Vad Vágyaink L.S

2.season-part 5

-Azt hiszem igen.-suttogása halk volt.És bizonytalan.

Fürdéshez készültem,mikor is megszólalt a csengő.

-Louis nyiss ajtót!-Lottie hangja csendült fel a ház némaságában.

Louis leszaladt.Kicsit hanyagoltam a fürdést s én is leszaladtam.Persze nem Louis mellett álltam,hanem kicsit messzebb,a háta mögött.
Egy harminc év körüli nő állt ott,aki nem mellesleg hasonlított Louis anyjára.A nő halkan és bizonytalanul beszélt Louishoz.Már a nő befejezte mondtatát,mikor is,Louis zokogva ölelte meg a nőt.Lottie hallotta a sírás zaját,és ijedten rohant ki a konyhából ahol éppen mosogatott.

-Mi történt?-kíváncsi kérdés volt ez,mégis benne volt a szomorú előérzet.

-Lottie,anyukátok elhunyt.A leukémia legyőzte.-szomorú volt ez a reggel.Most már értem Louis miért is omlott össze lelkileg.Lottie szemeiből is záporként hullottak a könnyek.Az én szívem szakadozott a hír hallatán.Johannah csodálatos nő volt.Tisztességes,becsülhető anya.A legjobb anya.

Mire észbekaptam,már Louis szoba ajtaja előtt álltam,s vártam hogy végre megmutassa gyönyörű íriszeit.

-Louis engedj be.-csak ez kellett,s a fehér faajtó kinyílt.

-Sajnálom.-suttogta,de én nem is értem hogy miért sajnálja.

-Mit sajnálsz Louis?-kezeimmel arcát körbefogtam,ezzel arra kényszerítve,hogy rám nézzen.

-Azt,hogy így kell látnod-még mindig nem nézett a szemembe-összetörve.-

-Lou...megértem a bajod,szerintem anyukád csodálatos nő volt.De tudtad hogy beteg,és hogy ez a betegség halálos.Nekem kéne sajnálkoznom.-könnyei már alig folytak,csak épphogy még szemeiben ott bújkáltak.

-Miért kéne sajnálkoznod Harry?-szipogott mint egy kisgyerek.

-Hogy nem voltam melletted amikor kellett volna.-arra az esetre gondolok,amikor Louis és én úgymond szakítottunk.Az anyja betegsége már akkor folyamatban volt,és én is tudtam róla.Lottie mondta.Sose hoztam szóba,vagy gondoltam rá.Louis akkor volt a legrosszabb állapotban.Az anyja beteg volt,én szakítottam vele.

A nap további része gyászosan telt el.Úgy éreztem haza kéne mennem és bocsánatot kérnem anyától.Mert nekem még van olyanom.Louisval ezt közöltem (persze csak azt hogy hazamegyek és anyától bocsánatot kérek,na meg persze ha lesz elég őszinteségem akkor Gemmatól is),megértette,ígyhát összelakoltam és hazaindultam.

Az utcta túl csendes volt.Valami történt.A házunkhoz érve,furcsább lett a helyzet.Kopogtam párat,de semmi.Csengettem,szintén semmi.Eszembe jutott hogy nekem van kulcsom,és hogy nálam is van.Az ajtó nyikorogva kinyilt.Itt még nagyobb csend volt.Az autónkat sehol sem láttam.

A telefonomat elővettem és egyből anyát hívtam. Csörgött párat aztán végül megszólalt az a hang amit mindig is imádtam.

-Halo?-

-Szia anya,ühm...hol vagytok?-nem voltam igazán biztos abban amit most teszek.

-A lányommal vásárolok.Nem Louisnál vagy?-honnan tudja?

-Már nem.Elhunyt az anyukája,és inkább hagytam egy kicsit,és veled szeretnék beszélgetni.-kicsit lehangolóan mondtam,hiszen tényleg így kicsit én is szomorú vagyok a történtek miatt.

