FIRE

13.rész

"Itt felég."

Boldog szülinapot, boldog szülinapot, boldog Szüülííínapot ChaeRin, boldog Szülinapot!
Könnyeim teljesen eláztatták az arcom, annyira boldog voltam. A fiúk egy hatalmas tortával bukkantak fel, amire rá volt írva a nevem, valamint a banda neve. Annyira gyönyörű volt... komolyan. Nagyon rég volt ennyire szép születésnapom...
-Chaerin, vágd fel a tortát- nyújtotta át Yoongi a hatalmas kést.
Az első szeletet Jiminnek akartam adni, de Jin megakadályozott benne.
-Mégis mi a szent szart csinálsz, ChaeRin?!- tettetett dühén csak felnevettem- az első szelet a szülinaposé! Ezt mindenki tudja, igaz fiúk?
-Tehát akkor ez az enyém- belehelyeztem a tányéromba a szeletet, majd egy újat vágtam- tessék Chimchim- a lehető legédesebben rámosolyogtam, majd rámyomtam a tálcájára a tortát.

****

A torta evése közben, mindenféle hülyeségről beszéltünk. Teljesen semleges témák merültek fel, mégis olyan beleéléssel magyaráztak egymásnak a fiúk, mintha valami világi témáról lenne szó.
-ChaeRin, megnézted már a háttérképedet?- huppant le mellém Jimin egy újabb torta szelettel. Mosolyogva megráztam a fejem, majd a zsebemből kihalászva a telefonomat, feloldottam a zárat. Arcom lángaborult a képtől, ezért gyorsan leoldottam a képet. Jimin csak röhögött mellettem.
-Ennyire vicces látvány vagyok??- sipítottam rá, miközben az arcomat próbáltam lehűteni.
-Ha tudnád mennyire- vigyorgott továbbra is, majd a telefon felé bökött- ennyire zavarba hoz, ha Kookie-t félmeztelenül látod?- sejtelmes nézését megelégelve pattantam fel.
-Pedig az enyém jobb- kiáltott még utánam, de hátra sem fordulva ültem le Jin és Namjoon közé.
-Az élet nehéz- sóhajtottam egy hatalmasat, majd vágtam egy új szeletet a tortából- Amúgy nagyon szépen köszönöm a partit. Tényleg. Nem kellett volna- néztem hálásan rájuk.
-Ennyivel már tartozunk, ha ennyi galibát okoztunk neked.- mosolygott rám édesen Jin. Átkaroltam mindkettőjük nyakát és szorosan magamhoz húztam őket.
-Annyira örülök, hogy vannak ilyen barátaim. Viszont én ezt épp fordítva gondolom.- ecseteltem.
Nagyon sokáig ott maradtam, és a többiek is odaverődtek. Nagyon jó kis hangulat volt, a zene halkan szólt, mindenféle nasi illata szállt a levegőben.
Egyszer csak J-hope elkiabálta magát, hogy TÁNC, mire mindenki  felállt és arébb tolták az asztalokat.
-Ugye, Kicsi Lány, mondtuk neked, hogy lesz ma egy koncertünk. Ezt a koncertet szeretnénk neked, mint a Bangtan együttes előadni. Nagyon Boldog Születésnapot ChaeRin! Mi veled vagyunk! - kiabált bele Namjoon az időközben valahonnan elővett mikrofonba. Felcsendültek az első ütemek, és Jungkook lépett elő. Mosolyogva énekelte a számot, végig a szemembe énekelve, aztán jött Jimin, aki rámkacsintott. Majd jött a tánc. Hát én azt hittem, ott halok meg. Olyan hihetetlenül és gyorsan mozogtak, hogy követni alig tudtam. Amikor vége lett Jimin lihegve a mikrofonba szólt.
-Mivel ennyire tetszett a koreográfia, kérlek állj fel. Megtanítjuk neked.

-...1,2,3- magyarázta nagyban Hoseok, miközben próbálta lassan visszaadni a tánclépéseket.  Már a háromnegyede ment, csak a végét nem tudom megjegyezni. Idegesen dobbantottam egyet, mire Hoseok megállt. -Abbahagyhatjuk, ha gondolod- vakarta a tarkóját. Megráztam a fejem, majd megpróbáltam leutánozni őket. Még nagyjábol tíz percig szórakoztunk ezzel, mire sikerült megtanulnom.
-Ezaz- kiáltottam fel. A srácok megtapsoltak, mire visszabillegtem a helyemre. A fiúk végigvezették a "koncertet", én meg kezdtem egyre rosszabbul lenni. Csak nem kellett volna ugrálnom két szelet torta után. Miután a fiúk abbahagyták a koncertet, szorgosan megtapsoltam őket, majd kisétáltam a teraszra. A hűvös szél valamennyire enyhített hányingeremen. Szöul nagyszerűen néz ki este, kivilágítva.

