"Emlékszem az első csókra.A helyre ahol találkoztunk,s időre.De mind ez elmúlt."
Harry Styles szemszöge
Nem hittem a szemenek!Louis itt volt!De miért volt itt??De mindegy is,vagyis nem!Ez azt jelentené, hogy még létezik remény?
Mire észbekaptam,Niall elment mellettem,egyenesen Louhoz.
-Louis jól vagy?-állj!Leesett a dolog.Valójában Niall "kényszerítette" Louist hogy jöjjön el?
-Mi folyik itt?-akadtam ki.Karbatett kekezzel néztem a két fiúra.
-Harry...-állt talpra Louis.
-Úgy hívnak.-mondtam unottan,ami Louisból egy "tudom" sóhajtást váltott ki.Nem tudom miért de az utálatom erősördött.
-Én csak...bocsánatot szeretnék kérni.Igen tudom köcsög voltam,de átgondoltam a dolgokat.Harry nem bírok ki nélküled egy percet sem.-szavai könnyezésre késztettek.De éreztem,hogy nem kéne neki higgyek.Hogy miért is?Nem egyszer átvert,ezért is nehéz benne bíznom.De mégis hiányzott.Szóval,erre csak egy válasz volt.
-Még átgonolom.-néztem mélyen kék íriszeibe,amiben egy kis reményt láttam csillogni.
-Köszönöm.-megkönnyebbülten sóhajtott,majd közelebb jött egy lépést.Szívem hevesebben vert a kelleténél.Tenyerem izzadt,térdeim remegtek,s testemben a vér száguldott ereimben.
-Megölelhetlek?-dühöm elszállt,helyét átvette az erősebb izgalom.Hisz ez csak egy ölelés nemde?Nem válaszoltam,csak kezeim dereka köré fontam,s szorosan magamhoz húztam.Illata,a méz s virág,megcsapta orromat.Kellemesen szippantottam pulóveréből.Ő apró karjait,az én nyakam köré tekerte.Csak egy fél fejjel volt alacsonyabb nálam,de az is elég.Nyakára apró puszit hintettem,mire megfeszült.Elkapott az érzés,ígyhát én sem tudom hogy miért csináltam.De jól esett.
Szétváltunk,s lekísértem az ajtóig ahol kettesben álltunk.Niall fönt maradt,mert tudta ilyenkor hagyni kell minket.
-Szeretlek.-volt utolsó szava,mielőtt kilépett volna az ajtón.Gyorsan a kilincsre tette kezeit,s távozott.
-Naaaaa?-jelent meg Niall mögöttem.
-Ez még nem jelenti azt,hogy szeretem.-tartottam föl mutatóujjam,mire az egyik szemöldöke a homlokára csúszott.
-Persze,akkor azért pusziltad meg a nyakát,és ölelted meg TE.-nézett rám amolyan "most hülyének nézel?" fejjel.Khm...igen nagyon is hülyének nézem.De igaza van.Miért kezdeményeztem én az ölelést?Vagyis ő kérdezte meg,de én cselekedtem.
-És mi van azzal hogy te hoztad ide?-arcáról a vigyor eltünt,helyét átvette a félelem.
-Öhm...én...-
-Te!Még te mondtad nekem,hogy kezdjek új életet hetero ként!Akkor mégis miért hoztad ide?-vágtam a szavába s közelebb lépkedtem hozzá,ő meg hátrált egészen a falig.Nem tudom miért lettem ennyire ideges,de a nyáron egyre több volt a hangulatingadozásom is.Egyszer boldog voltam,egyszer szomorú,egyszer dühös.
-Én...Harry csak nem tudom.Szar volt rádnézni,hogy ilyen állapotban vagy.Emlékszel Kendallra?-kérdésére bólintottam.-És mit éreztél iránta?-
-Semmit.-suttogtam.
-És Louis iránt?-
-Mindent.-könnyezett be ismét a szemem.Dühöm is elszállt.
-Mi mindent Harry?-a faltól kissé eltávolodott és a szemembe nézett.
-Szerelmet,az élet értelmét,egy kis utálatot,haragot,de szerelmet.-halkan beszélgettünk,mintha nem akarnánk hogy valaki hallja.
-Emlékszel,amikor elöször jöttünk ebbe a suliba?-az emlékre kissé megijedtem,hisz mindenki emlékszik a Dave-es ügyre.De tudtam hogy Louisra gondol.
-Igen.-
-Amikor elöször láttad Louist,már akkor érezted ezt?-tette a kezét a melkasomra,ahol a szívem Louisért dobogott.
-Igen.-készen álltam a zokogáshoz.Egyre több könny borította be arcomat.
-És mikor mentetek az első buliba,és énekeltétek a rádióban lejátszó számot,mit gondoltál a hangjáról?-
-Te ezt honnan...
-Válaszolj!-vágott a szavamba.
-Hogy gyönyörű.Mély és karcos.A tökéletes hang.-
-És most mit érzel?-
-Hogy kell nekem-alig hallhatóan beszéltem.De Niall megértette,hisz semmi zaj nem volt a házban.-Niall én nem tudok lemondani róla,érted?Ő...az első aki miatt ennyit szenvedtem,és még most is szenvedek.-sírásom elérkezett a pontig.Most mindent kimondtam amit eddig még nem.
-Tudod,ő is ezt mondta nekem.Harry,ugyan úgy érez mint te.Most viszont látom hogy egy húron vagytok.Ti összetartoztok.Mint két kirakós darab.-ledöbbentem.Szóval Niall most mindkettőnkel beszélt,és újra összehozott minket.Ezt a kellemes pillanatot a telefon csörgése zavarta meg.
___________________________________
HI!Visszatértem.Huh olyan rég volt rész,vagy csak én érzek így?De mindegy is!Nektek hogy tetszik hogy Larry újra megszületik?Vagyis még nem biztos.De nem mondok el semmit!
**********
6K!Elértük ezt a számot!Hát jó lehet hogy mindegyik új K-nál elmondom hogy elértük de,hihetelen!Szóval én nem is tudom mit mondjak.Szinte minden héten egyre növelszik a szám!Meghaltam!Oké?Nem hittem volna hogy ez ennyire "jó" könyv lesz!NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM😭😭Vixy ♥ xx
ВЫ ЧИТАЕТЕ
Vad Vágyaink L.S
Любовные романыLarry Stylinson Ha érdekel,akkor jó olvasást kívánok!♥ -Vixy 20. helyezés Larry Stylinson néven: 2021/01/28