FIRE

16.rész

"Légy az a változás, amit te szeretnél látni a világban" -Mahatma Gandhi

Arra kelek, hogy valaki a kezében visz. Lassan kinyitottam a szemem és ránéztem az illetőre. Jeon JeongGuk. Mereven nézett maga elé, állkapcsa megfeszült. Nagyon gondolkodhatott valamin, mivel fel sem tűnt neki, hogy felkeltem.
Beléptünk a ház ajtaján, mire még egyet tüsszentettem. Jungkook azonnal rámnézett, majd halványan elmosolyodott. Csak a szeme nem.
-Már készül a finom gyógytea- lefektetett a kanapéra- ami amúgy már lassan a törzshelyem lett. Jungkook mellém térdelt, majd végigsimított a hajamon. Szerintem tudjátok mi történt. Borzongás. - elmondod mi történt?- halkan mondta, valószínűleg azért, hogy tudassa velem, itt biztonságban vagyok.
-Hát ugye kaptam egy üzenetet- megköszörültem a torkom, mivel teljesen be voltam rekedve. - a levelet apukám írta, hogy találkozzunk. Közel két óráig vártam, mikor felbukkant, rendkívül sovány volt. És még az arca is be volt esve - eleve puffadt szemem még puffadtabb lett. Az emlék hatására bekönnyesedett a szemem- mindenért bocsánatot kért, azért mert megszégyenített, mert megrontott, hogy nem volt igazi apám.... és benyögte, hogy haldoklik- hisztérikusan felnevettem. Idáig fel se tűnt, hogy mindenki engem hallgat. A földön vagy a másik kanapén elnyúlva hallgattak. Hoseok és Taehyung már a szemüket törölgetik. - Érted? Értitek? Úgy kell kibékülnöm az apámmal, hogy kiderül; alig van egy hónapja hátra. És megkért, hogy töltsem vele ezt az egy hónapot.- sírtam. Már megint sírtam. Mindig sírok.  Elmondtam egy olyan dolgot, amit kurvára nem akartam elmondani.
-Megrontott? Ezt hogy érted...?- kérdezett rá erre a csúnya témára Yoongi, mire többen fejbekólintották. Jungkook csak mereven nézte az arcom és próbált valamit leolvasni róla.
-Kicsi lány, nem kell rá válaszolnod, ha nem akarsz. Senki nem kötelez rá.- nyugtatott még Namjoon, majd megkaptam Jintől a bögrét. Jungkook elvette a kezemből és segített felülni. Kaptam egy csomag zsepit is, amikor már megint tüsszentettem. Kifújtam az orrom, megtöröltem az arcom, majd visszavettem a bögrét. Amikor a bögréért nyúltam, véletlenül hozzáért a tenyerem az ő kezéhez. Gyorsan beleittam a teába, hogy arra tudjam fogni, ha esetleg megkérdezik, hogy mitől vörös az arcom.

Mérlegeltem, megéri-e elmondani nekik, de hát mit veszíthetek? Az ég egy adta világon semmit.

-Apám két éve, egy héttel anyám halála elött nagyon részeg volt. Annyira, hogy tulajdonképpen fogalma se volt arról ki vagyok. Odajött hozzám, és porig alázta minden becsületem. - hangom színtelen, monoton volt. Már nem tudtam sírni ezekért. Eleget sírtam idáig. A fiúk némán hallgattak egészen addig, amíg újra el nem tüsszentettem magam. Mert akkor elkezdtek röhögni.
-Nagyon cukin tüsszentettél. Mint egy cica- mosolygott Jimin a képembe, majd megölelt.- valahogy túlvészeljük ezt az időszakot együtt.
Jungkookra sandítottam miközbem Jimin ölelt. Hirtelen megfeszült, majd halk prüszkölésbe kezdett.
-Jól van tesó, megyek már, tudom, hogy féltékeny vagy- kezdett el lányosan beszélni. Leült Jungkook mellé, majd szerelmesen ránézett - JiKook forever.
-And never- röhögött fel Jungkook, mire Jiminből is kitőrt a nevetés.
-Kéne már egy barátnő- nevetett hamgosan Jimin- de olyan igazi szerelem.
-Ja, nekem is- bólogatott Jungkook, majd jelentőségteljesen rámnézett.

