FIRE

19.fejezet

"Napfelkelte előtt van a legsötétebb."

Hajnalban a mellettem fekvő Jungkookra keltem. Hangosan öltözött.
-Hát te hova mész?- motyogtam álmosan, miközben a szemeimet dörzsölgetve ültem fel.Jungkook hátrapillantott , majd egy halvány mosoly kíséretében leült mellém.
-Bemegyünk az ügynökséghez a fiúkkal. Mindjárt kész az album...Szerinted hogy állna a barna haj?- arcomat simogatta gyengéden, miközben a homlokunkat egymásnak döntötte.
-Tuti jól állna... - motyogtam még félig álmosan. Egy hatalmasat nyújtózkodtam, ezért a púlcsim ujja felcsúszott és kilátszódtak a sebeim. Jungkook óvatosan megfogta a kezeim és maga elé húzta őket. Óvatosan végigsimított rajtuk, majd a szemeimbe nézett.
-Azóta csináltad?
-Nem. - kirántottam a kezeimet, majd megöleltem - igyekezzetek haza, utálok egyedül lenni.
-Sietünk- adott egy puszit a fejem tetejére, majd kisietett az ajtón.

***

Nagyon rossz előérzetem van. Minden annyira szép, és jó. A könyvtárban ücsörögtem, teljes csendességban, amikor is egy csávó - olyan húsz év körüli volt - berontott nagy robajjal az üzlethelyiségbe. Kérdőn néztem rá. Fenyegető ujjmozdulatokkal indult meg felém, mire én ijedten pattantam fel.
-Tudom, tudom, hogy ismered Jeon-t. Mondd meg neki, ha még egy ujjal hozzáér a nőmhöz, kettétöröm, megeszem és a vézna lábaival piszkálgatom ki a fogam közé ragadt maradékot! Értve vagyok??! - üvöltötte a végét. Teljesen nekipréseltem magam a falnak és csak pörgött az agyam. Ki az a Jeon? És mi közöm van hozzá?!
Hevesen bólogattam, mire elégedetten megigazította a kalapját és a kabátját, majd kifele indult.
-Mondd neki, ha nem tartja be, én is eljátszadozom a csajával. Csak én kegyetlen vagyok. Nagyon kegyetlen. - ördögien felkacagott, majd elsietett. Én csak megdermedve álltam ott, mint egy darab szar. Mégis mi a francról beszélt? Ki az a Jeon?

A telefonom felvillant előttem, jelezvén, hogy hívnak. Jeon Jeong Guk. Szemeim elkerekedtek, majd a telefont hipersebességgel fordítottam le. Az nem lehet! Biztos nem rá gondolt.
Felhívtam a főnököt, hogy bezárok, mivel nem érzem jól magam. Szerencsémre azonnal hazaengedett, és még adott pár tippet is, hogyan lábalhatok ki belőle. Cuki néni.

Egész nap nem vettem fel Jungkooknak a telefont. Igazándiból senkinek. A cuccaimat visszapakoltam a régi szobámba, én ezentúl nem alszok senkivel sem.

Sajnos mindig jók a megérzéseim.

Üveges tekintettel ültem a kanapén, az ötödik bögre kávéval a kezemben, amikor hirtelen kivágódott a bejárati ajtó. Hátra se fordultam, nem volt hozzá kedvem.
-ChaeRin - kiáltotta el magát mögöttem valaki. - az istenért van neked telefonod, ha? Miért nem tudod felvenni? -jött mellém hangosan beszélve Jungkook. Rá se hedeítettem, továbbá is üveges tekintettel néztem egy bizonyos pontot magam előtt. Belekortyoltam a bögrémbe és kiittam az utolsó cseppig. A bögrét leraktam a másik négy mellé.
-Jézusmária segíts meg - jött mellém Jin - Ezt mind te ittad meg?
Erre sem reagáltam semmit, Jungkook továbbra is hangosan kiabálva magyarázott nekem. Jimin leguggolt elém és óvatosan megpaskolta a lábamat.
-ChaeRin, mi a baj? - kérdezte halkan ChimChim. Lassan ráemeltem a tekintetem.
-Semmi, csak szar napom volt - megvontam a vállam, majd felsiettem a szobámba. Bezárkóztam, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy tulajdonképpen most mi is van...
Jungkook megbaszta annak a csávónak a csaját, aki azzal fenyegette meg Jungkookot, hogy bántja a barátnőjét.... A nagy kérdés az, hogy tulajdonképpen Jungkook mikor is feküdt le avval a csajjal. Biztos hogy a napokban történt, mivel a csávó már előbb eljött volna ide....