Nyílt az ajtó, és valaki kilépett. Nem néztem oldalra, mert illata így is mindent elárult. Szegfű. Rám terített egy hatalmas pokrócot, majd mellém könyökölt a korlátra. Zavaromban elpirultam, majd ránéztem Jungkookra. A tájat kémlelte, de a szája sarkában egy apró mosoly játszott.
-Tudod...-megköszörülte a torkát, majd folytatta- egyedül az este jelentett számomra megnyugvást. Ilyenkor minden gyönyörű, a kivilágítás, ahogy a szél fúj, a szerelmespárok... minden. Egészen addig ezen az elven voltam, amíg ki nem rohantál a sikátorból. Akkor jöttem rá, hogy az éjszaka, melyet eddig meleg takaróként dédelgettem, semmit nem ér, egy hatalmas nagy hazugság...- még mindig nem nézett rám, tekintete komoly volt, ködös, ahogy Szöul fényeit nézte. - tudod, engem kiskoromban nagyon sokat bántottak. Soha nem tudtam, mi az igaz, és mi a hamis. A szüleim megvertek, ha ötösnél rosszabb jegyet vittem. Mert vittem. Sokat. A szüleim számára csak a tanulás és a munka létezett. Nem ismerték azt a szót, hogy szórakozás. Mivel semmit nem engedtek, este kiszöktem egy csomószór, hogy a barátaimmal legyek - fölhorkantott- akkor, fogalmam sem volt, hogy mit jelent a barátság. Este kijártam a barátaimnak nevezett senkikkel, akik csak akkor kerestek, ha segítenem kellett nekik, vagy valami evvel összefüggő kibújási dolog. Mindenbe belementem, amit azok a gyerekek kértek, mert ugye, mi "barátok" vagyunk- felém fordult, majd a barátok szónál idézőjelet mutatott. - ezért egyszer korházba kerültem. Majdnem halálomig vert két motoros, kiknek a mociját kellett megbuherállnom... mert azt mondták, az menő- szememből egy könnycsepp kicsordult. Ennyire átvert embert, még életemben nem láttam. -a szüleim bejöttek a kórházba. Két napig eszméletlenül feküdtem. A szüleim akkor döntötték el, hogy azt csinálok, amit akarok, ha biztonságos keretek közt végzem. Miután felépültem, beiratkoztam a Big Hit-hez és most itt vagyok, van hét barátom, akik mindennél jobban szeretnek.- a mondata végére elmosolyodott. A hétbe vajon én is beleszámítok?- Jaj, ChaeRin, ne sírj- fordult felém, majd egy kósza könnycseppet törölt le az arcomról.
-Ezt miért mondtad el nekem?- szipogtam felé fordulva. Megvonta a vállát, majd újra a fényeket nézte.
-Gondoltam, ez magyarázatot ad arra, miért nem tudom kimutatni az érzéseimet... jaj ChaeRin, ne sírj már, hisz szülinapod van- rázogatott meg, mire elnevettem magam.
-Igen az van- mosolyogtam rá őszintén. Annyira szép volt. Teljesen, visszavonhatatlanul beleszerettem ebbe az igazán félreismert emberbe.

Jungkook POV:
Miután ChaeRin kiment a teraszra, mindenki róla beszélt. Kitárgyalták, vajon mennyire örült az ajándékoknak, valamint azt is, hogy otthoni, rövid ruhában rohant végig mindazért, hogy tudja, mi bajom van. Annak ellenére, hogy becsaptuk őt, én nagyon boldog voltam, hogy láttam mennyire aggódik értem. Épp ezen gondolkodtam, amikor valaki hozzámvágott valamit. Értetlenül vettem le arcomról a .... pokrócot, majd Jiminre nézve vártam a válaszra.
-ChaeRin már egy ideje kinn van. Menj és takard be.- mutatott a terasz felé.
-De,.. é...
-Nincs semmi de, Jungkook! Most azonnal kitolod azt a nagy segged az erkélyre és ráteríted ChaeRinre.- még nyomatosításként meg is lökött.
Az erkélyre kilépve ChaeRint a korlátra támaszkodva találtam. Az idő tényleg lehült, szó szerint csípte a bőröm a hosszú ruhák alatt. Akkor ő mennyire fázhat? Gyorsan ráterítettem, majd mellé állva a tájat néztem. Olyan szép ilyenkor. Láttam, ahogy ChaeRin zavartan rám néz, ezért halványan elmosolyodtam. Imádom, amikor zavarba tudom hozni.

Kiöntöttem neki a lelkem. Valamiért úgy éreztem, muszáj neki elmondanom, hogy érezze, nincs egyedül a világban, akinek ilyen a helyzete. Szegény még meg is könnyezte! Pedig pont nem a születésnapján akartam megríkatni szegényt.
Egymással szembefordulva álltunk, és némán meredtünk a másikra. Közelebb hajoltam hozzá, majd adtam egy puszit a homlokára. Számat közeltartva bőréhez, haladtam végig az arcán, egészen a füléig; ott belesúgtam: - Boldog Születésnapot ChaeRin!

ChaeRin POV:
Szegfű illatú, éjjáró,
Ki zörgeti a kongot;
Fekete csuklyás idegen,
Bejárja a világot.

Szemei sötétek,
Akár a késői est,
Arcán a halvány félmosoly
Mindig ott leng.

Erős fegyvere a tűz,
Mely ha kell, elűz.
De ha az Éjjáró szépen hívja,
Az életed bearanyozza.

Vigyázz hát az éjjáróval,
A csalfa varázslóval,
Mert könnyen lehet, hogy szépen hívja,
Ha halkan az elűzést mormolja.

-------------------------------------------------
Sziasztok!
Elnézést a késésért, csak találkozóm volt, és nem tudtam kitenni.
Két dolgot gyorsan tisztázok: Jungkooknak a gyerekkora nsgy valószínűséggel nem ilyen volt, csak így jön ki a sztori kerek perec; valamint ezt a verset és egy régebbi részben lévő dalszöveg foszlányokat is én írtam. Hogyha bárkinek bármelyikre szüksége van, rámír privátban és megbeszéljük.Valamint még tisztáznám azt is, hogy a részek hosszúsága ingadozó lesz. Ha egy hosszú részt hozok, akkor a héten csak egyszer lesz rész, viszomt ha ennyire rövidet, mimt ez, akkor szerda, csütörtök körül várható az új rész!!
Csóközön!!!