-Rendben kicsim,sietek vissza.-erre az anyai válaszra számítottam.Nyugodt hangemben szólt hozzám egy idejig.Ugyan így elköszönt.Egy sóhajjal hátradőltem a kanapén és bámultam a plafont.Fel kéne hívnom Louist.

-Harry...-suttogása rémíeztően halk volt.Hallani lehetett hogy sírt.És még most is sír.

-Louis...-halkan beszélgettünk egy telefonon keresztül.

-Harry,csak meg szeretnék köszönni mindent.Amit értem tettél,és hogy tud,örökké a szívemben pihensz.Én most egy másik világba lépek át,és majd egyszer találkozunk.Te voltál nekem az első és az utolsó Harry Styles.Szeretlek.-ennyi volt amit mondott,s nekem leesett a tantusz.Nem!Csapot-papot otthagytam s futottam egészem a Tomlinson házig.Az eső szakadni kezdett,s féltő volt hogy megbetegszem.De nemérdekelt.Csak futottam és futottam,ezzel azt elérve,ha időben oda érek még megmenthetem Louis a hülyeség és a halál karmai közül.A halál szóra összeszorult a szívem,és sírni kezdtem.Az adrenalin száguldott az ereimben,ígyhát mégjobban futni kezdtem amennyire csak bírtam.A házat már láttam és most kapcsoltam igazán rá.Nem hagyhatom hogy elmenjen.

Az ajtót majdnem kiléptem,a lépcsőn majdnem megbotlottam de tovább futottam.Az ajtót nem birtam kinyitni.

-LOTTIE!-ordítottam teli torokból,mire az említett személy megjelent megjelent.

-A bátyád hülyeséget csinál SEGÍTS!-az utolsó szór már ordítottam.Rángattuk az ajtót,és dörömböltünk rajta azt mondogatva:"nyisd ki!Louis azonnal nyisd ki!".Végül sikerült betörnöm az ajtót,de elkéstünk.Louis a padlón feküdt eszméletlenül.Egyre több könny szökött a szemembe,és folyt le arcomon.

-NEEE!LOUIS NE HALJ MEG!-ordítottam,és Lottienak azt az utasítást adtam ki,hogy hívjon mentőt.Louist rázogattam,pofozgattam,elég vadul,de tudom ez nem igazán segít a helyzeten.

A mentők megérkeztek,és elvitték Louist.Nem veszíthetem el Őt.Soha.

Kocsival a mentő után mentünk.Lottie vezetett,mert én képtelen voltam rá.Ha én tenném,balesetet szenvednénk.A levegőt kapkodtam,és a síró roham is rámtört.Soha nem sírtam így.Ilyen hisztérikusan.De most ez volt a legkevesebb amit csinálok.Az emlékek,és a rossz gondolatok futótűz ként játszódtak le a fejemben.Anyát felhívtam és röviden közöltem vele a hírt.Utána Niall következett,aki nem igazán ért rá,mert randija volt,de ahogy meghalotta a levegőkapkodásomat,és a sírás hangját,azt mondta hogy "sietek hozzád Harry.Tarts ki!".

A kórház épülete rémisztő volt.Főleg most.

A kórterem előtt álltunk vagy ültünk,s vártunk.Ide oda járkáltam,és csak a legrosszabb dolgokra gondoltam,az öklömet rágva.Mi lesz ha elveszítem?Nem szabadott volna egyedül hagynom!Ott kellett volna maradnom vele!Ezeken agyaltam,azon a két órán át,amin csak vártunk.

Az orvos kijött,lehajtott fejjel.Körül vettük,ezzel nem hagytunk hogy szinte levegőt kapjon.

_______________________________________
Sziasztok!Hát mint látjátok visszatértem.Nem is tudom hogy jött ez a rész miszerint Louis az anyja után megy.Már a Johannahról van szó,nekem is eljutotott a fülemig az a hír hogy a leukémia legyőzte.RIP Johannah.De a lényeg, hogy a részeket készülök hamar megirni.Szerintetek mi fog történni Louisval?

Nektek mikortól van szünet?Nekem még a jövőhéten be kell mennem három napot😥

All the Love❤

Vixy ❤ xx