Elkeseredetten ültem le az ágyamra és dőltem el. De persze megint meg kell zavarni mindent. Mint általában mindig.
-ChaeRin, nyisd ki az ajtót, beszéljünk- könyörgött Jungkook. Egy szemforgatás kíséretében kinyitottam az ajtót, majd jó messzire tőle megálltam. - miért pakoltál vissza? Tal...
-Egyet árulj el nekem, Jungkook - kezdtem - megérte megdugni azt a lányt? - karbatett kezekkel álltam zavarodott tekintetét, pedig belül tomboltam. Egyik felem legszívesebben addig verné, ameddig csak tudná, míg a másik az ölelkezést várja.
-T-te most mitől beszélsz? - kérdezte és egyet közelebb lépett.
-Hát, tudod, ma bejött a könyvesboltba egy feldúlt fickó. Nagyon féltem tőle... Össze-vissza hadonászott előttem, és valami Jeon-ról dumált, hogy mondjam meg neki, hogy ha mégegyszer hozzáér a csajához, akkor eljátszadozik a csajával. Először nem tudtam kire gondol, de miután a neved villant fel a telefonomon, már tudtam, kire gondolt. Jeon Jeong Guk - furcsa pillantásától egy pillanatra elbizonytalanodtam. - Tudod, nekem ez így túl gyors... Ez a együtt alszunk, meg ilyenek.  Apám már rég kiverte volna belőlem még csak a szerelem gondolatát is... - keserűen felnevettem, majd idegesen kezdtem el tépni a hajam. - Csak egy kis időt kérek. Egy kis időt, hogy tisztázzam magamban a dolgokat.

-Ez alatt a kis idő alatt gondold át, hogy tudsz-e bennem bízni. -semleges hangon mondta, majd kisietett a szobából.

De gondolkodás nélkül tudtam rá a választ.

***

Verejtékezve, kimelegedve riadtam fel hajnalban. Álmomban a fickó betartva a szavát , bosszút állt Jungkookon.
Zokogva estem le az ágyról, és magamtól undorodva takargattam magam. Álmomban megerőszakoltak.
-Nem hiszem el, nem hiszem el, nem hiszem el..... - suttogtam magam elé meredve. Valaki erősen kivágta az ajtót, és mellém sietett.
-ChaeRin, mi a baj? - nem válaszoltam Jungkooknak és Jiminnek, csak dülöngéltem előlre-hátra.
Nem történt meg. Nem történt meg. Nem történt meg.
Akkor mégis miért fáj ott lenn??!
-ChaeaRin, mi a baj? Mi történt? Rosszat álmodtál?  - bombáztak a kérdésekkel, de én nem válaszoltam. Nem tudtam. Megerőszakoltak.
Hirtelen hátrabicsaklott a fejem és remegve dőltem el a padlón. Össze-vissza rázkódtam, csaptam magam , mire valaki rakott a fejem alá egy párnát.
-Milyen roham lehet ez?
-Nem tudom, de megrémíszt.
-Emlékszem, az elsősegélynyújtási képzésen azt mondták kiskoromban, hogy az ilyen típúsú rohamoknál, stabilba kell tenni, miután megvizsgáltuk, hogy minden rendben van vele.
-Én meg azt olvastam az interneten, hogy ilyenkor hagyni kell az embert.
-Szerintem csináljunk vele valamit!! Mindjárt meghal!!- sipákolt Hoseok, mire abbamaradt a sípolás a fülemben. Még néha meg-megremegett egy-egy végtagom, de már kezdett csillapodni. Csak az írtózatos fájdalom és szégyenérzet maradt.
Hirtelen vettem a levegőket, szédültem, de azért próbáltam magam egyenesbe tornázni.
-Minden rendben van, ChaeRin? Mi történt? Mi a baj? - Taehyung bombázott a kérdéseivel, majd feloltotta a lámpát. A fiúk ijedten néztek rám, majd az ágyamra és a nadrágomra.

Minden csupa vér volt.

--------------------------
Sziasztok!
Sikeresen bejentem, hogy az elsősegélynyújtási vizsgámat, nem hivatalos- hivatalos formában kiemelkedően teljesítettem. Épségben hazaértem Nógrádról, rengeteg szép emlékkel, és tudással. =)
Ezt a részt még a szünet elején kezdtem el írni(azt hiszem) , szóval lehet kicsit zavaros lett. Valamint a gagyiságáért, és a rövidségéért ezer bocsánat. A helyesírási hibáimról annyit, hogy igyekszem tableten keresztül kijavítani, de nem mindig veszem észre...
Remélem tetszett a rész és hagysz nyomot magad után egy Vote vagy hozzászólás formájában.
Csóközön