Az Én Történetem/LisaandLena

22.rész

Csak arra tudok gondolni, hogy meghalok. Reggel megyünk a dokihoz, hogy megmondja mi lesz velem..Félek nagyon. Denielel szakított ki a gondolataimból.
-Kicsijém menjünk fürdeni.
-Beszélnünk kell előtte...-sokat gondolkoztam és megkímélem magam valamennyire a fájdalomtól...ezért hazudok neki és szakítok vele-nem szertelk! Szakítani akrok veled.

Deniel szeszöge:

Azhiszi átverhet? Tudom, hogy szeret ezért gyűltek könnyek a gyönyörű szemecskéiben. Leültem mellé az ágyra és közelebb húztam magamhoz. Megöleltem és megpusziltam a feje búbját.
-Persze kicsim tudom, hogy nem szeretsz-simogattam a hátát és közven ő is átölet. Az ölembe húztam és nyomtam egy csókot a szájára.
-Nem hiszel nekem?-mar sírt a kicsikém. Az hiszi elhagyom? 1hazudik, 2akkor se hagynám el, ha nem szerten! Végisimítottam az arcocskáját és lesimítottam a könnyeket. 
-Nem! Nekem nem tudsz hazudni!
-Szeretsz? Akkor is fogsz, ha kopasz leszek? Ha már csontvaz leszek? Ha hónapokat töltök majd kórházba?
-Bármilyen is légy nem foglak elhagyni! Megértetted?
-Igen!-közelhúzott magához és megcsókolt.
-Szertelk!
-Én is baby! Na de gyere menjünk fürdeni-kivettem egy boxer Luky pedig az egyik felsőm és egy bugyit. Kivettem még két törölközőt és lementünk az emeletről.

Beültünj a kádba és már most nagyon felizgultam tőle. Annyira jó teste van!! Elkezdtem simogatni a hasát. Tuti, hogy érezte, hogy felvagyok izgulva. Na de mindeggy...

Fürdés után felmentünk az emeletre és a hercegnőm már el is aludt. Bebújtam mellé.

Kb 2 óra múlva;

Felkeltem az északa közepén arra, hogy Luky nem lélegzik. Mivel a kezem a daerekán volt így éreztem ahogy mozog a pocija. De most semmi...elekzdtem keltegetni de megint semmi...gyorsan kirohantam a szobából le az elemeter ahol a többiek még xbox-oztak.
-Gyertek már bassza meg! Luky nen lélegzik!-mindenki eldobta a konzolt és utánam futva a lépcsőn feljöttek.
-Lélegeztesd szájonát-utasított Balázs. Elekzdtem 3× belfújtam a szájába után a szívasszázst végeztem rajta. Hallottam ahogy Lisa vagy Lena hívja a mentőket. Miközben én próbáltam életemértelmét újraéleszteni a bátyja a kezét fogta és könnyke gyűltek a szemében. Meghallottam a szirénát, felkaptam és rohantam vele le. Berakták a mentőamutóba és mi is beszáltunk mellé.

Rögtön próbálták újra éleszteni ami szerencsére sikerült is de meg eszméletlen állapotban volt. A nővér megkérdezte van-e valami betegsége mi fedig elmondtuk neki a méhrákos szorit.

Már egy ideje csendben ülünk a váóteremben és varjuk a dokit mikor Balázs megröri a csendet.
-Ugyen nem szexeltél vele és úgy vesztette eszméletetét.-tök nyugitt hangon mondta.
-Nem! Csak aludtunk! Hidd el! Nagyon fáradt volt és elaludt utána meg én is.
-Oké...-megont csend...kijött egy doki.
-Jó estét! A kisasszony jól van. Viszont a méhrákot már ki kell venni. Meg kell műteni.
-És mikor?-vágott Balázs a doki szavába.
-Holnap reggel-mi van ha meghal? Ha maradandó kársosodasa lesz? Ha nem lehet majd babánk? Ha nem sikerül kiszednin az a szart? Ha kiújúl?-ezek cikáztak a fejemben...félek...félek, hogy elvesztem...