FIRE

17.rész

"Arra mész, amerről jöttél."

Elfogadtam az ajánlatot és felhívtam.
Miután Jungkook egész napos partija tartott, rájöttem, hogy muszáj adnom egy esélyt apámnak. Ennél nagyobbat nem koppanhatok. Asszem'.
A szobámban ülök, a cetlit szorongatva a kezemben. Megéri felhívni? Minden mindegy alapon rányomtam a zöld ikonra, majd vártam.
Négyszer kicsenget, majd valaki felvette.
-Igen? - egy monoton női hang szólt bele.
- Jo Chaebo- t keresem... elvileg ez az ő száma.
-Jo Chaebo hozzátartozója?
-I-igen a lánya vagyok.
-A kerületi orvos vagyok, Roe TaekMin. Édesapád egy órája hunyt el. Részvétem.

A telefon kihullott a kezemből és zokogva csúsztam le az ágyról.
-Hát ezt nem hiszem el! Komolyan ennyire kegyetlen az élet??! Nincs egy csepp boldogság sem, ami nekem járhatna? HA??!- visítoztam, mint egy őrült. A fiúk még alszanak, de most ez kurvára nem érdekelt.
Odamentem az asztalomhoz és mindent levertem róla.

...egy órája hunyt el, részvétem.

Egy hatalmasat kiáltottam, majd belevertem a tükörbe. Volt egy tükröm.

Valaki kivágta az ajtómat, majd lefogott. Ellenkeztem, de erősek voltak.
-ChaeRin, mi a baj? Nyugodj le!- kiáltott rám rémülten Jungkook.
-HAGYJATOOOK- visítottam. Valahogy sikerült kirángatnom a kezem az erős szorításból. Lerohantam a fürdőbe, majd magamra zártam. Pont időben. Amint bezártam, valaki megérkezett és elkezdte rángatni az ajtót.
-Rinrin... nyisd ki...- sóhajtott az ajtó túloldaláról Taehyung.
Viszketett a tenyerem, kellett valami.
Kirángattam a fiókokat, mígnem megtaláltam, amit kerestem. De egyvalamit elfelejtettem. A csengőket.
-Baszd ki, kinyitotta a fiókot. - hallottam az ajtó másik végéről Yoongit. Az ajtó már szó szerint rángott, annyira püfölték.
-ChaeRin... ChaeRin, figyelj - NamJoon hangja hasított a levegőbe - először mondd el, mégis mi történt, oké?
Szipogva néztem rá az ajtóra, majd kivettem egy pengékkel teli dobozt.
-A tegnapi nap után rávettem magam, hogy megbocsájtok az apámnak és felhívom....- hangom elcsuklott- és egy orvos vette fel. Azt mondta, hogy egy órája meghalt! Hát basszus, szerinted ez milyen élet? - bőgtem el magam újra.
Egy pengét kivéve a dobozból ráhelyeztem a csuklómra. - nincs miért élnem... csak, csak hagyjatok, oké?
A pengét szépen belenyomtam a bőrömbe és hagytam lecsurogni a vért. Végighúztam rajta még egyszer, de ez már mélyebb volt.

Hirtelen kivágódott az ajtó és a fiúk rohantak felém. Jimin kitépte a kezemből a pengét, míg Jin és Yoongi lefogták a sebeket. Jungkook és Namjoon a kötszereket szedegette, míg Taehyung és Hosoek lesokkolódva álltak. Én csak sírva motyogtam apámat, és hogy megbocsájtk neki. Hátha meghallja.
-Engedjetek oda - morgott Jungkook. Gyorsan letérdelt elém.- ez csípni fog- a szemembe nézett, majd ráöntött a sebekre egy liter fertőtlenítőt. Fájdalmam szinte semmis volt ahhoz képest, amit belül éreztem. Nyomókötést alkalmazott, ami meglepett, hogy tudja egyáltalán mi az.
-Meg is halhattál volna- guggolt le elém Jimin könnyes szemekkel.
-Meg akartam halni - nyomatékosítottam. Jungkook leült mellém a földre, majd arcát kezei közé temette.
-Hozok édességet, mert azért nem kevés vért vesztettél- állt fel Jin, és sietett ki a fürdőből.
-Ilyet többet ne csinálj- szólalt fel mellőlem Jungkook. Arcát még mindig kezei takarásában tartotta.- Kérlek...
-Össze kéne takarítanom a kupit, amit csináltam a szobámban- sóhajtottam, hogy tereljem a témát. Semmi kedvem nincs erről beszélni.
-ChaeRin, ígérd meg- Jungkok rám nézett, szemei könnyesek voltak. Félelem kúszott végig a gerincemen, és megöleltem a fiút. Jungkook is szorosan ölelt.
-Ígérem.

Az eset után a fiúkkal elmentünk az állatkertbe.
-Nézd Taehyung, itt az otthonod- kiáltott fel Yoongi. Mindenki elnevette magát, még én is elmosolyodtam.
A fiúk célja ezzel az egésszel az, hogy kicsit felvidítsanak.
-Nézd Yoongi, mit kapsz tőlem- Taehyung a középső ujját felmutatva sétált oda MinSugához, aki már azzal fenyegetőzött, hogy letöri, ha nem veszi ki a képéből azonnal.