatlan kiáltása viszhangzott a fejemben.

A fájdalom mindent elnyomott.

Elnyomta a kínt.

A lelki fájdalmat.

A kételkedést.

Az érzéseket.

A szeretetet.

Fejem koppant a hideg padlón, bágyadtan néztem ahogy valaki lerángatja rólam az engem ütlegelő embert, majd mellém guggol. Keze egyből véres lesz, amit elborzadva, remegő kezekkel néz, majd cselekszik.
Felhúzta a hálóinget, majd a sebre szorította a pulcsiját.  Beérkeztek a nővérek, a többi fiúval együtt. Asszem' Hoseok amikor meglátta mi a helyzet, térdre esett. Úgy, ahogy Taehyung is.
Nagyon álmosan megfogtam Jungkook kezét, majd a szemébe néztem.
-Hazudtál. Azt mondtad, mindig itt leszel velem, hogy soha nem hagysz el... hát most merre voltál?

Fekete éjjáró, merre vagy?
Kongod némán szétfagy,
S fájdalmasan süvít a szél,
Éjjáró, valamikor hazatérsz?

-------------------
Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyi késéssel hoztam, de sajnos nem volt nagyon időm!
Ez egy izgalmasabb rész lett, remélem tetszett!!
Szavazni/votelni, és kommentelni nyugodtan lehet, rosszat is  <3
<a helyesírási hibákért elnézést>
Csóközön