Az Én Történetem/LisaandLena

29.rész

Délelőtt eszünkbe jutott, hogy le nyomozhatjuk a Twistek és Dave telefonját így megtudhatjuk, hogy hol vannnak. Nem volt túl sok idő mire megtaláltuk őket, nem is akárhol. Az állomáson. Rögtön elindultunk és mikor odaértünk nagyon meglepődtünk.

A fiúkkal elterveztük, hogyha meglátjuk őket akkor előszöris jelzünk egymásnak, másodszor pedig mindenki azt az embert kapja el akit "választott". Én Lisat, a bátyám Lenat, Deniel pedig Davet.

Nem kellett sokat keresnünk, hogy megtaláljuk őket. A Düsseldorfba tartó vonatbál álltak. Mindenki a megbeszélt tervhez tartotta magát. Mikor lefogtuk őket Lisa Lenara nézett és bólintott a bátyám csak egy másodpercre nem figyelt és Lena már futni is kezdtett. Lisa is követt csakhogy én még fogtam Lisa kezét. Az iktek megfogták egymás kezét es valami idegbeteg nemnormális nekünkjött így mi a sinkre estünk. Nagyon bevertem a fejem. Még vérzett is. A lányokra néztem akik tehetetlenül ültek a sinen.
-Basszameg a bokám!-üvöltött Lena.
-Áááááá!!!! Gyerekek jön a vonat!-a hirtelen sokktól és a túl gyorsan jövő vonattól kezdtünk sikítani. Mikor már majd nem hozzánkért a vonat az emberek segíséghívás helyett elővették a mobiljukat és felvettek mindent.

Éreztem ahogy átmegy rajtam a vonat. Meghaltam...az ikrek is gondolom...

Deniel szemszöge:

Térdre rogytam és úgy bőgtem! Átment életem szerelmén egy szájbakúrt vonat és az emeberek ahelyett, hogy segítettek volna levideózták!

Pasi létemre úgy sírok, mint egy kislány. De leszrom! Most itt ülünk a halottas ház várójában és a halottkémet várjuk. A szobából egy fehérköpenyes nő jött ki akinek ugyanúgy könnyes lett a szeme. Még jó, hogy meghatotta három 14 éves lány halála.
-Szerintem semmi újjat nem tudnék maguknak mondani azon kívül, hogy a lányok életüket veszették-mondta a halottkém-a szüleiket éresítettük. A szobába sajnos nem mehetnek még be majd csak a hibernálás után, de nem biztos, mert nagyon sokkoló latvány.
-Kérem oldja meg, hogy bemehessek még utoljára hozzá. Kérem-letérdeletm a nővér elé és úgy könyörögtem.
-Rendben.
-Gyere ülj le próbálj megnyugodni-Balázs segített felülni a székre.
-Mi a faszért mentetek el! Mit tudsz!?-üvöltötem a bőgő testvérem arcába.
-Mer..mer...Lisa rákos volt, de Lena ellopta a nővértől a papírt így nem tudta nektek elmondani, hogy beteg-tessék!? De...de..de...de..miért-Aztán Lena utánanézett, hogy Düsseldorfban megtudják gyógyítan egy elég hülye de annál hatásosabb modszerrel. Nem akrtunk nektek szólni, hogy ne idegeskedjetek. Ha meg eltudtunk volna menni akkor felhívtunk volna titeket, hogy az ikrek nagyszüleinél vagyunk.
-Hű...szegény Lisa...szegény lányok...hogy fogok most nélküle élni!?-megint sírni kezdtem, mert eszembejutott, hogy nem csókolhatom többet a puha ajkait. Nem foghatom többet törékeny testét. Nem érezhetem finom ilatát. Semmiét...vége! Nincs többé...meghalt...