Az Én Történetem/LisaandLena

18.rész

Balázs szemszöge:

Valami tű féle cucc volt. Csak nem hegyes hanem tompa volt a hegye.

-Lu..Luky ez mi az anyád picsája!?-nem üvöltöttem de viszont nagyon beszartam. Most meg már szúrkalja magát

-Nyugii-nevetett ki-ebben nyugtató van..ettől vagyok olyan nyugis..

-Akkor add ide most azonnal-nyúltam a cuccért de ő elrántotta.

-NEM!!! Hagyatok!!! Ez jót te..te-összesett és hívtuk is amentőket.

Nagyon megijedtem. Mi a faszom lehet az a szar amit folyton benyom magának!? Kijött egy orvos véres kesztyűvel és a köpenyén is volt a vérből.

-Jónapot-rázott velem kezet-magu..

-Igeb én vagyok a bátya ők pedig a barátaink!-nagyon bevoltam szarva mi van vele erre ő jön itt nekem a gegyi dumájával-hogy van?!

-Hát 2rossz és 2jó.

-A rosszal kezdej-sürgettem.

-Belső vérzése volt és..hát..Judit...olyan nyugtatókat szedett ami nagyon veszélyes főleg hogy még csak 13 éves..semmi olyat nem találtunk volna amire ezt kellett volta szednije...ezekből a gyógysuerekból napi kb 4× szedhett be...-uram atyám! Ha anyájék nem majd én! Meleszel nevelve Judit!-a jóhír kellene egy donor aki ad neki vért és mivel ön a báyja adhat neki vért. A másik pedig hogy semmi komolyabb baja nincs.

-Kö..köszönünk mindent..mikor kell vért adnom?-eléggé ideges voltam.

-Akar most is-bólintottam majd a lifhez vezett.

2 napja van kómába Luky azt mondták bármikor felébredhet. Mióta bent van meg se mozdulok mellőle. A lányok leakartak mar sokszor váltani de nem hagyom itt bármennyire is haragszom rá hogy mindenféle szart beszedett. Hallok valamit valaki mozyog valamit. Felemelem a kórhazi ágy széléről a fejem de nincs nyitva a szeme. Elkezd puslogni!
-Ho..ho-megvolt ijedve és egy könnysepp indult meg a szeméből.

-Sss..-nyugtagattam. Hívtam egy dokit aki megviszgálta és megnyugtattott hogy minden rendben van.

-Miért vagyok itt?-na most neked annyi.

-Lukács Judit! Hogy a jóédes anyád picsájába merted kockáztatni az életedt! Hümm!? Attól a szertől meg is halhattál volna!!

-De..de a sziho doki írta fel..

-Mi?!-lesokkoltam az a nyomorék dili doki majdnem megölte a hugom!?

-Azt mondta ettől jobb lesz..nem leszek stresszes...

-Mitől voltál stresszel kicsim?-bebújtam mellé ő meg hozzám bújt.

-Deniel...

-zaklat!?-vágtam a szvába.

-Nem csak a fejemben..csak rá tudok gondolni...hijányzik...mikor utoljára odajött megcsókolni..nagyon összezavart..

-Elnézést de megkell vizsgálnom a beteget. Ki tetszene fáradni?-mondta kedvesen a nővér mire én kimenetem. 10 perc múlva vissza mehettem.

-Fáradt vagyok-nyűgösködött-bújj mellém aludj velem. Félek itt-annyira szertem mikor az én kicsi hugocskám olyan mint egy 5 éves!

-Gyere bogyó-közelebb húztam magamhoz és megpusziltam a homlokát. Gyorsan elnyomta az álom aztán engem is.