***

-Akkor ChaeRin, kivel alszol?- kérdezte meg Namjoon.
-Yoongival- mosolyogtam rá az illetőre. Mindenki meglepetten nézett rám- még Yoongi is.- Most meg mi van? -Csak meglepődtünk, hogy őt választod.- mentegetőzött Namjoon.
-Azért esett a választásom Yoongira, mert alig ismerjük egymást. Meg szeretném jobban ismerni.
-De ha nem érzed jól magad ott, választhatsz új alvótársat- kacsintott Hoseok, majd elindult felfele - Jóéjt srácok!
-Kösz Hopie. Te álszent dög- morogta Yoongi, majd egy nyújtózkodás után ó is elköszönt- ChaeRin, nem jössz?- nézett hátra. Gyorsan felpattantam, majd utána rohantam.
Félúton visszarohantam és megöleltem Jimint.
-Köszönök mindent.
-Nem nekem kéne.
-Tudom- sóhajtottam- de félek. - elengedtem, majd odaálltam Jungkook elé.- köszök mindent. Tényleg- gyorsan adtam az arcára egy puszit, majd a fiúkat fellökve berohantam a szobámba. Gyorsan átöltöztem, majd átrohantam MinSugahoz.
-Megjöttem- kiáltottam el magam, majd a buzgón csomagoló Yoongihoz léptem.- Mi a szöszt csinálsz? Kinek lesz a szülinapja?
-Jungkooknak. Nem tudtad?- válla felett átnézett és halványan rám mosolygott - pedig jól lekaptad az arcát Kiscsaj. - nevetett - tudsz neki adni valamit?
-Ami azt illeti, tudok- átmentem a szobámba, és elővettem a Jungkooknak szánt festményt. Egy kétarcú ember állt az ismerős sikátorban szinte teljes sötétségben. A festmény címe: Skizofrén.?
Lassan battyogtam vissza ideiglenes alvóhelyemre, majd Sugától kértem némi csomagolópapírt.
-Mutaa, mit adsz neki- könyörgött édesen.
-Nem.
-De kíváncsi vagyook.
-Majd holnap meglátod- zártam le a témát, majd nagyon gyorsan becsomagoltam a festményt.
Tüsszentettem egy hatalmasat, majd eldőltem az ágyon. Nem hiszem el, hogy megint megbetegedtem... És még Apa is...
-Takarózz be, mert hűvös van...
-De nem fázom...- motyogtam a párnába.
-Mert beteg vagy?!- ironikusan válaszolt, nekem meg meg kellett fordulnom, hogy lássam az arcát. Megpróbáltam lutánozni a grimaszt, majd magamra rántgattam a takarót.
- Így már megfelel?
-Tökéletes. Na, most mejj arrébb, mert le szeretnék feküdni.- hesegetett arrébb, majd egy külön takarót előrángatva lefeküdt az ágyba. Leoltotta a lámpákat, majd kényelmesen elhelyezkedett.
-Jó éjt.- az ágy legeslegszélére húzódtam, majd még egy tüsszentés után elnyomott az álom.

Elég korán keltem- részben Yoongi brutális horkolása miatt. Ásítozva másztam le a lepcsőn, teljesen eldugult orral. Gyorsan feltettem forrni egy adag vizet, majd bevettem a kipakolt gyógyszereket. Jin műve- gondoltam mosolyogva.
A teámat szürcsölgetve gondolkodtam azon, vajon mégis mit kéne csinálni Jungkook születésnapján.
Hoseok és Jin battyogott le a lépcsőn, és amikor megláttak, Hopie erős integetésbe kezdett.
-Szia, RinRin. Hát te?
-Yoongi barátunknak elég hangos a horkolása- felnézek Hopiera és rámosolygok. Leül mellém és közelebb kúszik- Már szinte meg tudná nyalni az arcom.
-Ugye tudod, hogy ma van Jungkook szüleenapja?- olyan furán ejtette ki a szülinap szót, hogy elnevettem magam.
-Tudom, Yoongi tegnap felvilágosított.- rákacsintottam, de egyből komolyabbra vettem a figurát- Mikor adjuk oda a drágának?
-Lehet még akkor kéne besettenkedni, amikor alszik. - szólt közbe Jin, aki kávét szűrcsölgetve ült le az asztalhoz.
- Nem rossz ötlet- bólogattam.

