FIRE

27.rész

"Néha, amikor az ember segíteni szeretne, igazándiból kibaszottul csak a rosszat hozza a fejünkre. "

Jimin POV:

Chaerin... el akar menni?

Tényleg képes lenne rá?

Rá van kényszerítve.

-Hyung, állj meg! - kiáltottam előlre. A fiúk értetlenül néztek rám, még Jungkook is felemelte a fejét. A sofőr gyorsan lekormányozta a furgont egy parkoló részre, hogy kimtudjak szállni.
Már épp ugrottam volna ki a kocsiból, amikor Namjoon megfogta a kezem.
-Mégis hova mész?
-Helyrehozok valamit- hadartam, majd mérgesen Jungkookra néztem. Kiszabadítottam a kezem, és rohanni kezdtem visszafelé.

Közben ezerszer hívtam Chaerint, de még csak nem is reagált rá.
A tűdőm leszakadt, kiszáradt a szám, fájtak a lábaim.
Fáradtan estem be a kórházba, majd a kártyát felmutatva lesiettem a szobájához.
Benyitottam, de egy üres szoba fogadott. Hova tűnt?
-Miért nincs a beteg a szobájában?- indultam meg ingerülten a jól ismert nővérhez. Ijedten kapkodta köztem és az ajtó között a szemét.
-M-mi-mi a-a-az, ho-ho-hogy ni-ni-nincs be-benn? - dadogta félelmében.
-Hát ezt én is kérdezhetném! - csattantam fel.
-Má-máris el-ellenőrzöm. - közölte, majd bepötyögött valamit. - Most lesz egy vizite, szóval lehet előbb elvitték.
-Maga tényleg ennyire hülye, vagy csak tetteti?! Ez a lány megszökött. Érti? Engedély nélkül kisétált az épületből. Eltűnt.

Eltűnt. Úgy, ahogy az életünkből is.

Bassza meg.

Idegesen a hajamba túrtam, majd újratárcsáztam. Nem kapcsolható.
Csak ne csináljon semmilyen butaságot...
Gyorsan rányomtam Yoongi ikonjára, majd a fülemhez emeltem a telefont.

-Miért rohantál el annyira?
-Baj van...
-Mi az?
-Chaerin eltűnt.

Taehyung POV:

J-Hope-al és Yoongival a kanapén henyéltünk, bámulva a híreket, amikor Yoonginak elkezdett csörögni a telefonja. Gyorsan felvette és az első mondatából rájöttünk, hogy Jiminnel beszél.  Összenéztünk Hoseokkal, majd visszanéztünk Sugára, aki ebben a pillanatban, hatalmasra tágult szemekkel ejtette ki a kezéből a chips darabot, ami így a pulóverén talált magának helyet.

-Mi az isten...- kiáltott fel - nem lehet, hogy áthe...- egy hatalmasat sóhajtott , majd letette a telefont. -MINDENKI TOLJA LE A SEGGÉT! FELKERESŐ TÚRÁRA MEGYÜNK! JUNGKOOK TE IS VONSZOLD LE MAGAD, MERT ISTEN A TANÚM, HOGY OLYAT TESZEK, HOGY AZT MEGEMLEGETED! - kiáltotta el magát. Halkan elkuncogtam magam, majd a vánszorgó népségre néztem. Namjoon ijedten jött felénk, majd megkérdezte:
-Mi történt?
-Jimin hívott... Chaerin eltűnt...

A szobában érezhetően megfagyott a levegő. Az éppen lebotorkáló Jungkook meglepődve nézett Yoongira, majd közelebb jött.
-Mi van Chaerinnel?
-Sajnálom haver, de elszökött a kórházból. Legalább is nagyon reméljük, hogy nem elvitték. - Yoongi megveregette Jungkook vállát, majd elsétált.-Viszont most mindenki szedelőzködjön, indulunk megkeresni. Nem mehet el senki sem úgy előlem , hogy legalább annyit nem mond "fapapucs".
Mindenki némán követte cselekedeteit: felvettük a cipőt és a kabátot, majd egy körbe állva tanácskozni kezdtünk.
-Szerintem menjünk vissza előszór a kórházba - ajánlottam fel.
Mérhetetlenül szomorú voltam, hogy Chaerin elment. Tudtam, hogy ez lesz a vége, mégis reménykedtem, hogy jobb belátásra tér.
Meg amúgy is; még nem volt teljesen jól, a varrat még benn volt, valamint kicsit zavart volt. Nagyon remélem, hogy nem lesz semmi baja.

