Vad Vágyaink L.S

part 22

Lementem s kinyitottam az ajtót.Anyu egy csomó szatyorral állt ott.Elvettem tőle a csomagokat,s bevittem a konyhába ahol Louis is segített kipakolni.Az órára pillantottam ami reggel hetet mutatott.Így eltelt az idő?És hogyhogy a boltok nyitva vannak?Anyu mért ilyenkor ment vásárolni?És Niall is miért az éjszaka közepén jött?Furcsa egy emberiség.

-Harry nekem holnap reggelig dolgoznom kell.Kaját vettem nektek,pénzt hagyok itthon.Megfelel?-hadarta mire azt hittem ott helyben elájulok.Végre igazán kettesben Louisval.És nincs suli.

-Tökéletes lesz Anne.-Louis hangjában hallatszott a kis perverzség,amit anya nem vett észre s ment készülődni.

-Akkor mi jó sokáig kettesben maradunk.-leheltem ajkaira,majd egy csókban forrtunk össze,amit mélyíteni akartam de Louis ellökött.

-Majd ha anyukád elment.-kacsintott.Valamire készül.Anyu kész lett s fáradtan jött le a lépcsőn majd feketre lapossarkú topánját felvéve egy puszit nyomott a homlokomra.

-Vigázzatok magatokra!-s elment.

-Kezdődjön a móka.-osont mögém Louis és a nyakamat kezdte el csókolgatni,mire megfordultam s a konyhapultra tettem.

-Kanos vagy?-kérdeztem huncutul majd levettem a pólót róla s az egész felsőtestét lila foltokkal láttam el.

-De még mennyire.-emelte meg csípőjét mire levettem a nadrágját de nem boxer volt rajta hanem...az a csipkés tanga amit én vettem észre a szekrényében.-Tetszik amit látsz?-kérdezte mire megnyaltam az ajkaimat s bólintottam.

-Miért kínzol?-nyögtem s kezemet merevedésemre vezettem.

-Gyere.-leugtott a pultról,majd fölmentünk a szobámba ahol kibilincselt az ágytámlájához,s ülőhelyzetbe tornáztatott.

-Mit csinálsz Loueeh?-húzta le a nadrágomat,boxerommal együtt,mire a büszkeségem a hasamra csapódott.

-Majd meglátodd.-ráült a csípőmre s ringatta magát előre hátra.Az érzés csodálatos volt.

-Oh Louhh.-nyögtem,s az a kis rózsaszín ruhadarab,ami csak félig takarta farkát,több volt a soknál.Leszállt rólam mire nyökögtem hiánya miatt.Lábaimat terpeszbe állította s nyelvével simogatni kezdte makkomat.Nyögéseim mélyebről jöttek mikor teljesen magába kapott.Gyors tempóra kapcsolt,s közben néha-néha pillái alól nézett rám.Fogait végig karistolta hosszomon ami kirobbantotta élvezetem,s az utolsó cseppig lenyelte.

A műsornak még nincs vége hiszen hátatfordított nekem s kerek seggét táncoltatni kezdte előttem.Megfordult s lehúzta magáról a keveset takaró anyagot,s farkát simogatni kezdte s hörgései izgatóbbak voltak.Beharapott ajkakkal néztem végig de nem bírtam tovább.Nyöszörögtem,rángattam a bilincset mire Louis vigyorogva,de abbahagyta.

-Na mivan cica nem bírod?-biggyesztette le ajkait színészien.

-Louehh...miért..kínzol?-ziháltam s apró kezével végigsimított arcomon,majd megcsókolt.Nyelve azonnal bejutást kért s táncra hívta az enyémet.

****

A nap elelt ahogy eltelt.Louisnak haza kellett mennie mert az anyukája megfázott.

Niallt hívtam de ő sem ért rá.Úgyhogy este hat óra lévén tömtem a pofámat csokival,s gondolkoztam.Hogy min?Azon hogy már egy hete pasim van.Furcsa mód bevallom,egyesek hímringyónak néznének,míg mások oda lennének azért hogy én ennyire szeretem Louist.Szeretem.-ízlelgettem e nyolc betűs szót.

Lementem a konyhába valami kaját készíteni magamnak mire megcsörrent a telefonom.

-Szia kincsem minden rendben?-szólalt meg anya hangja a készülékből.

-Igen,kaját csinálok magamnak.-sóhajtottam majd folytattam tevékenységemet.

-És Louis?-jött a roppantó fontos kérdés.

-Hazament mert az anyukája megfázott.-

-Értem.Valamikor rendezhetnénk egy közös vacsorát.A Tomlinson család és mi.-bevallom őszintén hogy anyának nincsenek rossz ötletei.

-Akkor számíts egy 15 éves lányra,egy 17 éves fiúra és egy 40 éves nőre.-soroltam fel a Tomlinson család egy részét.

-Rendben.-

-Anya hiányzol.-mondtam szomrúan,de tudtam hogy nem jöhet haza.Elég nagy vagyok már ahoz hogy egyedül legyek.

-Hívd fel Niallt.-jött az újabb ötlete de én csak a fejemet ingattam.

-Ő sem ér rá.-s kész lettem a szendviccsel majd leültem az asztalhoz és enni kezdtem.

-Kicsim nekem most mennem kell.Majd hívlak.Szeretlek.-bontotta a vonalat.

-Én is szeretlek.-tettem le a telefont az asztalra s enni kezdtem.

Gondolataim ismét Louisra terelődtek.A kapcsolatunkat túl gyorsnak érzem.Először csak barátok voltunk extrákkal,utánna elkezdtünk járni,szakítottunk,s most ismét együtt vagyunk.

Megéri ezt csinálni?

Hi!Kicsit összecsapottnak érzem az egészet.Újraolvastam és valahogy úgy gondoltam változtani kéne rajta.Ti is így gondoljátok?Aki még eddig nem kommentelt az most tegye meg!Várom a válaszotokat a kérdésre.

Vixy ♥ xx