Miután mindenkit felébresztettünk, lassan belopakodtunk Jungkook szobájába, aki rendkívül mélyen aludt. Nagyon cuki pózban, hason fekve térdeit felhúzva, nyitott szájjal húzta a lóbőrt.

Olyan tökéletes.

Jin intett hármat, mire elkezdtünk énekelni. Jungkook nyögött egyet, majd hátára fordult. Mosolyogva, egyre jobban vöröslő szemekkel nézett minket.
Annyira aranyos volt, hogy legszívesebben odamentem volna, és megölelgettem volna. De nem mehetsz oda, mert ő nem kedvel. Egy undorító hang szólalt fel a fejembe. A hangulatom egyből a nullára csúszott, és a dalt is csak suttogtam. Yoongi óvatosan megbökött, mire ráemeltem tekintetem. Erősen fixírozta az arcom és eltátogott egy "mi a baj?"-t. Álmosolyomat felöltve megráztam a fejem, majd hangosabbra fogtam az éneklést. Jungkook komolyan fürkészett. Dobtam neki egy mosolyt, majd jó hangosan megtapsoltuk. A fiúk még meg is csapkodták szegényt. Jungkook elfújta a gyertyákat, majd indult is az ajándékosztás. Taehyung kezdte. Egy fekete csomagolópapírba volt belecsomagolva egy könyvre hasonlító ajándék. Az ünnepelt gyorsan széttépte, majd megölelte a társát.
-Hogyan NE legyünk bunkók...- olvassa fel Jungkook a könyv címét. Elnevették magukat, majd Taehyung visszaállt a többiek mellé.
-Mi együtt vettünk neked, mily meglepő- mosolygott aranyosan Namjoon- csak Taehyung úgy gondolta, muszáj ezt külön odaadnia. Szóval, mivel szeretsz játszani, ezért vettünk neked kettő darab pc-t. -Jungkook felhuhogott, majd mindenkit végigölelt.
-Azt hiszem, most én jövök- motyogtam, majd Elé álltam.- izé...tegnap tudtam meg, hogy a születésnapod ma van , ezért nem valami nagy szám, amit adok, de azért remélem tetszik.- hadartam el, majd nyomtam a kezébe a méretes csomagolt vásznat.
Érdeklődve vette el, majd vizsgálta meg.
-Mi lehet ez?- motoygta magának, majd egy suhintással kettétépte a papírt. Csodálkotva felkiáltott, majd felemelte a képet, hogy jobban szemügyre vegye.
-Én is, én is- vinnyogta Yoongi, és beugrott Jungkook háta mögé. Ő is elkiabált egy aztát, majd még füttyentett is.
A végén már ott tartottunk, hogy mindenki a képet bámulja, én meg csak , mint egy darab szar, ott állok.

-Ezt... ezt te csináltad??- Jungkook félretette a festményt, majd felállt. Egy aprót bólintottam, mire szorosan magához ölelt.
-Köszönöm... fogalmad sincs, mekkora örömet okoztál nekem evvel. - Esetlenül álltam ott, még csak vissza se öleltem. Jimin férközött be a látómezőmbe, és erősen gesztikulálva mutogatta, hogy öleljem vissza. Óvatosan körbetekertem a kezeimet a dereka körül, majd mélyen beszippantottam az illatát.
-Nem lett annyira nagy szám- motyogtam mellkasába. Szívem hevesen dobogott, úgy mint Jungkooké.
-Pedig nagyszerű lett. Az eddigi legjobb ajándék, amit valaha kaptam.

_---------------------------------------
Sziasztok!
Bocsánat a rengeteg kihagyásért, csak ma van a szülinapom és előtte mindenféle buli volt =) Gondoltam megleplek titeket és magamat is egy új résszel.
Sajnos nem olyan lett, mint vártam, de azért remélem nem esztek meg. Nagyoon unalmas lett... a következő jobb lesz, ígérem!!
Csóközön