FIRE

9.rész

"-Hagyjatok békén! Oké?! Egyszerűen, egyszerűen csak hagyjatok lógva- kiáltottam Jungkook arcábba, majd az ajtóhoz rohanva elhagytam a házat. Csak futottam és futottam, egészen a régi házunkig. Egy hisztis picsa vagyok. Csak egy kis tér kell nekem. Egy kis egyedüllét."

Egészen estig ott tartózkodtam, és arra jutottam, hogy egy idióta vagyok. Fogalmam sincs miért akadtam ki ennyire, de gáz volt. Az biztos. Próbáltam minél hamarabb hazakerülni, de nem sokat segített rajtam a most hihetetlenül nagy tömeg. A tömeg rengetegszer elsodort, pedig minden erőmmel küzdöttem.
Nagyjából háromnegyed óra szenvedés után eljutottam a jólismert sikátorig. Vegyes érzelmekkel néztem be oda, de gyorsan tovább is mentem, mivel olyan dolgok folytak ott, amikre nem voltam kiváncsi. Valakik egymást falták. Annyira ismerős volt a csávó. Visszanéztem egy pillanatra. A csávó már a csaj blúzát tépte ketté. Néha mondott valamit a csajnak. Éjfekete haja rendezetlen és zilált volt. Egyenes testtartása és viszonylag márkás ruhái voltak. Nagyon ismerős.
-Akarlak Saemi.- morogta az illető. És akkor bevillant. A haja, a tartása, a hangja.... ez Jungkook??!!
Amilyen gyorsan csak tudtam, szedtem a lábaim, majd mikor az utcába értem, futni kezdtem. Dühös vagyok. Mérhetetlenül dühös vagyok. Nem tudom egészen miért, de ahogy láttam ott Jungkookot, valami rendkívül furcsa érzés kapott el. Berontottam a lakásba és elkiáltottam magam.
-Megjöttem.- becsörtettem a konyhába és ittam egy pohár vizet. Jimin rohant be konyhába és szorosan megölelt.
-Azt hittem, nem jössz vissza. Soha.- szorosabban ölelt, mire visszaöleltem. 
-Sajnálom, Jimin. Egy hisztikirálynő vagyok.... csak most sokkal érzékenyebb vagyok. - mélyen beleszagoltam Jiminbe, majd elhúzódtam. Bocsánatot kell kérnem J-Hope-tól.
-Megkeresem J-Hope-ot- suttogtam és elindultam a nappali felé. Amint odaértem, valaki teljes erőmből letámadott. A meglepődöttségtől leblokkoltam.
-Sajnálom ChaeRin. Egy idióta vagyok. Mindig elfelejtem, hogy nem szereted, ha közel kerülsz hozzánk. Tényleg sajnálom, csak a tusfürdőm szagát éreztem rajtad...- Hopie kétségbeesetten hadart, tőlem fél méterre. Annyira megsajnáltam. Bűntudatom volt, mert egy nyafogós, mindenen megsértődő liba lettem. Pedig nem ilyen voltam. Könnyek szöktek a szemembe, majd egy kis habozás után szorosan megöleltem. Először meglepődött, majd viszonozta.
-Nincs mit sajnálnod Hope, én reagáltam túl, csak izé, tudod most érzékenyebb vagyok....ilyen meg olyan okok miatt- elhúzódtam tőle, majd letöröltem a kicsorduló könnyeim. J-Hope először értetlenül nézett rám, majd megvilágosodott.
-Szóval még mindig gyászolsz?- olyan aranyosan kérdezte, én meg szegényt kinevettem. Dühösen meredt rám, de végül ő is elmosolyodott.
-Fiúk, gyertek a nappaliba egy kicsit- kiáltottam el magam. Mindenhonna lábdübörgést lehetett hallani. Mint a Beethoven-ben a bernáthegyik, amikor szaladnak. Alig egy perc múlva mindenki ott állt. Ki lihegve, ki vizes hajjal. Upszi.
-Mi a baj ChaeRin?- lihegett nagyokat NamJoon- azt hittük soha nem jössz vissza- bigyesztette le az ajkát, majd óvatosan megölelt. Mindenki más is így tett. Valaki még mindig hiányzott. Jeon Jeong Guk.
- Csak szeretném közölni hogy az elkövetkezendő pár napban eléggé kaméleon életű leszek, már ami a hangulatomat illeti. Kérlek nézzétek el.- néztem körbe mindegyikőjükön. J-Hope még mindig értetlenül nézett rám.
-Akkor nem gyászolsz?
-Hát ha ezt lehet annak nevezni, akkor igen- nevettem fel halkan- de akkor minden hónapban, egy hétig "gyászolok".- mutattam idézőjelet. A fiúk zömén felismerés futott át.
-Szóval a mi kis ChaeRinünknek meg jött a mikulás?- jött közelebb Jimin, majd átkarolta a vállam.- kell valami fontos erre az időszakra?- kérdezte aranyosan. Úgy égett a pofám.- Esetleg tamp..- nem hagytam, hogy befejezze. Rászorítottam a szájára, majd kihúztam.
-Nem kell, köszi- sziszegtem zavaromban. A fiúk csak felnevettek.
-Nyugi ChaeRin, luxus lesz ez a pár nap. Össze-vissza fogunk kényeztetni- mosolygott sejtelmesen Taehyung.

Jézusmária, most segíts meg!

***
Úgy keltem, hogy iszonyú görcsben állt a hasam. Fájdalmasan, hangosakat nyögdécselve léptem ki a folyósóra. Még sötét volt, ezért senkivel nem futottam össze. Lebaktattam a lépcsőn és konyhába menve valami hatásos fájdalomcsíllapító/görcsoldó vadászására indultam. Kicsi termetemnek köszönhetően alig értem el az első polcot. És a gyógyszeres doboz hol van? Hát persze, hogy a fridzsider tetején. Hatalmas erőlködések és fájdalmas nyögések után sikerült elérnem a doboz szélét. Ahogy próbáltam magamhoz közelebb tolni, úgy ment beljebb.