Az Én Történetem/LisaandLena

3.rész

Sajnos ma mennek anyájék vissza Londonba mivel ők ott dolgoznak. Most megint 6 hónapig csak én és a bátyám leszünk.

-Gyertek le gyerekek, mindjárt megyünk!-üvöltött fel anya. Mi sajnos nem mehetünk ki velük a reptérre, mert a bátyám kocsijának a kereke defektes lett és apáék nem szeretik, ha buszuzunk.

-Oké.-válaszolt Balázs. Lementem az előszobába könnyes szemekkel mivel tudom, hogy felévig megint nem látok őket csak karácsonykor megyünk ki mi Londonba. Apa rögtön magához ölelt én meg még jobban hozzá bújtam. Rossz, hogy így is csak majdnem egy hónapot voltak velünk. Rossz, hogy mi nem mehetünk csak úgy ki hozzájuk. Rossz, hogy minden gyerek mikor hazamegy az iskolából a szülei otthon várják őket minket meg az üres lakás vár és az, hogy főzzünk magunknak. Rossz, hogy messze dolgoznak!

-Hijányoztok! Ne menjetek!-mondtam bele apa nyakába.

-Kicsim mi is szivesebben lennénk veletek itthon mind, hogy dolgoznom menjünk tőletek több száz km-re-monta apa.

-gyertek egy nagy ölelést még!-mondta anya mire mind odamentünk és egy nagy ölelés és sok puszi után kimentek az ajtón...

-Már most hijányoznak Balázs!-megöleltem és kitört belőlem a sírás.

-Nekem is kicsim-nyomott egy puszit a fejem bújvjára-kérsz forró csokit?

-Persze ez nem kérdés! De tudod, hogy csináld!-kacsintottam rá.

Erre csak bólintott majd ment csinálni a forró csokit. Egyszer csak kopogtak, én meg már megörültem, hogy anyájé-k jöttek vissza de kiderült, hogy nem.

-Lisa!Lena!-megöleltem őket majd jött a bátyám is.

-Thüsch!-monták a lányok egyszerre-Wir hoffen, das es nicht stört?(nem baj, hogy jöttünk?)

-Nein, kommen nicht an! Sie baten um heiße Schokolade ?(nem dehogy! Kértek forró csokit?)-mondtam mosolyogva.

-Yah, dancke(igen köszi)-monta Lena a bátyám kezei között.

-Luky honnét tudják, hogy hol lakunk?-kérdezte Balázs.

-Tegnap megkérdezte Lisa, mert mi holnap megyünk megmutatom nekik Budapestet-montam Balázsnak aki még mindig a forró csokit csinálta-és igen busszal megyünk!

-Ja ok-monta miközben a cipőjét vizsgálta-én is mehetek?

-Gyere!-forgattam a szemeimet.

-Köszi.

-Jó csak csináld már a forró csokit!

Amikor kész lett a forró csoki leültünk a kanapéra és megbeszéltük hova megyünk, holnap. Balázs az is kitalálta, hogy csütörtökön menjünk át Hajdúszoboszlóra a Csúszda-patkba.

-Wie lange werden Sie auch?(meddig is maradtok?)-kérdeztem a lányoktól.

-So sprachen wir Mutter und erlaubt bis Freitag nächste Woche Aufenthalt.(beszéltünk anyuval és megengedte, hogy jövő hét péntekig maradjunk)-mondta Lena.

-Menjünk el a Balcsira pénteken és kb hétfőig maradjunk! Na?-kérdezte Balázs.

-Balázs sagte nur , warum Sie von Montag bis Balaton Freitag nach unten gehen nicht!(Balázs most mondta mi lenne, ha péntektől hétfőig lemennénk a Balatonra)-montam a lányoknak.

-Okey fin!-kacsintott Lena.

-Slafen Sie hier(aludjatokitt)-kedtem el mondani-besser als für Mädchen(jobb mint a száloda)

-Jó ötlet!-monta Balázs majd magához húzta Lenat-Ő velem alszik.

-Hülye-forgattam a szemimet.

-Wat?-kérdezte Lisa.

Elmagyaráztam nekik, hogy a majom kisajátítja magának Lenat!Lisaval összenéztünk és ésn rávetettem magam a bátyámra, hogy ne tudjon mozogni Lisa pedig felkapta Lenat és felfutott vele az emeletre.

-Ne ezt nem tehetitek!-üvöltözött majd rájött, hogy erősebb nálam ezért felkapott ez háború Luky az én Lena meg a te fogjod nézzük ki győz!

-Tegyél le majom!!-ütögettem a hátát. Erre üvöltés hallottunk az emeletről és a lányok lerohanták Balázst erre ő lerakott és futni kezdett még meg nem ijed Mancstól és pofára esett. Lena a hátára ült és így lefogta.

-Ich habe Sie in meinem Willen oder(megvagy te az én fogjom vagy!)-majd nyomott egy csókot a szájára.

-Mit mondott?-kérdezte Balázs.

-Hogy a fogja vagy-nyújtottam ki rá a nyelvemet.

-Binden an den Stuhl!(kötözzük egy székhez)-monta ördögi vigyorral az arcán Lena. Erre mind a hármunknak felcsillant a szeme és mivel a mejom nem értett semmit előnyünk volt. Hoztunk egy széket és az udvarról 2 kötelet. Felhúztuk a bátyámat és a székte ültetve Lisa és én lefogtuk Lena meg a székhet kötözte mikor csöngettek. Ki lehet az?-kérdeztem magamba-Ránéztem az órára és 18:14-et mutatott. Kinyitottam az ajtót és el is ment a jókedvem.