Az Én Történetem/LisaandLena

25.rész

Luky szemszöge:

Reggel borzasztó a fejfájás kiatt nem tudtam vissza aludni. Na persze Deniel ott fetrengett mellettem...kurva jó..mindenki alszik csak én vagyok fent reggel 7:53-kor. Na jó akkor menjünk le és nézzük meg mi maradt a házból. Lebkatattam a lépcsőn és kivel találtam szemben magam!? Na kivel?! Még jó, hogy Ádámmal akiről úgy tuddam, hogy javító intézetbe került 18 éves koráig utána pedig újra targyalják az ügyét. Na szóval mi a faszt keres ez itt. A kanapén volt elterülve és mivel nagyon halkan jöttem le a lépcsőn és mivel a nem is a nyikorgós fajta a képcső ezért nem vett észre. Vagy mégis? Megfordult és hát...az arca nem ilyen volt mikor utóljára láttam...most össze volt verve. A jobb szeme alatt monokli a bal szemöldöke fel volt szakadva, a szája úgyszint. Felállt és elkezdett felém közeledni. Az arcán egy csábos mosoly féleség volt ami így öszevert fejjel (meg úgy amblokk) nagyon nem volt csábos...de komolyan azt hittem nem bírom visszatrtani a nevevetést mint Kvazimodó..😂 (Ez lesz Ádám új neve😂 ha az írom hogy Kvazi vagy Kvazimódó  akkor róla van szó) Szóval Kvazi közeledett felém és az a nem tudom mulyen mosoly levakrhatatlan volt az arcálról.
-Te meg mi a faszt keresel itt Kvazi?
-Hogy mondod csillagom?-kapta el a kezem.
-Nagyon gyorsan engedj el vagy....!
-Vagy? Megveretsz?-nevette el magát-a második pasod már próbálkozott...de én nyertem..
-Milyen második barát?-erre mégjobban megszorította a kezem és még közelebb jött.
-Hat az a Sartorius gyerek...de...csak hitte, hogy erősebb-erre lerántott a földre én meg felkiáltottam a fájdalomtól. Hangos lépetekre lettem figyelmes amik az emeletről jöttek. Deniel és Balázs léptei voltak. Ahogy meglatták Ádámot egymásra néztek és bólintottak. Egyszerre mentek neki. Deniel hozzám szaladt még a batyám megfogta a tarkójánál fogva és         kivezette az ajtón vagyis...előtze még belebaszta Kvazi fejét az ajtófélfába és csak utána lökte ki az ajtón.
-Mi a faszt kereshetett ez itt?-kérdeztem a fiúktól.
-Hááááááááttt......-húzták el egyszerre a fiúk az á-t.
-Ne üvöltözz...tegnap este jött el egy csajjal a suliból, de annyira bevoltambaszva, hogy azt se tudtam, hogy hol vagyok nemhogy még kidobót játszak...
-Kabbe-szóltam közbe-és mi van, ha megint..
-Nem fejezd be!!-szakított félbe Deniel.
-Jó inkább menjünk el fürdeni-javasoltam a bartátomnak.

Mikor épp a kádból száltam ki csengettek. Denile kimnet (mivel ő már felöltözött), hogy ajtót nyisson. Megtörölköztem és felölöztem majd kimntem. Na erre nem számítottam. Mikor kimnetem a szüleimet pillantottam meg a kanapén heverve.
-Szia kicsim-futott felém anyám majd átölelt. Mégiscsak az anyám ezért visszaöleltem. Apa is odajött hozzánk és csak csendben öleltük egymást. Mikor elváltunk leültünk a kanapéra-Balázs hol van?-kérdezte anya.
-Fent mindjárt lejön. BALÁZS!!!!!!-üvöltöttemfel az emeletre. Bali kocogott le a lépcsőn majd mikor meglátta a szüleinket megált csípőre tette a kezét és csajosan megrázta a fejét.
-Nocsak! Végre az ősök!-majd megölelte őket. Visszaültünk és jöhetett a vallatás.
-Na szóval...-kezdte apa-kaptunk 1 hónap szabit amiből egy másodpercet se vonhatnak le...szóval maradunk..és kicsim-fogta meg a kezem-sajnáljuk, hogy nem lehettünk itt a műtétednél, de most itt vagyunk és csak veletek foglalkozunk.
-Én ezt nagyon értem..de...nagyon szar volt, hogy amikor műtöttek nem voltatok itt, de mostmár mindeggy...az a lényeg, hogy most ittvagytok!-átöleltem őket.
-Akkor elmeséled mi volt?- kérdezte anya. Elmesèltem nekik mi történt ők pedig végighallgattak.