Az Én Történetem/LisaandLena

7.rész

Végre haza értem 1hét után. Még nem bírok járni. Bicegek. Fáj ott. Anya és Apa tegnap mentek haza.
-Letehetsz-bújtam oda Denielhez.
-Felviszlek a szobádba.
-Oké.
-Luky nekünk ma már mennünk kell-monták az ikrek.
-Tudom-lesütöttem a szeme kicsit sírni keztem-hijányozni fogtok!
-Te is!-megöleltük egymást és Dave meg Balázs kivitte őket a reptérre.
-Szépségem fáj valamid?-olyan édes srác-kérsz valamit?
-Igen. Téged!-húztam magamhoz és vadul megcsókoltam amire rögtön reagált. Mikor levegő hijány miatt eltávolodtunk egymástól hozzám bújt.
-Kicsim-törte meg a kellemes csöndet.
-Hüm.
-Elmenjünk majd máskor Balatonra hisz elmarad a nyaralás.
-Oké-hirtelen benyitottak.
-Sziasztok-Balázs haza jött-hogy vagy drágám.
-Megvagyok-Balázs is bebújt mellém.
-Kicsim tudom, hogy ellemzed!-itt közbe vágott így Balázs befogta.
-Nam nem nem!!! Nem megyek agykúrkászkoz-erról ne is állmondjon.
-Jó haggyuk, majd megbeszéljük. Hugi meg valamit mondj meg.
-Igen?-csak ne azt amit akartam.
-Lehet, hogy terhes vagy?-nem az kerdezte szuper.
-Nem tudom kába voltam csak fájdalmat éreztem.
-Késő van már kísérd el fürödni-jelentette ki a bátyám.
-Segítseg?-kérdezte a szerelmem. Erre csak bólintottam mire odament a szekrényemhez és kivette a pizsim. Felkapott a kezébe, mint a menyasszonyokat és vitt a fürdőbe. Levetkőzni is segített (mivel agyon vert az a köcsög és a lenti fájdalomtól meg attól is , hogy egész héten nem járkálhattam nagyon járni se tudtam). Megnyitotta a vizet had menjen a kádba. Addig ő is levetkőzött. Felkapott én meg hozzábújtam és bele ültünk a kádba a hátának dőltam és magnyugodtam. Imádom!
-Kicsim segítsek megfürödni?-a hangja elfojtott volt és érezte miért😅.
-Add a tusfürdőt-nem kínzom jobban szegénykémet. Miután végeztünk segített felöltni és bebújtunk az ágyba.
-Köszönöm-sokat köszönhetek neki. Hozzám bújt és belepuszipt a hajamba. Úgy feküdtünk mind Belle és Edward.
Álom;
Te jó ég hol vagyok?
-Deniel?-ott állt és futott hozzám. Eltűnt. Nem. Ádám az. Sírni kezdtem és sikítozni. Odajött és a földrr lökött.
-Nanana! Kicsim te csak ezért jársz ide? Hát jó!-ne ne megint megtörténik!!!

-Kicsim! Luky!! Életem!!!!!-üvöltött Deniel!
-Mi...mi törént??
-Sikítotál és sírtál-mégjobban magához húzott-Nem hagyom, hogy mégegyszer bántson bárki is.
-Tudom de fèlek. Rémálmok gyötörnek és tiszta heg a kezem. És nem olyon emberrel volt az első akit szertek! Vagyis veled! Az a baj, hogy tudom , hogy ő sose fog megbűnhődni ezert elégge!-már bőgtem. Debiel felemelte az állam és a szemembe nézett.
-Ígérem neked, hogy az életem árán is megvédelek! Szeretlek! Te vagy a mindenem Judit!
-Én is Deniel!-az ajkait lassan az enyémhez érintette. A nyelve bejutást kért amit neg is adtam amint a nyervünk össze ért és táncoltak egymással olyan jól csókol. Mikor vége lett jobban hozzábújtam. Nehezen de elaludtam.