Jungkook szomorúan ballagott előttem, ezért mellé sétáltam zsebredugott kézzel. Sóhajtottam egy nagyot, majd a várost kémlelve tettem fel a lelkem furdaló kérdést.
-Te küldted el, igaz? - Jungkook ijedten rámkapta a fejét, de mivel nem néztem rá, csak megköszörülte a torkát és az előtte elterülő utat figyelte.
-Én evvel meg akartam védeni... nem gondoltam volna még álmaimban sem, hogy ennyire megfontolatlan lesz.
-Hogy érted azt, hogy meg akartad védeni?
-Igazándiból én úgy éreztem, hogy nagyon sok baj jön rá azóta, amióta a sikátorban megtaláltuk... én úgy érzem, hogy ez így rosszabb neki. Hogy nem tud kibontakozni.
-Hát, barátom, én nem tudom honnan vetted ezt a sok hülyeséget. Chaerin, amióta mellettünk van; él. Gondolj bele, azt mondta, két év óta nálunk szólalt meg először. Azért ez nagy szó. És sokat nevetett is. Lettek barátai. Újra énekelt és újra festett. Az, hogy néhány dolog nem úgy sült el, ahogy el kelett volna, az nem a mi hibánk. Oké, az a nagydarab fickó a te hibád, de a többi, nem. - mérgesen nézett rám, de folytattam. - nekünk megnyílt. Namjoonnak megmutatta a hegeit, pedig elég nehéz lehetett neki. Sikerült valamennyire kontrollálni őt. És tudod, ki volt erre képes Jungkook?
-Na, ki?
-Te.

Chaerin POV

A hűvös szél az arcomra szárította könnyeim, amik megállíthatatlanul folytak feldagadt szememből. Kistáskámmal igyekeztem a buszpályaudvarra , hogy minél hamarabb elhagyhassam ezt a helyet.

A kötél visszaránt.

Hatalmas mázlimnak nem kedvezett az, hogy teljesen besötétedett, és az eső is eleredt.

"Te nem tartozol ide, nem tartozol közénk"

Megcsúsztam valamin a földön és térdre rogytam. Sírásom fokozódott, nem bírtam elviselni ezt az egészet.

"Te túl gyenge vagy ide"

A düh szétáradt bennem,  ezért megemberelve magam felálltam a földről és tovább mentem.

"Te kevés vagy ide"

Letöröltem a könnyeim, már közel volt a buszpályaudvar.

"Te hamar feladod"

Még hogy hamar feladom! Berontottam az épületbe.
-Szeretnék egy jegyet a legtávolabbi helyre, ahova a buszok mennek Dél-Koreában. - álltam oda a nő elé. Furcsán méregetett, de kiadta a jegyet, amit gyorsan kifizetve rohantam is. Két perc és indul.
Gyorsan felpattantam a buszra, pont jókor, mert el is indult.
Feszülten fújtam ki a levegőt, majd ültem be hátra. Az üvegben a visszaverődött arcomat figyeltem.

Meggyötörtség.

Fájdalom.

Düh.

Ez verődött vissza az arcomról. Szánalom. Képes vagyok pár ember miatt ilyen lenni.

Mert bennük bíztam.

Képes voltam könnyeket ereszteni.

Mert bolond voltam

és feltétel nélkül azt gondoltam,

Hogy a barátaimra bukkantam.

De tévedtem, mint általában mindig.

Mert naiv vagyok.

De nem bánom ezt a pár hónapot,

mert volt, amikor boldog voltam

és volt

Hogy

Feltétel

Nélkül

Szerettem.

Szerettem, de megbuktam.

Megbuktam , mert gyenge voltam.

Gyenge voltam, mert bíztam.

Bíztam, mert reménykedtem,

Hogy szívem most megbékél.

De az már csak akkor lesz nyugodt,
ha utolsót dobban.
Utolsót dobban, majd megszűnik,
örök némaságban.

-------------------------
Sziasztok!:)
Remélem mindenkinek jól teltek a szünetek- nekem dög unalom volt. Vagy tanultam, vagy írtam, vagy olvastam. Mást nagyon nem csináltam :D
Nem lettmolyan nagy szám ez a rész, de ki kellett próbálnom az ilyesfajta írást is *-*
Több helyen láttam és annyira megtetszett, hogy muszáj volt kipróbálnom:)
Nemsokára vége a könyvnek, de nem tudom, hogy új könyvet kezdjek a második évadnak, vagy folytassam itt...
Szavazásra bocsájtom: írd be a komment részbe , hogy kezdjek-e új könyvet a második évadnak, vagy folytassam itt?

Azért kérdezem, mert tudom, hogy nem fog mindenki új könyvet lementeni csak ezért, és hogy megapadna az olvasóim száma :"(

Csóközön